Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 41. szám

Budapest, 1878. péntek, május 31. 41. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Jogeset: Szőlők megválthatása. — Váltójogi esetek. — Semmit, döntv. — Rendeletek. Jogeset. Bizonyos szőlők szerződés szerint, időről időre történt megújítással, határozott időtartamra engedtetvén át, habár abban a földjeit szőlőknek kiosztó tulajdonos a visszaváltási jogot kifejezetten fen nem tartotta is, az mégis megállapítandó, midőn a szerződés azon kitételéből: hogy az esetre, ha a bérleti évek leteltével, a tulajdonos gazdálkodási czéljával a bérbeadás nem ellenkeznék a bérlőkre figyelemmel leend mást nem következtethetni, mint azt hogy a földtulajdonos a visszaváltás jogát magának fentarlotta. Des Echerolles Kruspér Károly és Sándor — Bende József s érdektársai — 198 alperes ellen a nagy rábéi Révszentmiklósi pusztán létező szőlők haszonbérletének s minden azzal kapcsolatos jogviszonynak végleges megszüntetése s azok végleges birtokba adatása iránt 1873. évben a n.-váradi tszék előtt pert indítottak — melyben többszöri feloldás után — A n. váradi tszék 1876 sept. 12. — 13748 sz. a. következőleg itélt: „A peres felek közt 1867. apr. 29-kén az emiitett szőlőkre nézve kötőit s 1873. apr. 24-kéu lejárt haszonbérlet s minden további jogviszony megszűntnek kimondatik, s azon szőlőskertek területét tartoznak alperesek 60 nap alatt felperesek birtokába bocsátani s az alatt min dennemű ültetvényeiket szőlőtőkékkel edgyütt elhordatni különben felperesek mint tulajdonosok rendelkezése alá bocsáttatván; a becslési költség felét 9(J frtot alperesek egyetemleg tartótnak viselni; felperesi ügy véd dija 300 — alperesé 250 írtban állapíttatván meg — következő indokolással : „Az ügy érdemét illetőleg. Miután 1867. apr. 24-én kelt valódiságára nézve igazolt haszonbé ri szerződésnek nevezett okmány által (B) felperesek azon szőlőkhözi kizárólagos tulajdonjogukat igazolták s kimutatták, mikép azok évtizedek óta évi bérfizetés mellett, alperesek által 6 — 6 majd 3 évről 3 évre haszonbérben biiattak akkép, hogy a bérleti évek leteltére, alperesek által a tulajdonosok részére a szabad rendelkezési jog visszaszállása szerződésileg biztosíttatott; smiután a haszonbérlési idő B szerint 1873. évben lejárt — a felperesek részére biztosított rendelkezési — de azon jognál fogva is, mely a tulajdonost a tulajdonát képező vagyonban megilleti — a haszonbérlet megszűntnek kimondandó — stb. volt. Alperesek azon ellenvetése,hogy a kereseti szőlők nem haszonbéri, hanem dézsmás szőlők s mint ilyenek az 1868. 29. t. c. szerint a birtokosok által megváltandók,— figyelembe nem vétethetett; mivel ezen állitás a telekk. állapottal, hol a dézsmás szőlőknek kitüntetve kell lenniök, — egyátalán nem igazoltatik; de sőtt a B. alatti legújabb időben 1867 évben kölcsöuös megegyezéssel kötött, s jelen per elbírálásánál irányul kizárólag szolgáló — valamint az előbbi években létesült s jogfolytonosságot igazoló haszonbéri szerződésekkel határozottan meg is czá* foltatik. „Nem azon alperesi kérelem sem, hogy a jelen kereset az 1868. 2!). t. cz. 32 §. alapján visszaváltási keresetnek levén tekintendő, a visszaváltó tulajdonos által az ültetvények és szőlőtőkék értéke megtéritessók; mert mig egyfelől felperesek keresetüket első sorban, a haszonbérlet megszüntetésére s birtokba visszabocsátásra irányozták: addig másfelől azon 32 §. szerinti visszaváltási eljárást másod sorban s csakis feltételesen, azon határozott kijelentéssel kérték, miszerint minden beruházás a tulajdonost illeti s e czimen semmi kárpótlásra sem kötelezettek. Jelen per tehát az 1868. 29. t. c. 32. §. alapján elbirálható nem lehetett. „Végre habár a kir. tábla 1876. — 4873 végzésével az ültetvények s beruházások értékének becsű utjáni kitudását elrendelte, e tekintetben alperesek részére semmi összeg sem volt megitélhető; miután felperesek.s elődeik a haszonbérlet megszűntével azok megtérítésére magukat sohsem kötelezték; — alperesek a szőlők birtokosai nem, hanem csak haszonbérlői voltak s mint ilyenek a szerződés ellenére a befektetés s ültetvények értékét követelni jogosítva nincsenek." A kir. tábla 1877 okt. 21. — 32924 sz. a. ítéletével falpereseket keresetükkel elutasitotta. Indokok: „Felperesek keresetükben azt adván elő, hogy a kérdése szőlőket 1867 apr. 24-től 1873 apr. 24-ig alpereseknekhaszonbérbe adták oly kikötéssel, mikép a bérlettartam lejárásával felperesek rendelkezési joga fentartatott, — keresetüket elsősorban a haszonbérlet megszüntetésére intézték. „Ezen kérelmüknek helyt adni nem lehet, mert az hogy közöttük valóban haszonbéri viszony létezett, bebizonyítva nincs. Felperesek azt az 1867 febr. 2. kelt (B) szerződéssel s ahoz tartozó G. D. E. meghatalmazásokkal s később felhozott többi okmányokkal kívánták bebizonyítani. Azonban mindezek bizonyítékul el nem fogadhatók, — nem a B okirat mert ennek valódiságát alperesek tagadván — felperesek azt nem igazolták. Felpereseknek erre nézve csak egy tanujok van: Papp János — kinek vallomása félbizonyitékul nem szolgálhat, mert felperesek nyugalmazott tisztje s mert ő a név aláirások valódiságáról egyátalán nem tanúskodik. Továbbá mert a B szerződés alperesek nevében állítólag meghatalmazottak által állitatván ki, annak bizonyító ereje csak a C. D. E. meghatalmazványokkal kapcsolatban bírálható el; már pedig ezek valódiságának begyőzésére felperesek sem tanú, — sem más bizonyítékot nem szolgáltattak. Ilyképen a B okirat az azt aláirt felek irányában sem bír bizonyitó erővel, — a meghatalmazók t. i. a C. D. E. okiratokon feljegyzett felek ellenében pedig kötelező azért nem lehet, mert a C. D. E. alattiak a meghatalmazás bizonyítására 41