Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 43. szám

172 a kisjenői jbiró Tabajdy Sándor bízatott meg, — ki a helyszinéu megjelent, de az árverést meg nem tartotta, mert felperesi ügyvéd levele mutattatott fel, melyben a végreh. eljárás beszüntetését nyilvánitja; másnap a törvényszéktől érkezett végzés, melyszcrint az árverés beszüntetése tudtul adatik. A kiküldve volt jbiró saját járásbíróságánál 11 frt. 90 kr. dijköltség kifizetését kérelmezte, mi 683. sz. végzéssel felperesi ügyvédnek meg is hagyatott. Ezen árverési meghagyásé, nevezett ügyvéd se mm. panaszszal élt. A semmitőszék azt elvetette; „mert a végreh. eljárás folyamában felmerült dijakért közvetlenül az ügyvéd felelős, kinek viszont jogában állmagát e tekintetben is megfelelő előleg által biztosítani, „mert továbbá a neheztelt dijak felmerülése az eljárt kir. jbiró által elhárítható nem volt, miután hivatalos jelentése szerint a vonatkozó árverés mellőzésére elkésetten hivatott fel; „s mert végül a bíróságok önállóságánál fogva az eljárás költségeit más bíróság nem állapithatja meg, mint az, a mely az eljárást akár saját elrendelése, akár pedig megkeresés folytán eszközölte, s e tekintetben sem az eljárt bírósági tagnak állása, sem azon hibás, a bírósági szervezet megváltoztatása folytán többé nem alkalmazható intézkedés, hogy a kérdésbem árverés foganatositásával nem az illető kir. jbiróság általában, hanem annak főnöke személyesen bízatott meg: kivételre alapot nem szolgáltathat. (1873. apr. 9. — 3944. sz. a.) Az 1868. 1. t. cz. a határozat hozatal alakjára nézve nem rendelkezvén, nyilvánvaló törvénysértés nem Követtelik el, ha a bíróságok ebbeli határozataikat végzéseknek nevezik; s az ily végzések felülvizsgálata kizárva nincsen. Aköz alapit, ügyigazgatóságnak — az északkeleti vasút társaság és Fazekas István s társai közt fenforgó ügyében, illetőleg igény felett, mindkét alsó bíróság végzésileg határozott; minélfogva a le gf. ítélőszék az ügyiratokat a 304 §. alapján felterjesztette. A Semmitőszék e nézetét nem osztotta; „mert a jelen ügyben mérvadóul szolgáló 1868 :t. c. 24—27 §. a határozat alakjára nézve kifejezetten nem rendelkezvén, a biróságok azáltal hogy határozatukat végzésnek nevezték, nyilvánvaló törvénysértést nem követtek el. „Hogy azonban a legf. ítélőszék mind a mellett az egybehangzó alsó bir. végzések felülvizsgálatától nincs|elzárva, kétségenkivül áll ugy azért, mivel a perr. 295. §-nak megszorítása a kérdésbein ügydöntő elintézésre, mely egy kivételes eljárás folytán keletkezett — alkalmazást nem nyerhet, — mint pedig azon oknál fogva, mivel az idézett 1868. I. t. cz. hozatalakor hatályban volt idéigl. törv. szab. 102. §-sa a két rendű felebbezést miuden birói határozat ellen különbség nélkül megengedvén, alaposan feltehető: hogy a törvényhozás épen ezen okból szoritkozott azon általános kifejezés használatára." (1878. május 2. — 7013. sz. a.) Az ügyvédi kamrákból. A kassai ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, miszerint dr. G a i g e r Ignácz kassai lakos ügyvéd, a kamara lajstromába folytatólag felvétetett. A debreczeni ügyvédi kamara részéről pedig közhírré tétetik, miszerint R i s zdorfer János nyíregyházi ügyvéd, önkéntes lemondása folytán, a karaara lajstromából kii őröltetett. A győri ügyvéd kamara részérói közhírré tétetik, miszerint Szeles Sándor győri és Rényi Rezső esztergomi ügyvéd önkénytes lemondás, Barcza Kálmán komáromi ügyvéd, elköltözés, — folytán, ezen kamarai lajstromból kitöröltettek; az utóbhi irodájára nézve Fehér Kálmán komáromi ügyvéd rendeltetvén ki gondnokul. Békebirák: Takács Gyula jókai lakos Nagy- és Kis. Jóka nagyközség területére hékebiróvá: Polyánszky Dénes Bolha és Zádnya községekben, Riszdorfer János nyíregyházi ügyvéd Nyíregyháza rend. tan. város területére békebirákká. Halász Zsigmond makói ügyvéd Makó rendezett tanácsú város területére békebiróvá. Az igazságügyminiszter Beregmegyében: Horthy Gyula kászonyi és Gorzó Bálint felvidéki járásbeli szolgabirákat a községi bíráskodást meghaladó kisebb polgári peres ügyekben való bíráskodási joggal ruházta fel. Kineveztettek: S z e n t-I v á n y i Zoltán ügyvéd az igazságügyi minisztériumhoz tiszteletbeli fogalmazóvá; a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Beöthy Károly ügyvédjelöltet a közalapítványi kir. ügyigazgatósághoz, joggyakornokká; a király az igazságügyi magyar miniszter előterjesztésére, törvényszéki bíróvá kinevezte: a dévai törvényszékhez: Molnár Géza magyarláposi járásbirósági albirót; járásbiróvá a szászsebesi járásbírósághoz: Herepey Ödön nagyszebeni alügyészt; és albirákká: a dárdai járásbírósághoz : S ü 11 József budapesti törvényszéki aljegyzőt ; az iglói járásbírósághoz: Hazslinszky Marczell budapesti itélő-táblai segédfugalmazót; végre a zentai járásbírósághoz : S z e c s e i Iván budapesti köz- és váltó-ügyvédet. Királyi tanácsosok: A király Neuwelt Ármin, G o 1 d Zsigmond, Müller Vilmos, Schweiger Márton, Légrádi Károly és N ász tl Mór budapesti kereskedelmi- és váltótörvényszéki kereskedelmi ülnököknek a királyi kereskedelmi tanácsosi czimet adományozta díjmentesen. Kitüntetés. C s e m e g i Károly kitüntetésére vonatkozólag a hivatalos lap mai száma a következő sorokat teszi közzé : Személyem körüli magyar ministerem előterjesztése folytán, Csemegi Károly magyar igázságügyministerium államtitkárának, az igazság szolgáltatás terén, jelesül a büntetőtörvényjavaslat szerkesztése körül szerzett kitűnő érdemei elismeréséül Szt.-István-rendem középkeresztjét díjmentesen adományozom. Kelt Schönbrun-ban, 1878. évi máj. hó 3l-én. Ferencz József, s, k. B. Wenkcheim, s. k. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt., fél évre 4 frt., negyedévre 2 frt osztrák értékben. — Szerkesztői szállás: Józsefváros státió-uteza 32. sz. a. 2-ik em. Buda-Pest, 1878. Nyomatott KOCSI SÁNDOR-nál muzeum-kőrút 10. sz,