Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 25. szám

98 W altér L a j o s n é — gr. B á n f f y Miklós mint alperes és g r. C s á k y György és özv. K o m áro rn y gr. Qááky Rozália mint szavatosak ellen — 6000 forint házassági óvadék után már lejárt 943 frt s 1876. apr. 12-től mint perindítás napjátóli 315 frt kamat megfizetése iránt a kolozsvári tszék előtt pert indított. A fcszék 1878, apr. 15. kelt ítélettel felpereseket elutasította — a perköltséget kölcsönösen megszüntetvén. Mert az A. illetve G. a. házasság biztosítéki okmány által bizonyítva van ugyan, hogy .néhai gn Bánffy Dienes a 6000 frt biztosíték után járó évi 300 p. frt kamat fizetését felperesnőnek megígérte, — és a B. C. D. Ítéletekkel igazolva van, hogy ezen kamat alperes gr. Bánffy Miklós b. hunyadi birtokára jelzálogilag bekebeleztetett; de minthogy felperesnö a/, arra megkínált főesküt, hogy gr. B. Dienesné mint férje örököse, felperesnö s férje kérésére épen azon 300 frt kamatot emelte fel 400 frt évi járadékra, s hogy ezen két összeg azonos — el nem fogadta; a 4 )0 frt évi jövedék pedig gr. Bánffy Dienesné végrendelete értelmében pontosan fizettetett s fizettetik ; s minthogy emiitett végrendeletből nem tűnik ki, hogy gr. Bánffy Dienesné a 400 frt évi járadékot hagyományozta volna, hanemcsak annak mint már fennálló kötelezettség, ki általi fizetését, illetve teljesítését, s mikénti biztosítását szabályozta s rendelte el, — mit igazol Simon tanú vallomása, s a mire mutat az is, hogy felperesnö* annak bizonyítására megkínált főesküt, hogy felperesnö' s férje sem Bánffy Dienes, sem neje életében más életjáradékot nem élveztek — el nem fog-idta. Azon körülmény pedig, hogy ezeo 400 frt nem fel peresnőnek fizettetik, nem jogosítja fel felperesnőt a 400 frtal azonosnak kimutatott 315 frt kamatnak — hanemcsak annak követelésére, hogy azon összeg ne férje, hanem az ő kezeibe fizetessék. — Ezen okokból elutasítandó volt stb. És ennek folytán a szavatosság kérJésébeni határozathozatal szükségtelenné vált. A marosvásárhelyi k i r. tábla 1878. június 14. — 4953. sz. a. indokaiból h hagy t-a a tszék ítéletét.— A legf. ítélőszék a kir. tábla ítéletét helyben hagyta. Indokok: „Felperes keresetét az Á., illetőleg G. alatti házassági óvadék (Widmungs-Urkunde) okmányra állapítja, azt állítván, hogy a 300 frt évi dij, mely gr. Bánffy Dienes által részére köteleztetett, s a bánfi-hunyadi jelenleg gr. Bánffy Miklós tulajdonát képező birtokra jelzálogilag átkebeleztetett, 1866 óta meg nem fizettetett* „minthogy azonban a felperes kéréseiének alapjául szolgáló okmány bevezetéséből kitűnik, hogy az Waiter Lajos részére lett kiállítva oly czélból, miszerint Walter Lajos által szándékba vett házasság megkötése, a katonai hatóság részéről a fennálló szabályok szerint megengedtessék. „Minthogy továbbá azon okmányban a 300 f. évi dij a közös költségekre lett, kötelezve, kétségtelen az is,hogy annak a házasság tartama alatti felvételére felperes férje is mint családfő rendszerint jogosítva van mindaddig, míg ennek megváltoztatását, ha és mennyiben ez által magát felperes netalán megrövidítve találja, illetékes hatósága útján ki nem eszközli. Minthogy továbbá felperes maga is azt állítja, hogy az A. illetve a G, okiratot kiállított gr. Bánffy Dienes s később ennek özvegye az évi dijat 1866. évig megfizették, — azon körülményre pedig, hogy ezen díjon kivül azoktól a nevezettek életében más dijat nem húztak, a szabályszerüleg kinált fóesküt el nem fogadta, — ezáltal^ biz >nyitva lett az is, hogy gr. Bánffy Dienes özvegye részétől ugyanezen — 4u0 frtra emelt — dij iránt történt intézkedés a nevezett özvegynő végrendeletében; mit különben tanúsít a végrendelet azon kitétele is: hogy a 400 frtnak „folytatólagos0 fizetése rendeltetett, vagyis ugyanaz és annyi, a mintáz addig fizettetett, ezentúl is felperes férje, s ennek halála után magának felperesnek megfizetessék. „Miután pedig felperes nem vonta kétségbe, miról különben a kihallgatott báró Bánffy Albert is tanúskodik, hogy a fentérintett 400 forint évenként annak teljesítésére kötelezett által, valósággal meg is fizettetett — ezokból a táblai Ítéletet hhagyni kellett." (1879. jan. 20. - 11865. sz. a.) \ Sem mit őszek teljes tanácsülés! döntvénye. A márczius Í8-M plénumban. Következő kérdés került szőnyegre: A szolgálatból oknélküli elbocsátás czimén, a cseléd által a hátralevő időre a gazda ellen, a kikötve volt bérnek tartás s ruhának kiszolgáltatása iránt támasztott kereseteknek elbirálása, a/, 1876:XIII. tezikk 11 5. §. szerinti közig, hatóság, vagy ezen törvény 119. §-hcz képest az illetékes polgári bíróság hatásköréhez tartozik-e? És ezen kérdés megoldására következő elvi határozat hozatott: „Tekintve, hogy az 1876 :X1II. tezikk a cseléd s gazda közötti viszonyból eredhető bérkövetelésehet azon esetre is kiterjedöleg, midőn a szerződés idöelőtli felbontása miatt a még le nem szolgált időre igényeltetik, — részletesen szabályozza, s annak 115. —117. §%-ban megállapítod kivételes rövidebb eljárás főtárgyát épen a bér iránti követelések képezik. ..tekintve továbbá, hogy a még le nem szolgált időre igényelt bér általában a kártérítés fogalma alá esnék ugyan, de az idézelt törvény oly intézkedést nem tartalmaz, mely a le- s le nem szolgált időre igényelt bérkövetelések jogi természete közti különbségre utalva, ezen törvényben engedett rövidebb eljárást kifejezetten egyedül az első nemű követelésekre szorítaná, — ellenkezőleg abban a bérkövetelés oly esetben is, ha le nem szolgált időre vonatkozik, a kártérítési igénytől megkülönböztetve említetik fel. mint ez a 38—41. és 53—57. §§-szok egybevetéséből kitűnik; abban tehát a kártérítés kifejezése nyilván oly értelemben használtatik, mely alá a hátralékos bér nem vonható; „ezeknélfogva az Í876:XIII. tezikk 119. §-sza egybefvggésben véve az előző 38—41. és 53 — 57. §§-swkkal, a le nem szolgált időre igényelt bér hátralékra nem vonatkozik, hanemcsak a szo'gálati viszonyból azonkívül támadható kariéri tési igényekre, — következőleg az említett bét hátralék iránti keresetek a cselédtörvény 115. ás 116. §§-szaiban megjelölt halóságok illetőségéhez tartoznak.^ Jogesetül szolgált: B ozsó Sáüdor lovász — Biaskovics Antal földbirtokos e. 225 frt hátralékos bér megfizetése, 3 szekér szalma, visszatartott ruhanemüek kiadása iránt 1879. januárban a pestvidéki tszékhez rendes kereset levelet adott be — előterjesztvén, mi kép alperes őt lovásziminőségben A, okmány szerint 1878. aug. 1 tői 1879. év aug. 1-jeig egy évre felfogadta szolgálatába — 300 frt évi bér és 3 szekér — fűteni való szalma kiadása mellett; azonban majd 4 hó leszolgálása után 1878. decz. 5 én őt minden ok s előleges felmondás nélkül elbocsátotta, a