Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 25. szám

09 kikötött béréből még hátralékos összeget ki nem fizetvén s egyébb kikötéseknek sem tevén eleget; sőt a tulajdonát képező — 150 frt értékű ruhaneműt is visszatartotta. Bérében csak 75 frtot fizetett ki, — a szalmát pedig ki nem szolgáltatta. A tszék 1879. jan. 14. — 377. sz. végzésével felperes keresetét hivatalból visszautasította ; mert azon kereset tárgyát a gazda és cseléd közti viszonyból származó egyenes követelés s nem kártérítés képezi, és az ily keresetek elbírálása az 1876:XIII. tcz. 11. §. értelmében, a közigazgatási hatóságok illetőségéhez tartozik. Fe 1 peres ezen végzés e. se mm. panaszt adott be — azon alapon, mert szerinte téves a tszéki végzés azon indoka, mintha jelen kereset nem levén kártérítési követelés, az a közig, hatósághoz tartoznék. Mert az : hogy az 1876: XIII. tczikk mit ért a kártérítések elbírálására hivatott rendes bíróságokhoz utasítóit kártérítési követelések alatt, — megfejtetik azon törvény 23. 56. §§.által. — Az 56. §. ugyanis kimondja, hogy azon gazda, ki cselédét a szolgálati idő lefolyta előtt törvényes ok nélkül elbocsátja, tartozik annak hátralevő idejére a kikötött bért, tartást s ruhát kiszolgáltatni. — A 23. §. pedig- midőn kimondja, hogy a ki a szegődött cselédet befogadni vonakodik, azt épenugy kártalanítani tartozik, mint a szolgálatból alapos ok nélkül való elbocsátás esetében, utal az 53. §-ra mint a melyben ezen kárta'anitás mérve megállapítva van. Világos tehát, hogy az 1876 : XIII. tcz. kártalanítási igénynek, vagyis kártérítési követelésnek tekinti a szolgálati idő lefolyása előtti, törvényes ok nélkül való elbocsátásból származó, s az 56. §-ban megállapított igényt, — melynek elbírálására tehát azon törvény 119. §. értelmében épen e bíróság, nem pedig aközig. hatóság az illetékes. — Minthogy pedig jelen keresetének tárgyát, épen a törvényes ok nélkül, a szolgálati idő letelte előtt történt elbocsátása folytán az 1^76:XIII. tcz. 56. §-ban megállapított hátralékos bér stb iránti igény érvényesítése képezi, ugy kereseti követelése nem egyéb, mint az 56. §-ban körülirt kártérítési igény, s így ezen per elbirálása nem tartozik a közig, hatósághoz. Hivatkozik a panaszló a Semmitőszéknek 1878. május 24. — 2933. sz. határozatára is, melyben kimondaiik: „Ellenben a tartás s a még le nem szolgált bér iránti követelésre nézve az idézett (18r6:XItI.) törvény 119. §. s a perr. 93. §. a. p. szerint — az eljáró bíróság illetékes; mert felperesnek e részbeni igénye, a szolgálati szerződésnek idő előtt történt felbontására alapított kártérítési igényt képez, — és ezen irányban a kereset minősítésének kérdésére nézve nem tehet különbséget az, hogy a szerződésnek időelőtd megszüntetése esetében adandó kártérítés mérve a törvény (1*76: 13. tcz. 56. §.) vagy esetleg a szerződés által van megállapítva, és hogy az idézett törvény is ily alapon emelt kereseteket kártérítésieknek tekinti,—ezt annak 23-sza kétségen kívül helyezi. A SemmiŐszék azt elvetette; „mert jóllehet az 1876 13. tcz 23. §. értelmében a gazda, ha a szegődött cseléd befogadását a 21. §. esetén kívül megtagadja, a cselédet az adott foglaló elvesztésén felül kártalanítani tartozik s azon törvény az ily be nem fogadott cselédet, — az alapos ok nélkül a szolgálatból elbocsátott cseléddel hasonló jogviszonyba bel) ezi: mindamellett ugyanazon törvény 119. §-s/.át ez esetek bármelyikére alkalmazni azért nem lehet, mivel az utóbbira vonatkozólag az 56. §. a cselédnek a hátralevő idejére kikötött bérnek, tartás s ruhának kiszolgáltatásáról egyszerűen rendelkezik — miglen a 119. g^-sza nyilvánvalóan oly kár megtérítését feltételezi, mely afenforgó körülményekhez képest a cselédet, a szegődött béren kívül netalán törvényszerüleg megilleti; „minélfogva a most előadott s a neheztelt végzésben felhozott okokból a semm. panaszt azért is elvetni kellett, mivel a közig, hatóságok illetősége, a perr. 297. §. 2. p. illetve a 304. §. rendelkezéséhez képest hivatalból is megbírálandó." (1879. márczius 20. — 2499. sz. a.) Igazságügy minisferi körrendelet határidők meghosszabbítása iránt a szegedi árviz következtében. (Vége.) 5. §. A szegedi kir. törvényszék előtt folyamatban levő csődü^yekben, a mennyiben a csődbejelentési határidő utolsó napja 1879. márcz. 4-től 1879. évi április 30-ig terjedő időre esett: megfelelő ujabb bejelentési határidő hivatalból tűzendő és hirdetendő ki. A csődeljárás során a fentebbi időközre kitűzött másnemű határnapok helyett, a mennyiben az érdeklettek mindannyian meg nem jelentek: hivatalból ujabb határnapok tüzendők ki. A csődtörvény szerint folyó vagy törvényszéki végzés által kitűzött azon határidőkbe, melyek 1879. évi márcz. 3-án még le nem jártak, az 1879. márcz. 4-től 1879 április 30-ig folyó idő be nem számíttatván, ezen határidők hátra levő része 1879. május 1-től folyik tovább, és előbb mint 1879. május 3-án le nem jár. Ugyanezen szabály áll azon határidőkre nézve is, melyek 1879. márcz. 4-ike és 1879. április 30-ika közt vennék kezdetüket, mely esetben a határidők 1879. május 1-től kezdenek folyni. 6. §, A 3. §-ban emiitett községekben lakó vagy állandóan tartózkodó ügyfelek, a szegedi kir. törvényszéken kivül más hazai törvényszéknél folyamatban levó csődügyekben, ha a bejelentési határidő 1879. márcz. 4-től 1879. april 30-áig járt le: követeléseik iránt a csődkeresetet 1879. május 3-ig beadhatják. 7. §. A szegedi kir. törvényszéken kivül más hazai törvényszékek előtt folyamatban levő csődügyekben, a 3. §-ban emiitett községekben lakó vagy állandóan tartózkodó ügyfelekre nézve, a mennyiben nem voltak olyan ügyvéd által képviselve, a ki az emiitett községek területén kivül lakik, valamint a 3. § ban emiitett községeken kivül lakó azon ügyfelekre nézve, á kik 1879. márcz. 4. napja előtt, a 3. §-ban emiitett községek valamelyikében lakó ügyvéd által voltak képviselve, a periratok és felebbezési beadványok beadására szolgáló és 1879. márcz. 3-án még le nem járt határidőbe, az 1879. márcz. 4-től 1879. április 30-ig folyó idő be nem számíttatván: ezen határidők hátralevő része 1879. április 30-tól folyik tovább és előbb, mint 1879. május 3-án le nem jár. Ugyanezen szabály áll azon határidőkre is, melyek 1879. márcz. 4-ke- és 1879. április 30-ika közt vennék kezdetöket; mely esetben a határidők 1879. május 1-től kezdenek folyni. 8. §. Azok ellen, a kik 1879. márcz. 3-ig a 3. §-ban emiitett községekben állandó lakással bírtak, vagy állandóan tartózkodtak, az 1879. márcz. 4-től fogva beadott kereset vagy beérkezett kézbesítési jelentés alapján, az 1868. évi LIV. tyez. 268. §-nak a) és b) pontja értelmében hirdetményi idézés csak , 1879. évi május 31. napja után és csak azon esetben rendelhető el, ha az ezen határidő eltelte után kiadott helyhatósági bizonyítványban igazoltatik, hogy az idézendő tartózkodásának helyét 1879. május 31-ig helyhatóságának be nem jelentette. Az 1879. május 31-ike előtt folyamatba tett ilyen ügyekben, a bíróság felperest a fent megjelölt helyhatósági bizonyítvány pőt-~ lólagos beadására hivatalból tartozik utasítani. 25*