Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 9. szám

34 a Breslaui-Discontobanktól kölcsönt szerezzen, birói figyelmet nem érdemel; mert br. Detraux ezen értékpapirosokat alperesnek E. és f. alatti ellene teljes bizonyítékot képező" okiratai szerint nem a WindischgratzBrenner-féle consortiumtól, hanem mint a nevezett consortiutnnál annak idején letétben volt épitkezési biztosítékot alp. maga br. Detraux Edétől vette át, az E. F. alatti okiratokban hivatkozott és 2. •/. a. bemutatott szerződés értelmében pedig a kérdéses épitkezési biztositékok az egyes engedményeseknek, tehát nem a consortiumnak adandók vissza, — mert továbbá a Windischgrátz-Brenner-féle consortium, illetve a Breslaui-Discontobank, a mennyiben ezen papirosokra igényt tarthatni vél, ebbeli igényeit a megindított hirdetményi eljárás alatt tartozott volna érvényesíteni, mi az A. alatti végzés eredeti példányára vezetett hív. bizonyítvány szerint nem történt, magán kézizálogot pedig az értékpapirosok a fentebbiek szerint azért nem képezhették, mert azokat mint alperesnél letétben levőket, tettleg át nem vette, sőt a Breslaui-Discontobank az értékpapírotokat alperesi társulatnak kiadta" „Mindezeknél fogva teliát alperest ki br. Detraux Edéuek a kérdéses érték papirosokra való tulajdonjogát, valamint azt hogy azok jelenleg bit tokában vannak elismeri, ki azokra saját nevében lejárt vagy lejárandó követelések biztosítása czimén igényt nem támaszt, kinél más hitelezők részére birói letiltás nem eszközöltetett s ki hivatva nincsen a Windischgrátz-Brenner-féle consortium, illetve a Breslaui bank vagy egyébb hitelező netáni dologhozi igényeinek érvényesítésében védekezni, — végre miután a Windiscbgrátz-Brenner-féle igény kifogások esetleg csak br. Detraux ellen lettek volna érvényesíthetők, ha ez mint felperes saját személyében lépett volna fel, — s nem Szirmay István felperes ellen, ki habár a ppt. 387. §. értelmében végrehajtást szenvedett fél engedményesének tekintendő, annak folytán, hogy a Windischgrátz-Brenner-féle consortium a végrehajtási eljárásban törvényes időn belől igényt be nem jelentett, az elkésetten s egy meg nem hatalmazott harmadik által érvényesíttetni kivánt igények által a törvény különösen a ppt. 472. és 473. §§. által nyert jogokban többé nem háborítható, — alperesi társulatot a birói foglalás és letiltás következtében ugy tulajdoni avagy elsőbbségi igények be nem jelentése folytán hozott, és jogérvényre emelkedett A. alatti birói határozat értelmében és alapján, a kereseti értékpapírok kiadásában s mint pervesztest, a ppt. 251. §-a értelmében a perköltségek megfizetésében elmarasztalni kellett." (Vége köv.) Cariai bíróság döntvényei. A képvivelö választási ügyekben. 1. A segédlelkészek a választói jogot csak akkor gyakorolhatják, ha mint ilyenek valamely egyházközségben hivatalos alkalmazásban vannak. Schvarcz Jakab pápai lakos, állítólag izraelitasegédlelkész e czimen a választói névjegyzékbe felvétetett; azonban ez ellen Groldberg Jakab felszólalt s ennek folytán — a pápai központi választmány 1877. évi sept. 3-kán 3. sz. a. hozott határozatával nevezettet a névjegyzékből kitömhetni rendelte; miután Schvarcz Jakab köztudomásúlag nem segédlelkész. Ez ellen az felebbezéssel élt. A m. k. Curia a központi választmány határozatát helybenhagyta; „mert az 1874. 33. t. cz. '». §. második kikezdése a segédlelkészek választói jogának gyakorlatához megkívánja, hogy ők mint ilyenek valamely egyházközségben hivatalos alkalmazásban legyenek; felebbezőfél azonban, jól lehet a választók névjegyzékéből azért törültetett, mivel nem segédlelkész, — azt hogy ő mint ilyen a pápai választó kerülethez tartozó valamely egyházközségben alkalmazva volna, semmivel sem igazolta." (1878. jauuár 24.-1. sz. a.) 2. A cseléd gazdái hatalom alatt állván, mint ilyen a választói jogot régi jogosultság alapján sem veheti igénybe. A felebbezvény benyújtása ulán nem lehet többé a választói jogosultság hiányának igazolásara oly körülményeket felhozni, melyek a felszólamlásra hozott végzésben elő nem fordulnak. — Ily körülmények tehát a Curiai bíróság vizsgalola tárgyául nem szolgálhalnak. Nagy Sándor, vanyolai Horváth Mihály, Sóós István, Orbán István, Kóssa Sándor, és pápai Horváth Mihály — mind pápai lakosok a választói névjegyzékből az összeíró küldöttség által kihagyatván — ez ellen Klára Sándor felszóialt. A pápai közp. választmány 1877. sept. 4kén 3. sz. a. hozott határozatával annak helyt nem adott; mert a nevezett Horvátoknak, ugy Nagy Sándornak és Sóós Istvánnak személye s lakása ismeretlen; — Kóssa Sándor, Orbán István pedig meghaltak. Nevezettek felebbezést adtak be. A m. k. Curia azt — Nagy Sándor, Sóós Istvánt és Horváth Mihályt illetőleg helybenhagyta, — ellenben vanyolai Horváth Mihályt, Orbán István s Kóssa Sándort illetőleg megváltoztatta s utóbbiakat a névjegyzékbe felvétetni rendelte ; „mert a közp. választmánynak 1877. decz. 31. felvett jköny ve szerint Nagy Sándor mint cseléd gazdái hatalom alatt levén, mint ilyen az 1874. 34. t. cz. 10. §. szerint a választói jogot régi jogosultság alapján sem veheti igénybe;" „mert Sóós István s Horváth Mihály ugyazon jköny v szerint kijelentették miszerint ők a közp. választmány határozata elleni felebbezéssel senkit meg nem bíztak;" „mert végre vanyolai Horváth Mihályt, Orbán Istvánt és Kóssa Sándort illetőleg, a többször idézett jkönyv szerint az, hogy ők régi jogosultság alapján választók voltak, kétséget nem szenvedhet, és azt hogy meghaltak vagy ismeretlenek volnának, mely ok miatt a közp. választmány megtámadott határozatával a felszólalásnak helyt nem adott, a felebbezéshez csatolt bizonyitvány a adecz. 31. jkönyv megczáfolja." „Az iratok oly megjegyzéssel küldetnek vissza, miszerint a decz. 31-ki jkönyvben említett körülmény iránt mindjárt a felebbezvény benyújtásakor kellett volna felebbező feleket meghallgatni, s hogy a felebbezvény benyújtása után nem lehet többé a választói jogosültság hiányának igazolása végett oly körülményeket felhozni, a melyek a felszólamlásra hozott végzésben elő nem fordulnak, a melyekre tehát a választónak nyilatkozni többé nincsen alkalma. — Ezt szemelőtt tartva, nem lehetett itteni vizsgálat tárgyává tenni azon körülményt, ha váljon felebbező felek 1876. évi adójukat a törvényes