Törvényszéki csarnok, 1878 (20. évfolyam, 1-98. szám)

1878 / 24. szám - A soproni ügyvédi kamara 1877. évi jelentése. 1. r.

Budapest, 1878. péntek, marcz. 29. 24. szám. Huszadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Soproni ügyvédi kamara jelentése. — Teljes tanácsülési döntv. — Pozsonyi ügyvédi kamara. — Szatmári jbir. kimutatása. fl0F K napokban a jan. — marcziusi elöf. időszak lejárván, tisztelettel felkérjük előfizetőin­ket, szíveskedjenek az előfizetés megújítása iránt mielőbb intézkedni. — Nagy köszönettel vennők, ha lapank támogatói hatás- és ismeretségi kö­rükben előfizetőink szaporítására közreműköd­nének. — Az év elejéről még teljes példányok­kal szolgálhatunk. — Az előfizetési dij ezen­túl is évnegyedre 2 irt, fél évre 4 frt., egész évre 8 frt. soproni ügyvédi kamara 1877. évi jelentése. Sietünk közzétenni ezen jeles s érdekes munkálatot, melyet az alapos tanulmány épen oly mérvben tüntet ki, mint a szilárd önállás, tántorithatlan igazságérzet, és érdekeltség az igazságügy magasztos hivatása iránt, mely kellékek kell, hogy az ügyvédi osz­tálytól elválhatlanok legyenek, — ha akarjuk, hogy ugy ezen osz­tály, mint maga az igazságügy is, — legalább valaha — egy szebb jövőt érhessen. — A jelentés következőleg szól: A kamara területén székelő ügyvédek ujabban is szaporodtak, s még tetemesebb szaporodást helyez kilá­tásba a jövőre az ujabb felvételek által, a joggyakorno­kok szaporodása. Ezen körülmény hathatósan késztet bennünket, hogy újra és újra figyelembe vétetni kérjük a megelőző' évek­beli felterjesztéseinket, melyekben már kötelességünknek éreztük ujjal mutatni azon calamitásokra, melyek az ügyvédi kar tu 1 szaparodásábó 1 keletkezni fognak. S ezen jóslataink — fájdalom — csak mind mind alaposabbaknak tűnnek fel, ha az 1876. évi jelen­tésben kimutatott 12°/0 szaporodáshoz az 1877. évi sza­porodást, s a jövőre még igérkezőt figyelembe vesszük, s szem elől nem tévesztjük a kétségtelenül ennek tulajdo­nitható mind számosabb fegyelmi panaszt, s azou körül­ményt, hogy a 11 indítvány között tárgyalnunk kellett egy olyat is, a mely egy már — már rákfenévé válni kezdó bajnak, az ügyhajhászatnak megakadályozá­sára vonatkozik. — De ha szomorúak ezen jelenségek már magukban réve is, még szomoruabbaknak tűnnek fel azok annak tudatában, hogy a magas kormány, az ide vonatkozó je­lentések teljes figyelmen kivül hagyásával nem tesz sem­mit, mi a baj orvoslására vezethetne. — Pedig legyen szabad itt azon figyelmeztetést kocz­káztatnunk, hogy ez ügy sokkal nagyobb oszágos érdek­kel bir, mint a minővel első pillanatra tán birni látszik. Az ügyvédi kar minden államban és mindenha nagy szerepet játszott. Ezen osztály általános műveltségénél, speciális képzettségénél fogva a jogi és politikai tudomá­nyokban, közvetlen befolyásánál fogva az igazságszol­gáltatásra, a szoros érintkezésénél fogva majdnem min­den családdal, azok mindennemű, legkényesebb érdekei­ben, mindenkor és mindenütt irányadó volt, s irányadó lesz ugy a politikai, mint a jogszolgáltatási és társadalmi téren. Irányt szab az a közszellemnek, irányt a politiká­nak, s irányt magának a nemzeti lelkiismeretnek azon befolyásával, melyet mindenkor tekintélyes szava még a közerkölcsök fejlődésére is gyakorol. S elmondhadjuk, hogy a müveit népek történetében nem volt még állam — átalakító mozgalom, legyen az békés és törvényes, vagy .forradalmi, melyben az ügyvédi kar nagysúlyú szava elhatározó szerepet nem játszott volna. De ha áll ez általánosságban, még inkább áll külö­nösen magyar hazánkra nézve, mely az ügyvédséget par excellence cultiválja, s melynek aránylag kisebb fokú műveltsége a páratlanul nagyszámú, müveit s hagyomá­nyos tekintélylyel bíró ügyvédi kar befolyásának még inkább alávetett, mint az európailag civilizált nemzetek bármelyike. Ezen szerep, kétségkívül ugy az igazságérzet, mint az eszélyesség panaszszavával kényszerit az ügyvédi kar érdekeinek tekintetbe vételére, s arra, [hogy számára ugy a becsületes megélhetés, mint az üdvös befolyásának le­hetőségére szükségelt tekintély biztositassék; mert két­ségtelen, hogy a mint ezen osztály anyagi létfeltételei megtámadtatnak, s annyira megrontatnak, hogy az ügy­védnek megélhetésére elegendő tisztességes munka nem jut, akkor ez osztály erkölcsileg elsülyed, s buktában maga után vonja az ország közerkölcsét: „mely ha meg­vész, Róma ledül, s rabigába görnyed !a A történelem, hazánk múltjának összehasonlítása más államokéval, s különösen az ujabbkori állam-át­alakulások bőséges tanúságát nyújtják annak, mily ve­szélyeket rejt méhében az állami és társadalmi tényező­ket irányzó osztályok elszegényedése; s mi magyarok azt, hogy: „megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e ha­zán" ha valaminek ugy azon körülménynek tulajdonit­hatjuk, hogy a közlelkiismeretet vezető osztályok a ráz­kódásoktól mindeddig bölcsen megóvattak, s a socialista ábrándozók alól a talaj elvonatván, még forradalmain­kat is mindenkor eszély, mérséklet, és hazafiúi erény uralták. Óvva kérjük tehát a minister urat, miszerint a ha­zai ügyvédi kart, a hazánk ez Antaeusat, valódi érde­keiben támogatni, s lába alatt az anyaföldet biztosítani méltóztassék, különösen most, midőn szeretett hazánk komoly vajúdásoknak néz elébe, s most, midőn a bizto­sított alkotmány ez osztálytól, mint legbefolyásosabtól első sorban várja üdvét, s tőle első sorban féltheti lé­telét. De valóban nemcsak saját jövőnk iránt, hanem az apáink által vérrel szerzett haza, szabadság és nemzeti jó hírnév iránt is fájdalmas aggadalom fogja el lelkünket, ha az ügyvédi karnak folyton panaszolt létviszonyait te­kintve, kutatjuk azon intézkedéseket, melyek a kétségte­24

Next

/
Oldalképek
Tartalom