Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 44. szám - A pozsonyi ügyvédi kamara 1877. évi jelentése. 1. r.

174 joghallgatók által pontosan és szorgalmasan látogatgassanak, és a vizsgá'atra bocsájtás az előadásoknak pontos és rendes látogatásától tétessék függővé, mert kétséget nem szenved, hogy a joghallgató képzettségének első helyes alapját, nagyobbára csak is az előadások pontos követésével vetheti meg; — nagy súly lenne fektetendő továbbá arra, hogy már is az állam és egyéb vizsgálatoknál lehetőleg nagyobb szigor fejtessék ki; — nehogy uton útfélen ugyan jogvégzett, de nem jogképzett egyéniségekkel találkozzunk; szükségesnek találjuk végre, hogy az ügyvédi vizsga szabályzatának azon része, mely szerint az ügyvédi vizsgára pályázó, ha második izben jelentkezvén az ügyvédi vizsgára, azt meg nem állaná, többé az ügyvédi vizsgára egyátaljában nein bocsájfható, olyképen mó lositassék, hogy a candidátus több izben is jelentkezhessék a vizsgához, tartozzék azt azonban első visszavettetésétől számítandó üt év leforgása alatt szabályszerűen és megfeleloleg kiállani. Ezen módositást azzal indokoljuk, hogy azon körülmény, miszerint a vizsgára jelentkező amásodizbeni vizsgálatnál elég készültséget nem tanusit, még nem bizonyítja teljes absolut képtelenségét, és nem zárja ki, hogy .magának jövőben teljesen kielégitő képességet ne szerezhessen, és a későbbi vizsgálatnál teljesen megfeleljen; más részt bizonyitja a tapasztalat, hogy az ügyvédvizsgáló bizottság, részben kiindulva a fönti szempontból, de jelesül azon erkölcsi pressió alatt, hogy a másodízben jelentkező canditátus ha ismét visszavettetik, gyakran egész élet pályáját megváltoztatni kénytelen, tiszta emberi szánalomból, a másodszor jelentkezők legnagyobb részét, habár szerény igényeknek megfelelő készültséget és képességet sem tanusitanak, keresztül bocsájtja; holott ellenkező esetben, okvetlenül és szigorúan megkövetelné a kellő képzettséget és készültséget, és a pályázót az 5 év keretében ismételve visszavetné, sőt nyugodt lelkiismérettel meg is tagadná a törvény engedte utolsó határidőben az ügyvédi oklevelet, ha a pályázó ismét meg nem felelne; mert ezen esetben a meggyőződés, hogy a candidátus az ügyvédi pályára nem alkalmatos, biztosabb alapokon nyugszik. Alig tévedünk ha kimondjuk hogy az ily módon nagyobbára kiválasztott, jelesül magasabb elméleti jogképzettséggel biró egyénekből nyerendjük az ügyvédi sarjadékot, holott jelenleg gyakran találkozunk felületes képzettségű egyénekkel, kik részben teljesen elfoglalva pályájukon a gyakorlati részszel, nagyon is szerény elméleti tudománnyal biró praktikusokká válnak, részben csak ritkán találnak alkalmat és kedvet, a mulasztottat utólag kipótolni. (Vége. köv.) Semmitöszék teljes tanácsülést donvényei. A Semmitőszék által f. év május 27-kén teljes tanácsülésileg következő határozatok hozattak : I. „Tekintve, hogy az 1874. évi 34. t. cz. 58. $-sa a bíróilag még meg nem állapított ügyvédi dijait és költségeit iran'i keresetekre nézve külön ügy bíróságot jelöl ki, s ezen külön törvénybe foglalt inti zkedés, a kisebb polgári ügyekben való bíráskodást szabályozó 1877. évi XXI1. t. cz mint általános törvény által hatályon kívül helyezve nincs; ..ellenben a mar megállapított ügyvédi dijak s költségek iránti keresetek, miután az ügyvédi rendi, idézeti 58 §. állat külön ügybirósághoz utasítva nincsenek, az altalános illetékességi szabályok alá, s ekként az 1877 évi 22 t. cz. intézkedése alá esnek : „a meg nem állapítod ügyvédi dijak s költségek iránti keresetek tehát azon esetben is. ha azok tárgya az utóbb említett törvény 11 § Iában meghatározott összegei lul nem haladja, az ügyvédi rendi. 58 § ban megjelöli rendes bíróságok illetékessége alá tartoznak; — ellenben a már megállapított ügyvédi dijak s költségek iránti követelések, ha azok összege a járulekokon kivül 50 frlot meg nem halad, az Í877. XXII. t. cz.-ben kijelölt bíróságok előtt, és az előirt eljárás szerint érvényesitendök " (9G7C sz.) II. A tanácskozás tárgyául még következő kérdés szolgált: Az ügyvédi kamara által az ügyvédekre kivetett (kamarai) évi illetmény iránt indított kereset a kisebb polgári perekben illetékes bíróság elé tartozik-e? Ezen kérdés következőleg döntetett el: „Az ügyvédi kamara állal az ügyvédekre kivetett (kamaraij évi H lelmény iránt indított keresetekre: tekintve hogy azok külön törvény intézkedése folytán, vagy az 1877. XXII. t. cz. 11 §-a végpontjában, az eme törvény szerinti közönséges eljárás és illetékesség alól kivéve nincsenek: ezen törvény szabályai alkalmazandók.u £9043 szhoz'J Váltójogi eset. Bokros Lajos — Folly Mihály hagyatéka e. 3000 for. váltótőke fizetésére a kolozsvári tszék előtt ujitott pert indított. Az alapperben alperes mind az első bir. tszék 1874. dec. 15-ki mint a m. vásárhelyi kir. tábla 1875. mart. 3-ki ítéletével elmarasztatott: A legfőbb ítélőszék 1876. apr. 11. 175 sz. a. kelt ítéletével mindkét alsó birósági ítéletet megváltoztatta s felperest keresetéről elmozdította — következő indokokból : „Azon körülmény, hogy alperes a kereseti váltót mint hátiró kötelezettség nélkül ruházta át Hutlesz Károlyra, alperesnek mint kibocsátónak váltókótelezettségét a V. R. t. cz.-hez képest nem enyésztetvén el, alperes ez irányban tett kifogása bírói figyelembe nem vétethetett. Minthogy azonban Vélics Károly azon váltót óvás tétel után ruházta át Vélics Lajosra, nyilvánvaló Hogy ez tekintettel a V. R. 16 §. 2-ik pontjára Vélics Károlynak alperes elleni váltójogaiba lépett ugyan de ezen hátirat, uj váltójogok alapjául nem szolgálhatván, kétségtelen az is, hogy ez a V. R. 10. 14. czikkei alá nem esik; s ekkép ugy ezen, mint a felperesre szóló hátirat joghatálya a hátirók és hátiratosok közti jogviszonyokra vonatkozólag, mivel a V. rendszabály ez irányban az óvástétel utáni hátiratok iránt nem intézkedik — az 1853 máj. 29. ny. par. XI. cz. értelmében köztörvény szerint és pedig mint engedmény bírálandó meg. „Tekintve tehát egyfelől, hogy alperes, valamint a V. R. 82. cz. nyomán Vélics Károly, — ugy az oszt. polg. tk. 1386 §. rendelete mellett felperes irányában is az ellene támasztott váltó követelés elleni kifogásait megtenni jogosítva van, és tekintve másfelől, hogy felperes alperesnek elleniratbeli azon állítását, miszerint a kereseti váltó elfogadója Tauffer Károly megbukása után, az érdekeltek s ezek közt Vélics Károly s alperes is a kisegítő pénztárban megjelentek s a jelenlevők közt azon megállapodás jött létre, hogy azok kik Tauffer Károlyal