Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)
1877 / 48. szám
Budapest, 1877. kedd, június 26. 48. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Válasz Ungvárinak. — Semmt. teljes tanácsülési dönt. váltó elévülésről. — Bpesti soroksári molnárok. — Csőd — keresk. dönt. SHP A január—jmiiasi előfizetési időszak c napokban lejárván, tisztelettel felkérjük évnegyedes s félévi előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetés megújítása iránt mielőbb intézkedni. — Xagy köszönettel vennők, ha lapunk támogatói hatás- és ismeretségi körükben előfizetőink szaporítására közreműködnének. — Az év elejéről még néhány téljes példánynyal szolgáihatunk. — Az előfizetési dij ezentúl is évnegyedre 2 frt, fél évre 4 frt., egész évre 8 frt. Válasz a ,Bíróság előtti beis nerés4 felett irt czikkre. E szaklap június 8 áu megjelent 43-ik számában „Ungvári" ur egy jogesetet közölt ezen czim alatt: „A bíróság előtti beismerés a legfőbb ítélőszék ítélete szerint elmarasztalást nem von maga után.'A kérdéses közleményben Ungvári ur oly „elvi határozatokat" iinputál a legfőbb Itélőszéknek, melyeket az soha sem hozott 8 melyeket az Ungvári ur által felpanaszolt döntvényből elfogulatlan ember ki nem olvashat, ugy hogy ezen közlemény, ha nem rectificaltatik, a „Törvényszéki Csarnok" olvasó közönségét tévedésbe ejthetné. Ungvári ur mindenek előtt azt állitja, hogy gróf Sztáray Paulina jogutódainak gróf Sztáray Victor és érdektársai elleni ügyében a legfőbb ítélőszék kimondta volna, hogy „a beavatkozást az ősiségi pátens keretén belől meg nem engedi." Ezen állitás a kérdéses határozat tartalmának és értelmének nyilvánvaló elferditése. Eltekintve ugyanis attól, hogy ezen kifejezésnek „az ősiségi pátens keretén belől való beavatkozás •• értelme sincs s a legfőbb ítélőszék ily kifejezést nem is használhatott; a legfőbb ítélőszék kérdéses határozatában nem lett más kimondva, mint ?>z: hogy a mely j o'g o k n a k érvényesítését az ősiségi nyílt parancs 9. 10. 22. és 23. §§-ai bizonyos határidőn túl alapkereset utján sem engedik meg, azon jogok ezen határidőn túl avatkozási keresettel sem érvényesíthetők többé. Hogy ezen elv helyes, az kitűnik azon egyszerű reflexióból miszerint az ellenkező felfogás nem volna egyébb, mint az ősiségi nyilt parancs által megszabott határidőknek megkerülése és kijátszása. Ungvári nr azt is állitja, hogy a legfőbb ítélőszék kimondta volna: mikép az osztatlan vagyon iránt minden osztályosnak külön külön kell zálogváltási jogait fentartani. » Ezen állitás ép oly kevéssé felel meg a valóságnak mint az előbbi, mert a per tárgyát képező j av a k b a n az avat koz 6 f'ö 1 p e r e s n ő által kép viselt leányág soha .sem osztozott, azokra nézve tehát avatkozó fel peres nő és érdektársai osztályosoknak nem tekinthetők s a fi ág által megindított zálogváltási per a leány ágnak nem létezett jogait nem tarthatta fenn. De nem áll Ungvári urnák azon harmadik állítása sem, mintha a legfőbb ítélőszék kérdéses határozatában azon elvet állapitotta volna meg: „hogy a bíróság előtti beismerés az elmarasztalást nem vonja maga után.Nem áll pedig ezeu állitás azért, mivel először Ungvári ur azon kifejezésének, hogy az avatkozási perbeli alperesek gróf Törökné beavatkozási keresetét nem tagadták, perrendszerü értelme sincs, minthogy a tagadás tárgya soha sem lehet a kereset, vagy más perirat, hanem csak az azokban foglalt állitások; másodszor pedig, mivel a zálog váltó fiág elleniratában az avatkozó leányág keresetének ténybeli minden állításait és következtetéseit határozottan tagadta; már pedig a törvkzési rdts. 158. és 159. §§-ai szerint a beismerésre nézve ez döntő, nem pedig az, hogy adott-e alperes ezenkívül még viszonválaszt ís. Egyébbiránt Ungvári ur tendentiosus közleményében az egész jogesetet és a legfőbb ítélőszék határozatát ugy adja elő, mintha ezen határozattal valami újítás történt voínd judicaturánk terén; pedig Ungvári ur tudhatná, miszerint egészen hasonló tényállás mellett, ugyanazon felek között, már a volt kir. hétszemélyes tábla 1369. évi február 16-án 3428. sz. a. kelt ítéletében a jelenlegivel azonos határozatot hozott s azt szintén azzal indokolta, hogy: „a beavatkozni kívánók lehető igényeiket az ősiségi nyilt parancs 9-ik §-a szerint annak idejében érvényesíteni elmulasztották, ezen mulasztásuk által pedig, még ha különben netán beavatkozási joguk lett volna is, azt végleg elvesztették." Újhelyi. A Semmitöszék teljes tanácsülési döntvénye. A Semmitőszék június 12-ki plenumában következő váltójogi kérdés került szőnyegre: ,Az 1840. XV. t. cz. s az 1869. apr. 8. kelt igazs. min. rend. hatálya alatt hozott bírói határozat következtében, ha a 67. §. által megszabott elévülési határidő az 1876. évi nov. 30. kelt igazs. rend. életbelépte előtt már elmúlt, de a végrehajtás még előbb foganatosítva nem lett — ezen utóbbi rendelet 87. §-sza alkalmazható-e vagy sem?' Ezen nagy hatályú váltójogi kérdés következő eldöntést nyert: 48
