Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)
1877 / 11. szám - A zsidó-betük a jogterén
Budapest, 1877. péntek, február 9. 11. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Zzldó-betűk. — Kere8kedelmi döntvények. — Semm. döntv. — Rendelet. X A zsidó-betük a jogterén. K. Nagy Sándor ügyvéd úrtól (N.-Váradon.) A közönséges életben „z s i d ó-b etüknek" nevezzük a régi héber irás módot. Melyről elég legyen most ennyi, — jelen értekezletben ezt nem a grammatica, hanem a legalitás szempontjából levén szándékom fejtegetni. A zsidó-betüket némely izraelita ínég ma is hasnálja okmányok Írásánál, különösebben aláírásánál, — némelykereskedő ma is ilyen betűkkel íratja czégjét üzlete felé. En szeréntem nagyon helytelenül, mert ez által sok zavarra nyittatik tág kapu, az ilyen irás jogi szempontból egyedül kézjegynek levén tekintendő, — a kézjegy pedig csak akkor pótolja azaláirást, ha az okmányon az egyik előttemező tanú mint név aláiróvan megjegyezve. Ha tehát valaki ezen megjegyzést feleslegesnek látja, arra biztában, hogy nevét — bár zsidó-betükkel — sajátkezüleg írta az okmány alá, bizony az okmányban foglalt rendelkezés nagyon könyen érvénytelenittethetik. Sokan vitásnak tartják a zsidó-betük jelentését a jogterén, — én nem, — én határozottan megvonok azoktól minden jogi hatályt, mint írástól, s csak annyiban teszek kivételt, a mennyiben azok együttenesen kézjegyül elfogadhatók. Mellőzve most egyebet, röviden tekintsük át, törvényeink miként intézkednek jelen értekezlet tárgyára vonatkozólag. Legelőbb is vegyük elő a most még életben levő váltó törvényt, mely az 1840. XV. és az 1844. VI. t. czikkekben foglaltatik. Ezen váltó törvény erős alapját képezi fentebbi állításomnak, mert midőn a váltó kellékeiről szól: beszél a váltón levő aláírásokról: ugyan akkor a zsidó írást még kézjegynek sem fogadja el. Azt mondja ugyanis az 1840. XV. t. cz. 14. § ához bővítésül és magyarázatul adott 1844. VI. t. cz. 2. §-a, hogy „a váltókra zsidóbetükkel tett bármely írások érvénytelenek." Ez igen világos intézkedés, mely minden kétséget kizár. Tehát a váltón a zsidó-betükkel tett írásnak épen annyi hatálya van, mintha az ott sem volna, — s még a kézjegy helyét sem pótolja. De ha kézjegy helyét pótolná is, még akkor sem érne az a váltón most már semmit, mert az 1844. XV. t. oz. 14. §. h. pontja szerint a törvényesített kézjegy is csak a válió törvénykönyv életbe lépte napjától számított 3 évig birt törvényes érvénynyel a váltón, azután nem. A váltó törvénykönyv pedig az 1841-ik évi január 1-ső napján lépett életbe, s így a váltón kézjegyet csak ettől számított 3 év alatt, t. i. 1844. január l-ig lehetett a váltóra érvényesen tenni. Ugyan megjárná tehát, a ki most olyan váltót sze rezne meg, melyen zsidó-betükkel tett irás van, mert ezen irás egyszerűen mint nem létező tekintetnék a törvény előtt. A váltó jogteréről tehát határozottan száműzve vannak a zsidó-betük... Megtagadta ezeknek törvényességét az uj kereskedelmi törvénykönyv is, és igy figyelembe sem vehető azon élesen vitatkozók állítása, hogy az 1867. XVII. t. cz. életbe léptetésével, mely az izraelitáknak polgári és politikai jogok tekintetében egyenjogúságot ad, az izraeliták által ős — időkből fogva használt zsidóbettik is visszanyerték törvényességüket. Ha az izraeliták egyenjogúságáról szóló törvény a nyelvre vonatkozólag ugy intézkedett volna is, a mint nem intézkedett, — ha törvényes erővel ruházta volna fel a zsidó-betűket: még akkor is érvénytelenek volnának azok az 1876. év január 1-je óta. Miért ? Mert a kereskedelmi törvénykönyv vagy is az 1875. XXXVII. t. cz. ekkor életbe lépett, — a kereskedelmi törvénykönyv pedig a nem élő nyelvektől megvonja a jogi képességet És minthogy ezen törvénykönyv az izraeliták egyenjogúságáról alkotott törvénynél később hozatott, tehát a mennyiben ellenkeznének, a későbbi törvény hatályon kivül helyezi a korábbit. A kereskedelmi törvénykönyv 25. §-a szerint kereskedelmi könyvek csak élőnyelven vezethetők. Tehát a zsidó Írással vagy is héber betűkkel vezetett kereskedelmi könyvek nem létezőknek tekintetnek. Mert azt csak nem fogja senki vitatni, hogy a közönséges mindennapi életben zsidónak nevezett héber nyelv is élőnyelv volna. Mi az élőnyelv ? Azon nyelv, melyet valamely nemzet beszél. Beszéli-e valamely nemzet a zsidó vagy héber nyelvet? Biz azt nem beszéli egy sem. Hát az izraeliták ? Az izraeliták sem hazánkban, sem más helyen nem képeznek külön nemzetiséget, hanem csak vallás felekezetet. Különben közülök is csak kevesen beszélik a héber nyelvet. D még ha mindnyájan beszélnék is azt, még akkor sem volna az élő nyelvnek nevezhető, épen ugy, mint a latinnyelvet nem tette élőnyelvvé még az sem, midőn az iskolákban a tudományokat latinnyelven adták elő, a törvényeket ezen hozták s nálunk még a közönséges életben is többnyire ezen beszéltek. Mind holt nyelv az, mely egész nemzetnek közönséges nyelvét nem képezi, habár egyesek beszélik is aztAttól ugyan senki nincs eltiltva, hogy könyveket tetszése szerinti nyelven vezessen, de törvényes erővel biró kereskedelmi könyvet csak élőnyelven lehet ve*etni. így a zsidó irás a kereskedelmi törvénykönyv által is érvénytelenítve van. 11