Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 48. szám

190 ..Tekintve, hogy az állandó törvénykezési gyakorlat az | 1840. XV. t. cz. I. R. 203, §-szának elévülési szabályát a vállá végrehajtásokra is kiterjesztette, s annak e tekintetben azt az értelmezést adta, miszerint oly esetekben, midőn a marasztaló határozatnak végrehajtása két év leforgása alatt nem szorgalmaztatok, vagy a már elrendelt végrehajtás ez idő alatt nem foganatositlatik, — nem csak a váltó végrehajtási, hanem áltáljában a váltójog is ép ugy elenyészik, mintha a váltó kereset az elévülési időn belül meg nem indíttatott volna, — következőleg a váltó birtokos azontúl igeiiyeit esetleg csak köz törvény utján érvényesítheti y „tekintve továbbá,hogy az 1869. apr. 8. kelt igazs. rend. 67. § sza hasonló értelemben rendelkezett, midőn a perr.378. §-szától eltér öleg a két év alatt nem eszközöltetett végrehajtást feltétlenül elévültnek nyilvánította „tekintve végre, hogy a f. év január 1 tői hatályban levő uj váltó eljárási rendelet anyagi tekintetben visszahaló erővel nem bir, s ennélfogva sem a korábbi (örvények uralma alatt elenyészett jogokat fel nem élesztheti, sem a szerzett jogokat nem érintheti:" „ezeknél fogva az említett váltó eljárási rendelet 87. §-nak szabálya csak azon régibb váltó ilélélekre, marasztaló végzésekre s egyességekre nyerhet alkalmazást, melyeknek a fentebbiek szerinti elévülési ideje 1876. évi deczember utolsó napján még teljesen le nem járt.A jogeset következő: Hornung Antal — Lemberger M. e. 170 frt váltótartozási tőke s jár. erejéig a bpesti váltó keresk. tszékhez f. év márczius 17-kén kielégítési végrehajtási kérvényt adott be előadván, mikép alperes 1874. jnn. 18-kán bírói egyességgel arra kötelezte inagát hogy tartozását havonként 20 ftal törlesztendi, különbeni részfizetés kedvezményének ölvesztése s végrehajtás terhe alatt. Tárgyaláskor alperes védelmére különösen az hozatott fel. mikép a birói egyesség alapján a végrehajtás nem érvényesítetvén az 1869. évi 67. §. értelmében, minthogy az ott kiszabott 2 évi határidő már elmúlt, a végrehajtási jog ezen váltó ügyben elévültnek tekintendő. A váltó tszék. f. év april 6. — 29 7 79. sz. végzésével felperes végreh. kérelmének az uj váltó eljár, rend. 63. §. 1. 6. p. alapján helyt ad.a, annak foganatosítását elrendelte ; „tekintve, hogy a tárgyalás folyamán alperes a váltó eljár. rend. 87. §. értelmében felperesi követelés kifizetését vagy egyébbkénti megszűntét nem is állította, annál kevésbé igazolta „tekintve, hogy minden váltójogi tartozás egyetemleges kötelezettséget von maga után — a kielégítési végreh. kérelemnek tehát hely adandó volt.'Ezen végzés e. alperes se mm. panaszt adott be. A Sem mitő szék a váltó tszék végzését, az azt megelőző tárgyalással együtt megsemmisítette (297. §. 1. p. J és felperes végrehajtás elrendelése iránti kérelmének helyt nem adott; „mert a felek közi létrejött birósági egyességet elintéző 1874. június 18. kelt birói határozat azon évi július 15-kén[végrehajthat''vá válván — miután a végrehajtás két év alatt kérelmezve nem lett — ezen váltó végrehajtási jog az 1869. apr. 8. kelt igazs. rend. 67. §. értelmében elévült, s igy a végrehajtás elrendelése lb77. évi márczius havában sem kérelmezhető sem elrendelhető azért sem volt, mivel az 1876. nov. 30. kelt váltó végreh. eljárási rend. 87. s 105. §§-szai a már ezen rendelet hatálya előtt megszűnt elévülést fel nem elevenítik s az elévülési határidőnek 3 évre lett kiterjesztése csak oly régibb esetekben foghat helyt, a hol az elévülési határidő 1^77. jan. l-jén még le nem járt." (1877. június 13. — 10253. sz. a.) A soroksári s bpesti molnárok kártalanítási perc a kincstár e. (Vége.) A legfőbb ítélőszék nek ítélete, melylyel mindkét alsó bír. Ítélet megváltoztatásával, felperes kártalanitási keresetével egészen el utasíttatott — következőleg indokoltatott Indokok: „Felperes arra állapítja kártal. keresetét, hogy midőn a Buda-Pest közötti dunaszabályozás czéljából a Duna folyó u. n. soroksári ága .871-ben töltessél elzáratott — ezáltal az őrlő víztől megfosztatván hajómalma megfeneklett s ő nem csak ennek értékét elvesztette, de molnár ipara gyakorlatában megsemmisitő üzlet-háboritást szenvedett; miért is tekintettel az 1840. X. t. cz rendeletére s azon körülményre, hogy malma reáljogu volt, — őt a m. k. kincstár kárpótolni tartozik." „Ez alapon a-ónban keresetének helyt adni nem leJ hetett - ugyanis „1. Az állam legfelsőbb uralmi, rendőri s felügyeleti jogánál fogva, mely azt az 1596. 52. 1715. 14. 1870. j 10. s 19. 1874. 39. 40. t. cz. értelmében a folyó vizek s ! azok szabályozására nézve megilleti, jogosítva van a ha! józható folyókon a hajózást veszélyeztető, vagy a sza| bályozásuak akadályul szolgáló malmok s egyébb vízi I müvek eltávolítására, s mindazon intézkedések foganaI tositására, melyek a szabályozás keresztülvitelére szükj ségesek. — Tanusitja e/.t, az 1848. év előtti gyakorlat is, \ a mennyiben a fenállott m. k. helytartótanács által a ! hajó malmok csak az eltávolítás kötelezettsége mellett | engedélyeztettek; mit igazol azon körülmény, mikép i Posonytól Paksig elhelyezve volt számos hajó malom a ha'ózás vagy vizszabályozás czéljából kárpótlás nélkül | eltávolíttatott. — Kétségtelen eszerint, hogy midőn az i 1870. 10. t. cz. értelmében elrendelt szabályozás kereszi tülvitele tekintetéből a soroksári dunaág elzárása elren\ deltetvén foganatosíttatott, az államkormány csak azon j jogával élt, mely őt a törvények, valamint az 1851. jan. 23. kiadott ideiglenes s ennek helyébe lépett 1867. sept. 16. — 164. sz. a. kibocsátott hajómalmi rendszabály alapján megillette. — Elismeri az állam ezen jogát felperes is, de csak teljes kárpótlás mellett, — e nézet azonban el nem fogadható, mert — „2. Abból, hogy valamely hajómalom engedélyezett helyéről eltávolittaték, vagy a folyó valamely része szabályozás czéljábál elzáratik, — a kártérítési jog nem következik; mert ez a törvényekben sehol sem foglaltatik, — de a hajómalmi rendszabály 3. 12. 16. §§. szerint különben is szabadságában van az illető malom tulajdonosnak más helyet keresni: s erre nézve azon körülmény, hogy az ujabb hely ugyanazon határban van-e vagy nem, hol a malom ereditileg állott, befolyással nem bír: mert a 18. §. értelmében az engedély által, melyet az őrlő helyre a malom tulajdonos kapott, nem nyert kizárólagos jogot, hanem csak azon kötelezettséget, hogy a kijelölt helyet önként meg nem változtatja.'„Ebből azonban kitűnik, hogy mivel a molnár az engedélyezett helyre örök időre szóló jogot nem nyer, — a vizszabályozás folytán elmaradt őrlő víz hiánya miatt