Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 39. szám - A "Haza-Tisza"-féle jogeset. 2. r.

154 kat vissza nem követelheti, — viszont ha azt a biztosító idézte elő, a befizetett dijt vissza nem tarthatja; s ha egyik eset, sem fordul elő, a biztosító a befizetett dij 2/8dát a viselt koczkázat fejében megtarthatja. Ezen rendelkezés bővebb felvilágosításául szolgálnak a ker. t. 504. §. 3. p. 505. §. 3. 4. p. hol azon esetek soroltatnak elő, melyekben a biztosított befizetett dijait vissza nem követelheti. — Ezen esetek azonban mind olyanok, melyekben a biztosítottat, vagy kedvezményezettetj roszhi szeműség vagy vétség terheli, — mi különösen az 50?>. §. 3. pontjából tűnik ki, mely szerint a vétlen késedelem a szerződés hatályát meg nem szünteti. A törvény ezen rendelkezéséből kiindulva, a biztosítót is csak faz esetben lehet a szerződés hatálytalanságának okozójául tekinteni, sőt ennek folytán a dijak viszafizetésére — tekintet nélkül a viselt koczkázatra — kötelezni, ha őt roszhiszemüség vagy vétkesség terheli. Jelenleg azonban sem egyik sem másik eset nem forog fenn. Azt hogy alperes társaság roszhiszemüen járt volna el, felperes sem állítja; de vétkességről sem lehet szó, mert a viszonbiztositás törvényileg nincs kizárva, azon esetben pedig ha a viszonbiz tositásnem a bizt. szerződés megkezdésekor, hanem annak folyamában létesült, az ügylet természetéből önként folyik, hogy a viszonbiztositó az ezentúl fizetendő dijakkal meg nem elégedhetik, hanem az időközben fokozódott koczkázat fejében, az annak megfelelő díjtartalék átadását is követelheti. — Továbbá mert alp. társaság felszámolását elhatározván s uj ügyleteket többé nem kötvén, alaposnak tekintendő azon előadása, hogy a Gr. a. szerződést épen a biztosítottak érdekében kötötte azon czélból, hogy az ezentúl befolyandó díjrészletek nagy része az üzleti kiadások által fel ne emésztessék s ezáltal kötelezettségei teljesítésében a biztosítottak irányában ne gátoltassék. — De ettől eltekintve, miután alp. társaság az életbiztosítási szerződéssel egybekötött koczkázatot éveken át viselte, s az ennek megfelelő összeget (melyet a fizetett dijakból a díjtartalék levonása után fenmaradó összeg képezi) részint üzleti kiadásainak, részint a bekövetkezett halálozások folytán esedékessé vált bizt. dijak fizetésére, a bizt. ügylet természeténél fogva, jogosan fordithatta; — az alperes által jogszerűen felhasznált töblet visszafizetését elrendelni annál kevésbé lehet*, tt, mert felperes ezt a többi biztosított felek megkárosítása nélkül nem is eszközölhetné." „A mi a visszafizelendő összeg mennyiségét illeti— a fent előadottakból önként következik, hogy azon esetben, midőn a bizt. szerződés nem a biztositónak vétkessége miatt, hanem azért mondatik ki érvénytelennek, mert a biztosítottat a változott körülmények folytán a bizalmon alapuló szerződés f'entartására kötelezni nem lehet — a biztosítási kötvény értékét csak azon összeg képezi, illetőleg biztositónak kötelezettsége csak azon összeg visszafizetésére terjed ki, melyet a befizetett dijakból fel nem használt, illetőleg a viselt koczkázat fejében felhasz nálni jogositva nem volt. — Ezen összeg pedig a díjtartalék, és így alperes csak is a díjtartalékból felperesre, a javára biztosított összeg arányában eső rész visszafizetésére volna kötelezhető. — Minthogy azonban alperes viszonválaszában beismerte, hogy a díjtartalék a befizetett dijak y3-dánál kevesebbet tesz; minthogy továbbá felperes az alperes által viszonválaszában felhozott bizt. feltételek 7. §. szerint mindenesetre jogositva van a bizt. kötvény visszaadása mellett a befizetett dijak y3-dának viszszafizetését követelni, — a fent megítélt összeg, vagy is a befizetett dijak ^^da, felperest feltétlenül megilleti." A legf. ítélőszék a másod bírósági ítélet megváltoztatásával, az ügy érdemére nézve az első bíróság Ítéletét az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyta. (1878. april 30. — 24.8. sz. a.) Jogeset. A posta intézet felelősége és szavatolása, a lepecsételve feladott, vagy is ,állitólagos'- érték tartalom hiányára ki nem terjed, ha a levél a borilék s pecsétek látható megsérülése nélkül lelt a czimzeltnek kézbesítve; miért az ily pénzes levél ha rajta sérülés létezik, át nem vehető a nélkül, hogy az s az érlék netaláni hiánya a postai közeg jelenlétében meg ne állapitassék; különben a kárért ö tartozik felelőséggel. Politzer Péter — HerzogM. L. s társai e. 150 frt fizetésére a bpesti VI. VII. ker. jbiróság előtt pert indított, — melynek letárgyalása után 1877. évi 43196. sz. a. ítélettel kimondatott hogy: „Ha alperes czég Herzl Tivadar czég beltag személyében leteszi a főesküt arra, hogy a felperes által alperes czégre czimezetten a C. alatti posta vevény tanusága szerint állítólag 950 frt tartalommal 1876. september hóban 36 gram súlyai feladott levélben nem 950 fi t hanem csak 800 frt vett át, —az esetre felperes keresetével elutasittatik és tartozik alperes czégnek 16 frt per költséget, — ellenkező esetben tartozik alperes czég félperesnek 150 frt tőkét ennek 1877. august 13-tól számitott 6°/0 kamatait és 22 frt 50 kr. perköltséget az elmulasztott eskütételi határnaptól számitott 6 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni." Indokok: „Felperes keresetében önmaga beismerte, hogy az áliala alpereshez czimzetten feladott levélnek állítólagos 950 frtnyi tartalmából a postai kezelés folytán és alatt semmi el nemvezett; viszont a D. alatti által is igazoltatott, hogy a postai személyzet felelősége, helytelen kezelés nyomán nem constatáltathatván, a miért is tekintettel arra, hogy a kérdéses levél helyesen és a postai szabályok értelmében továbbitott és kézbesitettnek jelenkezik, — ezen körülmény azt, hogy a levél borítékon sérülés történt volna kizárja s így az e tekintetben kínált eskü mint. szükségtelen mellőzendő volt. Minthogy pedig ehhez képest a kérdéses küldeményt alperesnek el nem fogadni törvény vagy rendeletben gyökeredző oka nem volt, a levélnek átvétele következtében a felperes által jelzett irányban mulasztónak annál kevésbé tekinthető, mert felperes ismét keresetében beismeri, hogy alperes a kérdéses levélben foglalt árurendelésnek kellő időben eleget tett s ugyanekkor tudatván felperessel a levél hiánylatot, az árut utánvéttel terhelte. Minélfogva felperes kellő időben értesittetvén alperes által, — a posta kincstár elleni netáni igényeit érvényesíteni képesítve volt. Ezek szerint alperes a levelet nem kifogástalanul vette át s az értesítésnek eleget tevén mulasztónak nem tekinthető és a kereset értelmében annál kevésbé marasztalható, mert ezek begyőzése esetére is felperes azt, hogy a kérdéses levélbe 950 frtot helyzettel, fia a 192. §. alapján kihallgatható nem lévén, mivel sem bizonyította. E döntő ténykörülményre egyébb bizonyíték hiányában a felperes által kínált és alperes czég által Herzl Tivadar czégbeltag s a kérdéses levél átvevője személyében elfogadott főesküt utóbbinak megítélni s a per kimenetelét ez eskü le vagy le nem tételétől függővé tenni kellett, miután a per döntő ténykörülményét az képezte váljon a kérdéses