Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 24. szám - A soproni ügyvédi kamara 1877. évi jelentése. 1. r.

Budapest, 1878. péntek, marcz. 29. 24. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Soproni ügyvédi kamara jelentése. — Teljes tanácsülési döntv. — Pozsonyi ügyvédi kamara. — Szatmári jbir. kimutatása. fl0F K napokban a jan. — marcziusi elöf. időszak lejárván, tisztelettel felkérjük előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetés megújítása iránt mielőbb intézkedni. — Nagy köszönettel vennők, ha lapank támogatói hatás- és ismeretségi körükben előfizetőink szaporítására közreműködnének. — Az év elejéről még teljes példányokkal szolgálhatunk. — Az előfizetési dij ezentúl is évnegyedre 2 irt, fél évre 4 frt., egész évre 8 frt. soproni ügyvédi kamara 1877. évi jelentése. Sietünk közzétenni ezen jeles s érdekes munkálatot, melyet az alapos tanulmány épen oly mérvben tüntet ki, mint a szilárd önállás, tántorithatlan igazságérzet, és érdekeltség az igazságügy magasztos hivatása iránt, mely kellékek kell, hogy az ügyvédi osztálytól elválhatlanok legyenek, — ha akarjuk, hogy ugy ezen osztály, mint maga az igazságügy is, — legalább valaha — egy szebb jövőt érhessen. — A jelentés következőleg szól: A kamara területén székelő ügyvédek ujabban is szaporodtak, s még tetemesebb szaporodást helyez kilátásba a jövőre az ujabb felvételek által, a joggyakornokok szaporodása. Ezen körülmény hathatósan késztet bennünket, hogy újra és újra figyelembe vétetni kérjük a megelőző' évekbeli felterjesztéseinket, melyekben már kötelességünknek éreztük ujjal mutatni azon calamitásokra, melyek az ügyvédi kar tu 1 szaparodásábó 1 keletkezni fognak. S ezen jóslataink — fájdalom — csak mind mind alaposabbaknak tűnnek fel, ha az 1876. évi jelentésben kimutatott 12°/0 szaporodáshoz az 1877. évi szaporodást, s a jövőre még igérkezőt figyelembe vesszük, s szem elől nem tévesztjük a kétségtelenül ennek tulajdonitható mind számosabb fegyelmi panaszt, s azou körülményt, hogy a 11 indítvány között tárgyalnunk kellett egy olyat is, a mely egy már — már rákfenévé válni kezdó bajnak, az ügyhajhászatnak megakadályozására vonatkozik. — De ha szomorúak ezen jelenségek már magukban réve is, még szomoruabbaknak tűnnek fel azok annak tudatában, hogy a magas kormány, az ide vonatkozó jelentések teljes figyelmen kivül hagyásával nem tesz semmit, mi a baj orvoslására vezethetne. — Pedig legyen szabad itt azon figyelmeztetést koczkáztatnunk, hogy ez ügy sokkal nagyobb oszágos érdekkel bir, mint a minővel első pillanatra tán birni látszik. Az ügyvédi kar minden államban és mindenha nagy szerepet játszott. Ezen osztály általános műveltségénél, speciális képzettségénél fogva a jogi és politikai tudományokban, közvetlen befolyásánál fogva az igazságszolgáltatásra, a szoros érintkezésénél fogva majdnem minden családdal, azok mindennemű, legkényesebb érdekeiben, mindenkor és mindenütt irányadó volt, s irányadó lesz ugy a politikai, mint a jogszolgáltatási és társadalmi téren. Irányt szab az a közszellemnek, irányt a politikának, s irányt magának a nemzeti lelkiismeretnek azon befolyásával, melyet mindenkor tekintélyes szava még a közerkölcsök fejlődésére is gyakorol. S elmondhadjuk, hogy a müveit népek történetében nem volt még állam — átalakító mozgalom, legyen az békés és törvényes, vagy .forradalmi, melyben az ügyvédi kar nagysúlyú szava elhatározó szerepet nem játszott volna. De ha áll ez általánosságban, még inkább áll különösen magyar hazánkra nézve, mely az ügyvédséget par excellence cultiválja, s melynek aránylag kisebb fokú műveltsége a páratlanul nagyszámú, müveit s hagyományos tekintélylyel bíró ügyvédi kar befolyásának még inkább alávetett, mint az európailag civilizált nemzetek bármelyike. Ezen szerep, kétségkívül ugy az igazságérzet, mint az eszélyesség panaszszavával kényszerit az ügyvédi kar érdekeinek tekintetbe vételére, s arra, [hogy számára ugy a becsületes megélhetés, mint az üdvös befolyásának lehetőségére szükségelt tekintély biztositassék; mert kétségtelen, hogy a mint ezen osztály anyagi létfeltételei megtámadtatnak, s annyira megrontatnak, hogy az ügyvédnek megélhetésére elegendő tisztességes munka nem jut, akkor ez osztály erkölcsileg elsülyed, s buktában maga után vonja az ország közerkölcsét: „mely ha megvész, Róma ledül, s rabigába görnyed !a A történelem, hazánk múltjának összehasonlítása más államokéval, s különösen az ujabbkori állam-átalakulások bőséges tanúságát nyújtják annak, mily veszélyeket rejt méhében az állami és társadalmi tényezőket irányzó osztályok elszegényedése; s mi magyarok azt, hogy: „megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán" ha valaminek ugy azon körülménynek tulajdonithatjuk, hogy a közlelkiismeretet vezető osztályok a rázkódásoktól mindeddig bölcsen megóvattak, s a socialista ábrándozók alól a talaj elvonatván, még forradalmainkat is mindenkor eszély, mérséklet, és hazafiúi erény uralták. Óvva kérjük tehát a minister urat, miszerint a hazai ügyvédi kart, a hazánk ez Antaeusat, valódi érdekeiben támogatni, s lába alatt az anyaföldet biztosítani méltóztassék, különösen most, midőn szeretett hazánk komoly vajúdásoknak néz elébe, s most, midőn a biztosított alkotmány ez osztálytól, mint legbefolyásosabtól első sorban várja üdvét, s tőle első sorban féltheti lételét. De valóban nemcsak saját jövőnk iránt, hanem az apáink által vérrel szerzett haza, szabadság és nemzeti jó hírnév iránt is fájdalmas aggadalom fogja el lelkünket, ha az ügyvédi karnak folyton panaszolt létviszonyait tekintve, kutatjuk azon intézkedéseket, melyek a kétségte24