Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 33. szám - A szegedi ügyvédi Kamara 1877. évrőli jelentése. 2. r.

130 nak mintegy iróniájaként megalkottatott és hatályba lépett a bagatel l-t örvény, melyről már föntebb szóltunk s melyre nézve e vonatkozásban jelenleg elégnek tartjuk egyik jogi szaklapunk következő szavait idézni: „Kétségbe nem vonható, hogy a községi bíráskodás és a bagatell eljárás, az úgyis folytonosan elharapódzó zugirászatnak dobatik oda martalékul. Koncz lesz ez eljárás ezen kétes existentiáju, a társadalom legalacsonyabb rétegeiben buján tenyésző egyéneknek, a kiket semmi tisztességes kategóriába nem lehetvén sorozni, a zugirász fogalma alá jőnek. Mintha csak azon czél lebegett volna sem előtt, mikép kell, mikép lehet Magyarországon a zugirász jövedelmét emelni, ugy jártak el, midőn az 1877. évi 22. t. cz. 34. és 35. §§-ait megalkották. Ezen két paragrafus lesz a magyarországi zugirászok aranybullája. Rövid, mint II. András királyé, de értéke ma minden esetre nagyobb. Ez a várvavárt reform eredménye." Sajnálattal jelentjük ki, hogy ezen vélemény minden egyes szavát kénytelenek vagyunk magunkévá tenni. Valamiut a jogszolgáltatásunk általában pénzügyi tekinteteknek van alárendelve, mely körülmény legtöbb miseriánk oka: ugy az állam pénzügyi érdekei az ügyvédek magánérdekei fölött is teljesen uralkodnak. Nem volna okunk fölszólalni ez ellen e helyütt, ha látnók azt, hogy más állampolgárokkal e voatkozásban egy tekintet alájövünk, — ez esetben a sérelmek orvoslása más uton volna sürgetendő. De e helyütt föl kell szólalnunk, midőn látjuk azt, hogy törvényi és kormányzati intézkedések, a közteher egyenlő viselése elvének megsértésévei, egyenesen az ügyvéd anyagi érdekei ellen irányozvák s megnyirbálják még azon igen szerény jövedelmét is, melyre, daczára a föntebb panaszolt, intézkedé.-eknek, talán még szert tehetne. Ily intézkedésnek tekintjük az 1873.9. t. cz. 7. §-át, mely szerint az ügyvéd ellenében fölemelt illeték elengedésének helye nincs; ily intézkedésnek tekintjük továbbá azon tudtunkkal sem törvényen, sem kormány rendeleten ugyan nem alapuló, de a pénzügyi hatóságok által következetesen folytatott eljárást, mely szerint az ügyvéd perügyelői s tömeggondnoki dijai, sőt egyes speciális perekből befolyó jövedelmei általános kereseti adóján kivül, különadóalapként vétetnek föl s újólagos kereseti adóval sújtatnak. Kérjük méltóztassék ezen sérelmeink orvaslása iránt intézkedni már csak azért is, mert azok által az állampolgári jogegyenlőséget is határozottan megsértve látjuk. (Folyt, köv.) Jogeset. A per-tárgy hányadának ügyvédi jutalmul való tilos kikötése nem forog fenn, midőn a jutalmazási alapul kijelölt érték a pertárgyát nem képezte. Szulyóvszky Grusztáv — Ordódy szül. Szúnyogh Mária e. a nyitrai jbiróság előtt 3440 frt jutalmazási dí j iránt a nyitrai jbiróság előtt pert indított. A jbiróság 1877. okt. 7. — 11951. sz. Ítéletével alperest 1468 frt s járulékaiban feltétlenül elmarasztalta, — a többire nézve felperest elutasította az esetre, ha alperes az általa elfogadott főesküt leteszi arra: hogy felperesnek meg nem igérte, mikép őt a csődterhektől mentesített készpénzbeli tömegen kivül, az ezek alapján szerzendő ingatlanok valóságos s tényleges értéke után is a szerződéses dijjal jutalmazandja. Ha pedig alperes azt le nem tenné, felperes ebbeli keresete is megítéltetik az esetre, ha becslő esküt tesz arra: hogy a csődmentesitett 6 4G33 frt készpénzbeli érték felperes közbenjárásával szerzett ingatlanokkal tényleg 196 ;3 ital gyarapodott — következő indokokból: „A kereseti jogok valódisága s fenállása iránti kifogások elvetendők ; mert a kereseti jogok az A. alatti — a csődtörvénybe nem ütköző, a csődvagyont nem alteráló, az anrrik alapján tett eddigi díjfizetések folytán, csődön kivül álló alperes irányában teljesen joghatályos szerződésen alapulnak.'' „1468 ftot feltétlenül kellett megítélni, mert alperes felszámitásaiból kiderült, hogy csődmentesitett készpénzbeli értékei, az ezekkel szintén csődmentesitett anyai örökséggel együtt 646^3 í'tot képviselnek; mivel pedig alperes beismerte, hogy csak is ezeket tekinti dijazási alapnak, — ehhez képest felperes dij követelése 6468 frt illetve a teljesített 500..) frt fizetés levonásával: 1468 írtban volt megállapítandó." „Alperes azon észrevételét, hogy a fenti jutalmazási alapból az anyai örökség — mivel arra az A. dijazási szerződés ki nem terjed — levonandó — mellőzni kellett; mivel felperes épen ezen szerződés értelmében köteles volt, az alperesre mint édes annya örökösére, az ennek csődperéből jutandó vagyon-érték érdekében eljárni s hogy el nem járt volna, alperes nem is állitá; s nem is vonta kétségbe, hogy épen ezen anyai csődmentes vagyon felesleget jelölte ki jutaimi alapul." „Az 1971 frt feltételesen megítélendő,— mert habár ezen szerződésszerűen ki-zámitott díjösszeg, azon alperesi vagyonérték után járna felperesnek, melyet az az A. szerződés kötelmein felül alperes javára elő idézett s felszámított vagyon szaporodás után kiérdemelt; — tekintve azonban, hogy alperes hátározottan tagadta, miszerint a szerződéses díjazást az A. szerződés kötelmein felül arra csakugyan kiterjesztette volna s erre nemleges esküt is ajánlott — ennélfogva stb. stb." ..Felperesnek a becslő eskü odaitélendő volt, mert ámbár felperes kizárólagos közbenjárásával alperesnek a B. C. D. aggálytalan okmányok szerint a jutalmazáoi alapul elfogadott értéknél, jelentékenyebb vagyont szerzett alperesnek; azt azonban, hogy tényleg mennyivel szaporította s csődmentes közvetlen értékeket a szerzett ingatlanokban, más adattal nem igazolta." A bpesti kir. tábla 1877. nov. 27. — 60368. sz. a. felperest keresetével feltétlenül elutasította s 40 frt perköltségben marasztalta. „Mert az A. alatti jutalmazási szerződés az ügyvédi rendt. életbelépte előtti korszakban keletkezett, midőn az akkor érvényben volt törvényes szabályok szerint, az ügyvédeknek tilos volt, a pertárgyának hányadát jutalmul kikötni. Törvényellenes és tilos szerződésből pedig felperes kereseti jogát nem származtathatja." A legf. ítélőszék mindkét alsó bir. ítéletet megváltoztatván, alperest 160 frt 98 kr. s perkezdéstőli kamataiban elmarasztalta; s többi keresetével elutasította, a perköltségek kölcsönös megszüntetésével. Indokok: „A kereset alapjául szolgáló A. alatti jutalmazási szerződés, — miután abban nem a per tárgyának hányada lett kikötve, mert a jutalmazási alapul jelelt érték a pertárgya nem volt, — tilos szerződést nem képez, - ennek folytán felperes annak alapján az abban