Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 37. szám - Néhány szó a kir. jbiróságok kimutatásairól

Budapest, 1878. péntek, május 17. 37. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Járásbir. kimutatások. — Keresk. döntvények. — Semmitőszéki döntv. — Gondnoksági stb. rend. Néhány szó a kir. jbiróságok kimutatásairól. Több izben olvastam e laphasábjain a kir. jbiróságok kimutatását tárgyazta közleményeket, a ezek közül főleg azok vonták magukra figyelmemet, melyek az egyes jbiró tevékenységét illustrálták. Az ügyviteli szabályok szerint készitett kimutatások hiányait, a jbi raknak az ügy darabok kiosztása körüli jogát s egynémelyiknek e jog gyakorlatánál érvényesített önző eljárását ismerve, egyszersem voltam képes az érintet: közleményeknek értékük iránti kételyemet leggyozni, és tudva, hogy a jelenben használt kimutatások az alább kifejtendő indokokból, az egyes biró tevékenysége, illetve az általa teljesített munka valódi inenynyíségének ruegitélésére kellő alapot nem nyújtanak; feltettem magamban, hogy e tekintetbeni nézeteimet nyilvánosságra hozom. Távol áll tőlem még gondolata is annak, hogy a valódi érdemből valamit levonjak; czélom egyedül e chablonszerü kimutatások igazi értékének tárgyilagos ismertetése, s az egyes birák között a helyesebb, igazságosabb ruunkaai ánynak behozatalára irányul. Az ügyforgalmi kimutatások statistikai oldalát mellőzve észrevételeimet csupán a tevékenységi kimutatásokra szorítom. A polgári ügykimutatás főrovatai alá: a keresetek, hagyatékok, telekkönyvi és önálló ügyek tartoznak s ezek adják leginkább a valódi munkát, mert az egyébb beadványak legnagyobb része, kivált oly jbiróságoknál, a hol joggyakornok, vagy még ezen felől jegyző is van alkalmazva, a birák idejét kevéssé veszi igénybs s azok elintézését a nyomtatványok felette megkönnyítik. Ha a felsorolt ügyek mindenike egyenlő, vagy legalább az egyenlőséghez közel álló munkát igényelne, a jelenleg érvényben levó kimutatás minden biró tevékenybégét kellően előtüntetné. — Ámde a tapasztalat kétségtelenné teszi, hogy az egyes felsorolt ügyek természete óriási niunkakülönbséget okoz; mert mig ezek némelyike egyszeri tárgyalás, sőt gyakran e nélkül is befejezhető: adóig a másik, többszöri tárgyalást és számos tanú kihallgatását igényli. A bűnvádi kimutatás főrovatait: a bűnügyek, kihágások s önálló ügyek képezik, és az ezeknél előforduló munkamennyiséget főleg a kihallgatandó személyek száma határozza. Ezen ügyek befejezésénél a fennebbi különbség szintén kétségtelen. Ezek szemelőtt tartása mellett ha azt is tudjuk, hogy mindkét rendbeli kimutatásban foglalt önálló ügyek rovatában olyanok is előfordulnak, a melyek birói cselekményt nem is igényelnek, s hogy a beérkezett ügydarabok kiosztására jogositott járásbiró a beérkezett, a kimutatások főrovatai alá sorolt ügyek befejezésére fordítandó munkamennyisegét kevés kivétellel — már a kiosztáskor előre látja, kétségtelen : mikép fújhatja íöl — és föl is fújja - minden önző jbiró saját tevékenységi kimuiatásának hóiyagát, nng a válódi munkát teljesítő albirónak tevékenysége megközelítőleg sincs feltüntetve. Ezen különbséget a jbirónak a munka kiosztása körüli korlátlan joga szüli, minélfoga ennek szabályozását tartom szükségesnek, — erős lévén azon meggyőződésem, hogy e téren nem egyedül ál ok. A munkaarány helyesb beosztása végett czélszerünek látnám, ha a jbirósághoz tartozó községek, a jbiró elnöki teendőinek szem előtt tartása mellett, az azokban ismert forgalomhoz viszonyított arány szerint fölosztatnának, s kiki a neki jutott község lakosai részéről vagy ezek ellen beérkezett ügyeket végezné. Ezen felosztást részemről a jbiróra biznám, mert — miután iiy módon a jelenlegi kiosztásnál előfordulható visszaélés akadályozva s a tevéken \ ségi kimutatások alábbi módoni kibővítése által, a teljesitett munkamennyiség szembeötlőleg megítélhető lenne: igy nem tartok attól, hogy az oly jbiró, a ki az ügy darabok kiosztása körüli jogát ez idő szerint önzőén felhasználja, a kérdéses felosztásnál a kellő arányt szem előtt nem tartaná. Azon esetben pedig, ha a teljesitett munka valódi értékét a szakértő közönség a kimutatásokból alaposabban megítélhetné, bármily aránytalanságért sem emelnék szót, mert ez esetben legalább a hálás közönség elismerésére lehetne kilátás. Annak figyelemben tartása mellett, mily munka különbség van a felsorolt ügyek között, szükségesnek látnám a kimutatások rovatait akként bővíteni, hogy azokból a megtartott tárgyalások, a kihallgatott tanuk s egyének száma kivehető legyen, — s ezen felül a kihágásokról készitett E-vel jelzett kimutatást ott, hol a kihágások nem egy biró által Ítéltetnek el, minden biróra nézve külön szerkesztetni. Ne méltóztassanak azt vélni, hogy a javaslatba hozott módozat, a különben is munkát igénylő kimutatások összeállításánál — az időt és munkát illetőleg — számbavehető különbséget okozna, mert a kimutatás bővítésére szolgáló adatok a tárgyalási naplóból rövid idő alatt összeállíthatók, miután abba a tárgyalások az ügyviteli szabályok szerint kötelezoleg, a kihallgatandó tanuk s egyének száma, nem értve a pertársakat, kik bármi munka tekintetében fontos.-ággal nem birnak, a munka helyes beosztására való tekintetből bejegyeztetnek, vagy könnyen bejegyezhetők. Az ily módon bővitett kimutatások, a mig egyrészt a tevékenység megbirálására helyes alapot nyújtanának, másrészt a munka beosztásnál előfordulható aránytalanságot korlátoznák, vagy legalább kellően feltüntetnék. Tapasztalatokon alapuló nézeteimet tárgyilagosan 37