Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 70. szám

278 zott terhek után járó 16°/0 kamat fizetésére nézve — egy hóval előbb már alperes a készfizetői kezességet elválalta volna, — alperesi tagadás ellenében felperesek bizonyítani nem tudták. — Mert az mit e részben felperesek felhoztak, hogy t. i. az 1875. évi makacssági itélet szerint egyenes adós Nedeczky már oly értelemben van marasztalva, mint a beperesités történt, alperes ellenében, ki a védekezésre megjelent, a 2. sz. nyilatkozat figyelembe vételével, bizonyítékul nem szolgálhat; ennél fogva a felperesileg is beismert alperesi 1240 frt fizetés a kötelezett 6000 frttóke törlesztésébe tudandó s alperes csak is 8°/0 kamat fizetésére kötelezendő.'' A k i r. tábla 1878. apr. 29. 69569. sz a. az első bir. Ítéletet megváltoztatván, felpereseket keresetükkel elutasította, a perköltség kölcsönös megszüntetésivel. Indokok: „A felek perbeli előadásaik szerint kétségtelen, hogy a 2. sz. kezességi nyilatkozat Nedeczky István s felperesek között kötött adásvevési ügyletből származó vételárra nézve lett kiállítva; ennélfogva pedig alperes fizetési kötelezettsége is ugyanazon elvek szerint elbirálandó, melyek Nedeezky fizetési kötelezettségére nézve irányadók." „A felperesek által Nedeczky mint alperes ellen 6000 frt iránt folytatott perben a keresethez csatolt ideigl. adásvevési szerződés, de a jelen perbeli keresethez csatolt szerződés szerint is, felperesek csak azon összeg fizetését követelhetik magok részére, mely az eladott ingatlanra bekebelezett terheknek s a^.ok után 1874.sept. 29-igmint az ideigl. szerződés kötése napjáig lejárt kamatoknak leszámítása után fenmarad. Minthogy pedig az 1877. aug. 2-án tartott tárgyalásnál becsatolt NB. a. telekk. kivonat szerint — a bekebelezett tőketartozások összege 4357 frt 24 krra rúg, ezeknek a vételárból töilesztendő kamatai pedig, a mennyiben az emiitett kivonatból s az •/. alatti szerződés alapján kiszámítható: 1727 frt 13V2 krt tesznek, — ekként 1874. sept. 29 én azon összeg, mely a 6000 frt vételár hátralékból fedezendő volt: 6081 frt 37ya krt tesz; ennélfogva pedig felperesek a fentebbiek tekintetbe vételével magok részére a 2. sz. nyilatkozat alapján sem követelhetnek fizetést; s mivel alperest a terhek törlesztésére jelen perben köteleztetni nem kérték — keresetükkel elutasitandók voltak." A legfőbb ítélőszék — az ügy érdemében — a kir. tábla ítéletét megváltoztatván, az első bíróságit hagytahelyben oly módosítással, hogy a marasztalási tőkeösszeg kamatjaival bírói kézbe oly feltétel mellett fizetendő, hogy abból az •/. a. adásvevési szerződés 3. p. értelmében mindenekelőtt, a megvett házra bekebelezett és még ki nem elégített tőkeösszegek s fenlevő kamataik az illető hitelezőknek kifizetessenek, és hogy csak is az ezután még fenmaradó összeg lesz felpereseknek kiszolgáltatandó; Indokok: „Minthogy — mint a másodbirósági ítéletben kifejtetett — a 2. sz. nyilatkozat és Nedeczky István által felperesekkel kötött adásvevési szerződés között, összefüggés van, — azon körülmény, hogy az eladott fekvőségen terhek vannak bekebelezve — melyekről különben az adásvevési szerződésben világos intézkedés történt, — nem eredménytízheti azt, hogy alperes a 2. sz. nyilatkozatában felválalt készfizetői kötelezettsége teljesítésére a kikötött fizetési határnap bekövetkezte után — szoritható ne legyen; e részben, tekintettel az adásve vési szerződésben foglalt kikötésre, csakis az álván jogá ban, hogy a fizetést oly módon teljesitse, hogy a vásárolt házon fekvő terhek, ezen pénzből leendő törlesztése biztosítva legyen.* (1878. aug. — 8. — 8175. sz. a.) Büntetőjogi eset. A sikkasztás tényállód: ka nem forog fenn, ha constatáltatik, miliép panaszos a vádlottat nem alkuszi borvásárlással bízta meg, hanem vele borszállításra szerződött, s erre adott előleget, melynek azonban megfelelő mennyiségben bor a vádlott által nem szállilalott. Klein Samu israelita alkusz e. egy plébános panaszára — sikkasztás miatt as.-a.- u j helyi t s z é k előtt vád emeltetett, mely felett megtartott végtárgyalás folytán — A tszék 1878. febr. 6. 505. sz. a. Ítéletet hozott, melylyel vádlottat bűnösnek kimondotta s 3 havi börtönre s költségek viselésére itélte; „mert a vizsgálati iratokkal, de egyszersmind vádlott önbeismerésével is igazoltatott, miszerint ő Vilcsek István rózsahegyi plébánostól 1873. év őszén, egy izben 400 frt, majd ismét 350 frtot s igy összesen 750 frtot vett által, borbevásárlás végett, mely pénzből vádlott 24 hordó bort 450 frt erejéig bevásárolt s azt nevezett plébánosnak elküldötte, mig ellenben a fenmaradt 350 frt összeget, a megbizó tudta s beleegyezése nélkül, s igy jogellenesen, egy általa vett ház vételárának kiegészítésére, tehát saját, hasznára fordította; „ennélfogva vádlottat tekintve, hogy azon állítását, miszerint ő Vilcsek Istvánnal, nem alkuszi, avagy megbizói minőségben állott, hanem köztük sajátlag ádásvételi jogügylet jött volna létre, igazolni mivel sem volt képes — a sikkasztás bűntényében bűnösnek kimondani, s tekintve mikép a végtárgyalás folyamán történt vagyoni helyzetének feltárása alkalmával kiderült, hogy teljesen vagyontalan állapota miatt, remény sincs arra nézve, hogy károsultnakkárát megtéríthesse; s tekintve, hogy az általa elsikkasztott összeg tekintélyes értéket képvisel, mint, súlyosító körülményeket,—a fentebbi börtön büntetésben stb. elmarasztalni kellett. A kir. tábla — vádlott s a kir. ügyész felebbezése folytán — f. év apr. 16. — 9037. sz. a. — a tszék Ítéletét indokaiból helybenhagyta — A legfőbb ítélőszék szintén mindkét részről tett felebbezés következtében, ez ügyet vizsgálat alá vevén — következőleg itélt: „Mindkét alsóbb biróság ítéletének megváltoztatásával, vádlott a sikkasztás vádja s következményei alól, tényálladék hiánya miatt felmeutetik. Indokok: „Tekintve, hogy magáu panaszos 1874. marcz. 23. 1287. sz. a. a rózsahegyi jbiróság előtt, vádlott mint alperes ellen indított s ugyanott szóval előadott keresetében maga azt adta elő, mikép vádlottal oly kép szerződött, hogy az neki 40 hordó bort — 18 írtjával számitva hordóját, Rózsahegyre köteles küldeni, mi végre 750 frtot küldött is vádlottnak, de mivel csak 21 hordó bort kapott tőle, — 16 hordóval pedig még tartozik: ezért vádlottat, vagy a még hátralevő 16 hordó bornak szállításában, vagy 300 frt stb. megtérítésében elmarasztaltatni kérte; a miben alperes jogérvényes ítélettel el is marasztaltatván, panaszos ellene a végrehajtást is foganatositatta, — de miután vádlott minden javai más hitelezők által már lefoglalva voltak, és panaszos kielégítési alapot nem talált — 1874. sept, 23. — 1312. sz. a. 300 írtnak elsikkasztása miatt bűnvádi panaszt adott be ellene a büntető bírósághoz." „tekintve tehát, mikép magán panaszos azáltal, hogy a polgári bíró előtt indított keresetet, s abban a fentiek szerint önmaga mondotta, hogy a vádlottal borszállításra