Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 44. szám - A pozsonyi ügyvédi kamara 1877. évi jelentése. 1. r.

Budapest, 1878. péntek, június 14. 44. szám. Huszadik évfolyam. Tartatom: Pozsonyi ügyv. kain. jelentés. — Plenáris dönt. — Váltójogeset. A pozsonyi ügyvédi kamara 1877. évi jelentése. Ezen tisztelt kamara választmánya az ügyforgalomra vonatkozó adatait előre boc-átván, — jelentését következőleg folytatja: Ezek után, jelentésünket nyugodtan befejezhetnök, a nélkül, hogy még az ügyvédség és igazságszolgáltatás terén tapasztaltakat is tárgyalnánk, és javaslatokat, terjesztenénk elő, mert 3 évi tapasztalatunk azt mutatja,hogy indítványaink és előterjesztéseink csak irott malasztként szerepelnek, s minden ügyekezetünk daczára bármiként tekintetet érdemlő eredményt nem érhettünk el. Három éven át ismételt fölterjesztéseinkre a pozsonyi járásbíróságnál tapasztalt hiányok orvoslása iránt, a n.-m. Igazságügyministeriumtól azon választ nyertük, hogy a czélszerü elhelyezést maga is szükségesnek tartja és a szükséges intézkedéseket megteendi; hogy ez azonban mai napig megtörtént volna, ennek nincsen nyoma; abbeli előterjesztésünkre, hogy az ügyvéli kamarák közt váltandó levelezések póstadij és bélyegmentesek legyenek, úgyszintén, hogy az ügyvédek a levéltárban őrzött ügyiratokat törvényszéki elnöki engedély nélkül megtekinthessék és lemásolhassák, s hogy telekkönyvi másolatokat és kivonatokat nemcsak a telekkönyvi irodai személyzet, hanem sürgős esetekben maguk a felek is készíthessenek, azon választ nyertük, hogy ezen kéretünket a n.-m. Ministerium tekintetbe nem veheti.—Elvettetett továbbá azon választmányi megállapodásunk, mely szerint az ügymenet gyorsítása és munka megkimélés tekintetéből az ügyvédi könyveknek hitelesítése és pártfogó ügyvédek kirendelése, ülésen kivül, az elnük és titkár által intéztessék el; — a kézbesitési hiányok orvoslására vonatkozó ismételt fölszóllalásunkra, utasitattunk : hogy a kézbesitési közegeknek „állítólagos" hanyag és szabálytalan eljárására nézve, közelebbi, részletes adatokat adjunk be; előterjesztett azon javaslatainkat illetőleg pedig, a melyek a fönnálló törvények módosítását, vagy uj törvény hozatalát czélozták, azon választ nyertük, hogy majd annak idejében, esetleg leendő fölhasználás végett előjegyzésbe vétettek. Valóban csüggesztőleg hat azon tapasztalat, hogy mind az igazságügy, mind pedig a jogszolgáltatás terén fekete fonálként húzódik az ü g y v é d ellenes áramlat. Daczára az ü. r. t. 7. §-a rendeletének az egyes reformkérdések és törvényjavaslatok megvitatásánál épen az ügyvédek mellőztetnek, holott különösen ezen kar mint szakképzett testület van hivatva véleményét a latba vetni; — mellőztetett meghallgatása jelesül a váltó- és kereskedelmi törvénynek, valamint a gyámi- és bagatell-törvénynek megalkotásánál, ez utóbbiakat illetőleg pedig bizton állithatjuk, hogy eme minden irányban hiányos 1 törvények, az ügyvédi kar véleményének meghallgatása esetében, ugy a miként jelenleg megalkotva vannak, napvilágot nem láttak volna. —Közöltetett ugyan velünk a fenyítő törvényre vonatkozó, valamint a polgári perrendtartás módosítását tárgyszó javaslat, de nem is azon fölszólitással, hogy erre véleményes előterjesztést tegyünk, és oly időben, a midőn ezen javaslatok már is az országgyűlés elé terjesztve voltak, tehát hatályos és figyelembe vehető beleszóllásunk többé nem is lehet. Ha a törvényeket és javaslatokat lapozgatjuk, majdnem mindegyikben azon irányzatot látjuk, hogy az ügyvédek tulszaporodásának az által vettessék gát, hogy megélhetésük a lehetőleg megnehezittetik; már pedig az ily orvoslási módszert nem csak a méltányossággal meg nem férőnek, hanem veszélyesnek is mondhatjuk; mert elvitázhatlan tény, hogy az ügyvédi kar minden államban, de jelesül hazánkban, mind szakképzettségénél, mind pedig befolyásánál fogva a politikai és családi élet rétegeibe, irányadó erkölcsi befolyással bir és birand, s jelesül hazánkban követett az ügyvédi kar valódi helyes hazafias irányt, s nagyobbára az ő vezetésének köszönhető, hogy komoly forrongó és viharos időkben is, eszéiyes mérséklet uralkodott, s igy már múltját tekintve is a mostoha elbánást sehogysem érdemli meg; hogy pedig mily veszélynek nézhetünk elébe, ha erőnek erejével egy müveit proletariátus teremtetik, s ez okvetlenül be fog következni, ha a törvényhozás az eddigi uton halad, ennek bizonyítására ugy hisszük elégséges a történelemre utalni. De teljesen tévesnek is kell az eszközt kijelenteni, a melylyel az előforduló kinövések orvosoltatni szándékoltatnak; tény, hogy az ügyvédi karban előforduló tévedéseknek oka nagyobbára az ügyvéd szegény anyagi állásában rejlik; kössük már most még inkább le az élelmi forrást, s azt fogjuk tapasztalni, hogy ott, hol a bajnak oka nagyobbodik, a baj maga is nőni fog. A törvényhozónak önérdekű hivatásában áll, hogy az oly testületet, a melyet szükségképen nem nélkülözhet, mely a jogbiztonság és közhitelnek egy alaptényezőjeként szerepel, szellemi erkölcsi és anyagi helyes fönlétezésében támogassa; nem vagyunk szószóllói a numerus clausu.-nak, mely az ügyvédség gyakorlását csak ís egyes tagoknak monopóliumként, sokszor tehetséges és életképes jogászok rovására, biztositja; kívánjuk azonban, hogy alkottassék oly rendszer, mely szerint csak is valóban szakképzett és tehetséges egyén nyerhesse el az ügyvédi jogosultságot, kinek a törvény ezután lehetőleg meg is nyissa a forrást, hogy lelkiismeretes és kötelességszerű működése, ha nem is busás, de megfelelő anyagi jutalmat is nyerhessen. E czélból már is a jogtanári kar részéről lenne a legnagyobb figyelem fektetendő arra, hogy a tanórák a A pünkösdi szent ünnepek folytán lapunk múlt kedden nem jelenhetett meg. 41