Törvényszéki csarnok, 1879 (21. évfolyam, 1-95. szám)

1879 / 25. szám

Budapest, 1879- kedd, április 1. 25. szám. Huszonegyedik évfolyam. CSARNOK. Tartalom: Visszapillantás. — Jogeset: Házassági óvadék.—Semmitősz ék plénuma.— Szegedi rendelet. Visszapillantás az igazságügyi bndget vitára. I. Ant hisszük, nem jár semmi veszteséggel, s teljesen e 1 é g s é g e s is, ha eszme tisztázás végett, mi egyedüli czélunk, utólagosan vesszük rövid taglalásaid ezen budgetünk most lefolyt tárgyalását. Rövidre szoríthatjuk eszme fejtegetésünket, mert hiszen olv feltűnően rövid volt ezen budget — vita, ha azt csakugyan vitának nevezni lehetne is. — Néhány év előtt, a nagyság s hatalom feletti önbolonditás virágzó korában, a ménes telepek gazdászati rovatai sokkal hoszszabb, sokkal behatóbb tárgyalásokra, szónoklatokra érdemesítettek. És miért is taglaltuk volna az itt fenforgó kérdések egy némelyikét előlegesen? Hiszen ezzel azoa naivságot árultuk volna el, mintha hinnők, hogy annak a törvényhozási tényezőkre még hatása is lehetne! Midőn pedig szakértői köreinkben átalános azon meggyőződés, miszerint jogéletünk tökéletesitésére irányzott eszmék, javaslatok, kérelmek közlése, nem egyéb falra borsó hányásnál — szemben igazságügyi kormányzatunkkal, és törvényhozásunkkal. Evek óta ernyedetlen ül nyilvánulnak a legbuzgóbb törekvések, egyes szakférfiak, ügyvédi testületek, s más közegek részéről, igazságügyünk, jogállapotaink javitásának eszközöltetésére. A választ döntő köreink részéről, csak a mindenfelől összetákolt törvényjavaslatok tömege képezi. Jogéletünk égető bajai azonban folyvást tartanak, igazságszolgáltatásunk nem javul, nem legkevésbé a jogbiztosság érdekében. Minden a régiben marad. Sőt — őszintén ki kell mondanunk — több tekintetben még rosszabbul mennek jogi dolgaink, mint évek előtt. Ezen átalánossá vált meggyőződés élénk illustrátiójául szolgálhat legújabb képviselőházi tapasztaktunk. Epen annak folyosóin, hová oly sokszor s oly sokan menekülnek a szó-ár s a független jellem igényei elől, két tekintélyebb képviselő társaságában voltunk, midőn Pauler ur jeles, szokott ékességgel előadott beszédjét tartotta -s csakhamar szavazásra került a dolog. — Miért nem mennek önök szavazni —kérdém óketbiztató s ajánló hangon? „Minek? feleié egyikök — én most már meggyőződtem, bogy a szóbeliség behozatala körülményeinkben czélhoz nem vezetne, s annak nem lenne semmi haszna!"— „Cui bono — válaszolá a másik — akármint szavadnak, s akár mit tesznek — nem lesz semmi érez hető eredménye, semmi haszna, mindegy már, — mi javulást nem élünk meg!" Mindkettő nagy tapasztalatú, szakavatott jogász, reformer, és nem is — ellenzéki! - - És ezen az érettebb jogászaink között uralkodóvá vált hangulat, nem egyébb mint tényleges kifejezése s bizonyolása a jogi változatok irányában 1868 —1870.években tett nyilatkozatainknak — azon korszakban, midőn elkezdettük a jogépületet tetejénél felállítani, midőn he behurgyán, hol egyik, hol másik oldalát csinálgatmk mielőtt az alapot, leraktuk, az oszlopodat, melyeken a teher nyugszik, felemeltük volna. — Ezen eljárás — mondottuk akkor — igazságügyünket végtelen bajokba, zavarokba bonyolitandja; az egy chaost fog teremteni, melyből nemzedékünk ki nem fog bontakozni, s mi a valódi javulást meg nem fogjuk élni. Ez, mint látjuk be is következett, — és innen azon szomorú apathia minden törvényhozási mozzanat iránt, melyek az igazságszolgáltatásra vonatkoznak; innen a kétely, s bizalmatlanság a legkomolyabb igazságügyi törekvések sikere iránt. És ily helyzetben lehet e komoly szó a gyökeres jogi reformokról? Van-e lehetőség arra, hogy némi kilátással a sikerre, ily reformok megkiséreltethessenek ? A siker a legrendezettebb államban is kétessé válik, ha a reform ügy iránt melegebb részvét s támogatás nem nyilvánul. Félig megbukottuak vehető a reform, ha azt minden felülről apathia, elkedvetleuedés, lehangoltság környezi. — És épen ez forog fenn nálunk, a reform törekvések egyik legnagyobb akadályául. De maga a jogi talaj is nálunk a lehető legkedvezőtlenebb a gyökeres törvénykezési átalakulásra. A leiolyt tiz év igazságügyi politikája mindent meglett, hogy igazságszolgáltatásunkban minél rendezetlenebb állapotok alakuljanak. £en a birői, sem az ügyvédi kar qualificátiójának töké'etesbHésére nem történt meg mindaz, minek egy jobb igazságügyi jövő előidé^hetésére megtörténnie kellett volna. — Nem is létesítettek oly korszerű intézmények — átalában az egész állam kormányzatban, melyek összhangzásban lehetnének a gyökeres reformokkal. Az egész szervezet és rendszer oly primitív, mely a modern jogi müveletekkel minden nyomon összeütközésbe jön.Mig maga a jogi codificátió is szomorú, elhagyatott helyzetet tűntet fel. És mégis — daczára a legkevésbé kedvező állapotoknak, az igazságügyi budget tárgyalásánál ismét szóba hozatott, s komolyan sürgettetett a szóbeliség vagyis közvetlenség behozatala a polgárjogi törvénykezésben !! Jogeset. A házasság- óvadéki okmány valamely egyén részére, az általa szándékba veit házasság-kötésnek, a katonai halóság által leendő megengedése végett levén kiállítva, s abban bizonyos évi dij a közös költségek fedezésére köteleztetvén; kétségtelen, mikép annak a házasság tartama alatti felvételére a férj is mint családfő jogosítva van mindaddig, mig a nő ennek megváltoztatását illetékes hatósága utján nem eszközli, 25