Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 39. szám - A "Haza-Tisza"-féle jogeset. 2. r.

155 levél bírt e állítólagos tartalmával alperesnek történt kézbesítése idején, avagy abban alperesnek 800 írt kéz­besittetett." A kir. tábla 1877. decz. 27. — 5926. sz. a. az első birós. ítéletet megváltoztatta s alperest a keresetben elma­rasztalta az esetre, ha főesküt tesz felperes arra : „hogy al­peres a hozzá intézett, de elveszett levélben őt arról értesí­tette, hogy a kérdéses levél átvételekor annak boritékán sérülés volt." Ha pedig le nem tenné, — ellenben alperes czég Herzl Tivadar beltag személyében leteszi a főesküt az iránt: „hogy a felperes által alperes czéghez cziinzet­ren, a C. posta vevény tanúsága szerint állítólag 950 frt tartalommal 1876. sept. hóban 36 gram sulylyal feladott levélben nem 950 hanem csak 800 ftot vett át" — ez esetben felperes elutasittatik. Indokok: „A keresk. ministeriumnak a pénz­küldemények postán való szállítása s a posta intézetnek szavatolása tárgyában 1868. decz. 1. kelt rendelete sze­rint, a posta intézet felelősége és szavatolása a lepecsé­telve feladott, vagy is „állítólagos" érték tartalooi hiányára kiterjed azou eset kivételével ha az illető levél, a boríték s pecsétek látható megsértése nélkül lett a czimzettnek kézbesítve. — E rendeletből önkényt folyik, hogy a czimzett a hozzá intézett pénzes levelet, ha an­nak boritékán vagy pecsétjein látható sérülés létezik, át nem veheti a nélkül, hogy a sérülés s az állítólagos érték tartalomnak netaláni hiánya, a posta intézet közegének íelenlétében s elismerése mellett meg ne állapitassék ; mert ha a czimzett ellenkezőleg jár el, ugy a feladót megfosztván azon jogától, hogy az irányában felelőséggel és szavatos­sággal tartozó posta intézettől a hiányzó érték megtérí­tését követelhesse, — ezen eljárásából származható kárt tehát önmaga viselni, esetleg azt a feladónak megtéríteni tartozik." „Minthogy pedig az alperes által visszakínált főcskü letételével bizonyitva leend azon döntő körülmény: hogy alperes a felpereshez intézett, de elveszett levelében ha­tározottan beismerte, hogy a hozzá 950 frt állítólagos ér­tékkel czirnezve küldött levelet megsérült állapotban vette át — a felelőséget és szavatosságot megtagadó posta inté­zet D. a hivatalos értesítésével pedig igazolva van az is, hogy alperes ezen levelet feltétlenül átvette a nélkül, hogy az ily esetben a hiányzó érték tartalom iránt felelő­ség és szavatossággal tartozó posta közegének jelenlété­ben s elismerésével a sérülést s érték hiányt megállapí­totta volna." „Mindezeknél fogva az állítólag hiányzó, de feladó felperes által épen alperes eljárása folytán a postától nem követelhető 150 frt kár viselésére, — illetőleg miután ezen összeget a felperestől a megrendelt áruk elküldése­kor utánvét utján beszedte, a 150 frt megtérítésére köte­lezni kellett stb. Ha pedig felperes le nem tenné a főesküt s így nem bizonyitatnék, hogy alperes az állítólag 950ftal terhelt levelet sérült állapotban vette át, ez esetben is alpe­res marasztalása, vagy felperes elutasítása, az alperesnek odaítélt főeskütől volt feltételezendő; mert ez esetben felpe­rest terhelvén a kötelesség bizonyítani azt, hogy alperes a sértetlen állapotban kezéhez jutott levélben nem 800 ha­nem 950 ftot vett át, — az ez irányban felperesileg kí­nált eskü alperes által elfogadtatott." A legf. ítélőszék a kir. tábla Ítéletét az abban felhozott indokokból helyben hagyta. (1878. mart. 28. — 197. sz. a.) Seinmitöszcki döntvények. A végrehajtási foglalás ingatlanokra, a végrehajtási zá­logjog bekebelezése s nem annak előjegyzése állal történik ; és a végrehajtási eljárás folyamában az előjegyzés igazolása nem is eszközölhető. Gróf Pálffy Mór mint Pálffy József gondnoka — Dankó Mihály e. 10 frt 90 kr. erejéig folyamatba tett végrehajtási ügyében, a végr. zálogjog előjegyzésé­nek igazolása végett felperes a nyitrai tszék mint telekk. hatósághoz kérvényt adott be. A nyitrai tszék 1877. nov. 30. — 6851. sz. a. kelt végzésével azt megtagadta; mert eltekintve attól, hogy felperesileg Dankó M. nagykorúsága nem igazolta­tott; a nyert előjegyzés a telekk. rendt. 95. §. szerint csupán Dankó M. nagykorúságának igazolása mellett, ugyannak nyilatkozata vagy per utján hozott jegerejü határozat alapján — mondható ki igazoltnak. Felperes semm. panaszszal élvén — A Semmitőszék a tszéknek 1876. decz. 15. — 11362. sz. végzését, az annak alapján foganatositott vég­rehajtási eljárással, s a jelenleg megtámadott 6351. sz. végzésével együtt hivatalból megsemmisítette (297, §. 1. p.); „tekintve hogy ingatlanokra a végreh. foglalás a perr. 359. §. szerint a végreh. zálogjog bekebelezése által történik, s ebből folyólag a telekk hatóság teendője ezen irányban egyedül a bekebelezés elrendelésére, vagy ne­tán fenforgó telekk. akadályok esetében a bekebelezés megtagadására szoritkozik; s eszerint a végreh. zálogjog előjegyzésének helye nincs, — a mint egyébbként is elő­jegyzések igazolása a végrehajtási eljárás folyamában nem is eszközölhető." (1878. april 4. — 2758. sz. a.) As árverés elrendelése iránti kérvény meg nem tagadható azért, mert azon ingatlan, melyre kérvényező végrehajtási joga bekebelezve van, már előbb más hitelező részére árverésnek ki­téve volt. Bauman József — Helfenstein Máté s neje e. 700 frt marasztalási összeg erejég árverés elren­deléseért folyamodott. A tszék 1878. febr. 18. — 195 5. sz. végzésével azt elutasította, mert az elárvereztetni kért ingatlanra 1099. sz. a. már előbb a hazai e. takarékpénztár nyert ár­verési határidőket melyek a perr. 437. §. értelmében je­len kérvényre ki nem terjeszthetők. Felperes semm. panaszára — A Semmitőszék a tszék végzését megsemmisít tette (297. §. 1. p.); „mert a mennyiben azon alperesi ingatlan, melyre jelenlegi felperes végrehajtási zálogjoga is bekebeleztetett — ezen árverési kérvény benyújtása előtt már más hite­lező részére árverésnek kitéve volt, az utóbbi kérvényező kérelmére nem megtagadni, hanem ujabb árverési határ­idők kitűzése s külön hirdetmény kibocsátása nélkül, az elrendelt árverést ennek követelésére is kiterjeszteni, már azért is kellett volna, hogy ha az előbbi hitelező árverési jogát nem érvényesítené, panaszló az árverést maga ré­szére eszközöltethesse." (1878. matius 27. — 5064. sz. a.) 3á*

Next

/
Oldalképek
Tartalom