Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 33. szám - A szegedi ügyvédi Kamara 1877. évrőli jelentése. 2. r.

Budapest, 1878. péntek, május 3,,. 33. számHuszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Szegedi ügvédi kamara 1877-iki jelentése. — Jogeset: a pertágy hányadának kikötése. — Semmit, döntv. A szegedi ügyvédi Kamara ÍH1*. évröli jelentése. ^ (Folytatás.) Sérelmesnek jelentjük ki az ügyvédi rendtartás 105. §-ának a) és b) pontjait, melyek az ott felhozott esetekben, az ügyvédet az ügyvédség gyakorlatától fölfüggeszteni rendelik. E törvényhely intézkedései gyakorlatilag véve nem egyebek, mint a kamara fegyelmi bisága által, vagy a büntető bíróság által hozott határozatnak jogerőre emelkedés előtti végrehajtása; mert az ügyvédség gyakorlatától való fölfüggesztés s az ügyvédségtől való elmozditás egymástól csak időtartam dolgában különböznek, gyakorlatilag véve, erkölcsi hatályuk s az illető ügyvéd magánérdekei szempontjából majdnem teljesen azonosak. Mindkét idézett törvényhely intézkedése a fizetéses hivatal s az ügyvédi gyakorlat benső természete egy szempont alá vonásán, illetőleg mindkét functio félreismerésén a la .iszik. A fölfüggesztett hivatalnoknak van hivatala, melybe a fölfüggesztés megszűnte után visszatér s húzza előbbi javadalmait, az ügyvédnek nincs hivatala s ezzel egyebekötött fix-javadalmazása, melybe visszaléphetne, de ügyfelei hozzá viszsza nem térnek. Az ügyvédre nézve tebát a fölfüggesztés sokkal sérelmesb, mint a hivalnokra, s ez okból sürgetve kérjük nagyméltóságodat e szakasz megváltoztatására. Kérnünk kell ezt annál inkább, mert megtörténhetik, aminthogy már meg is történt, hogy a felebbviteli biróság az első bírósági határozatot a vádlott ügyvéd javára megváltoztatja, mely esetben az ügyvéd érdekeina fölfüggesztés által elkövetett sérelem teljes nagyságában tűnik élőnkbe. Valamint örömmel üdvözöljük nagyméltóságod épen jelen évi jelentésünk készítése közben tudomásunkra jutott azon intézkedését, miszerint a birói függetlenség viszszaállitására az első lépést megtette, s óhajtjuk, hogy e lép4és valóban a valódi birói függetlenség helyreállítására vezessen: ugy óhajtanunk kell azt is, hogy az ügyvéd a bíróságtól a lehető legnagyobb mérvben függetlenittessék. E czél elérésének egyik eszközéül tekintjük: az ügyvédi munkadijaknak törvény vagy rendelet által történhető fokozatszerü megállapítását minadazon esetekre nézve, melyekben ez a dolog természeténél fogva lehetséges. '• Ennek eszközéül tekintjük továbbá, hogy a díjazással járó birói megbízatásoknál, a megbízott kinevezése az ügyédi kamarára ruháztassák. Elvileg teljesen igazolt az, hogy ha a kamara rendeli ki az ügyvédi rendtartás értelmében a dij nélkül működő pártfogó ügyvédet, a munkadíj mellett működő perügyelő, ügygondnok, sat. kirendelése szintén az ügyvédi kamarára bizassékl Fájdalommal kell e helyütt megemlékeznünk egy már hatályba is lépett törvényről, mely mig egyrészről törvénykezésünk terén határozottan retrográd lépést jelez, addig másrészt az ügyvédi kar életérdekeit a legérzékenyebben sújtja. Értjük az 1877. évi 22. törvényczikket a kisebb polgári peresügyekben való eljárásról. A magyarországi ügyvédi kar mindenkor örömmel fogadott minden oly törvényes intézkedést, mely a jogszolgáltatás körüli törvényhozásunk terén haladást jelezett még akkor is, hogy ha azáltal anyagi érdekeiben sértetett. Például hozzuk föl a váltóügyekben követendő eljárás szabályozása tárgyában kibocsátott ministeri rendeletet, mely a fizetési meghagyás-féle eljárást hozta be s mely által az ügyvéd perbeli munkadijának tetemes részétől elesett. Nem szólalt föl ezen eljárás behozatala ellen az országnak egyik ügyvédi kamarája sem, a jogirodalom pedig azt föltétlenül helyeselte. De fül kell szólalnunk, fölszólalt az ország maidnem minden ügyvédi kamarája s fölszólalt a szakirodalom a fentebbi törvényczikk által behozott eljárás ellen, mely nemcsak az ügyvédi kart sérti anyagi érdekeiben, hanem e mellett jogszolgáltatásunkat évtizedekkel hátraveti, a zugirászatnak tág mezőt nyit s az igazságszolgáltatás és közigazgatás különválasztásának elvét, melyet törvényhozásunk mindjárt ujabb alkotmányos életünk kezdetén szentesíteni sietett, halomra dönti. Ezen törvényes intézkedéssel szemben teljesen jogosultnak tartjuk és magunkévá teszszük egyik társkamarának eme keserű fölkiáltá^át: „ Valóban megáll az ész és gondolkodóvá lesz a fölött, hogy még mi következhetik be ; mert a czélba vett perrendtartási novella lépten-nyomon súlyos birsággal kívánja sújtani az ügyvédet, a bagatelltörvény előmozdítja a zugirászatot, a tőzsdebiróság kizárja az ügyvédet. Hátra volna még, amennyiben a közjegyzői intézmény is változást szenvedett, s a megélhetés ingerénél fogva ügyvédi működést óhajt, hogy ezzel is fölruháztassék. Akkor a munka egy teljesen bevégzett egészet képezend s alig marad az ügyvédeknek még valamit elveszteniok." Tudjuk, hogy a törvény ép most lépvén hatályba, jelen felszólalásunk után egyelőre sikert nem remélhetünk; de kötelességünknek tartottuk mégis ellene fölszólalni, s szemben azzal álláspontunkat jelezni annál is inkább, mert a törvénynek javaslatát nagyméltóságod velünk közölni jónak nem látta. Tavali jelentésünkben panaszkodtunk a zugirászat terjedéséről, kimutattuk annak fészkét s kértük, hogy annak meggátlása végett erélyes intézkedéseket tegyen. Ebbeli kérelmünk n a g y mé 11 ó s ág o d által nemcsak meg nem hallgattatott, hanem a n33