Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 92. szám

Budapest, 1877. péntek, decz. 7. 92. szám. Tizenkileuczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Jogeset: Oldalrokonok öröködése. — Kereskd-lmi döntvény. — Váltójogi döntvények. Jogeset. A z oldalrokonok, az öröködési rend alapját képező jogközösségnél fogva csak azt kövelelhetik, mi a közös törzstől származott, s öröklés utján szállott az örökhagyóra. Ellenben a nagyapa szerzeményeiben, a magtalanul s végrendelet nélkül elhunyt örökhagyó unoka után az anya (or. birói szab. 10 §.J — esetleg ennek végrendeleti örökösei örökölnek. Vid Károly mint kiskorú leánya Gizella t. t. gyámja és Bischitzky Sándor mint Mathild s 4 testvére t. t. gyámja mind mint felperesek — Pogács József, Alajos s érdektársaik — alperesek e. ifj. P o g á c s Elek hagyatékára vonatkozó örökösödési jog érvényesítése végett apápai tszék előtt pert indítottak, melyet a veszprémi tszék 1S76. májns 6. kelt Ítéletével fejezett be — kimondván mikép: „Felperesek abbeli keresetükkel, hogy a kiskorúak öröködési joga az 1873. aug. 10-kén végrendelet nélkül elhalt ifj. Pogács Elek hagyatékára megállapitassék s itéletileg kimondassék, mikép azon hagyaték az öt túleló' édes annya Bischitzky Jozefának végrendelete alapján azon kiskorúakra mint átalános örökösökre szállott, s hogy az azon kiskorúaknak átadassák s egyszersmind a pápai telekjkben felvett 5/8 és 3/5 részben ifj. Pogács Elek tulajdonául bejegyzett jutalékokra közös tulajdonosokul bekebeleztessenek — elutasitatnak." „Ellenben ifj. Pogács Elek hagyatékát a törvényes öröködés czimén Pogács József, Alajos, István s Pogács Antal fia Lás/ló hason arányban örökösöknek kimondatnak ; s a netán még pótleltározás folytán megalapítandó hagyatéki javak most nevezetteknek illetőleg két örökségi illetőség megvásárlóinak, Czifrák Jánosnak s Tarczy Dezső' pápai ügyvédnek megítéltetnek, oly módon, hogy Pogács L. s Tarczy együtt 1/4 s a többiek külön külön /4 részben részesüljenek — lényegileg következő indokokból :u „Elutasitandók felperesek, mert a hagyatéki javak örökhagyó iíj. Pogács Elekre az apja id. Pogács Elek s annya Bisohitzky Jozefa által 1871-ben alkotott végrendelet alapján apjától szállottak a nélkül, hogy örökhagyó az annyától vagy ennek ágáról bármit is kapott volna. Utóbbi pedig az or. birói ért. I. R. 10. §-nál fogva leszármazók s végrendelet nélkül elhalt fia után csak azt örökölhetné, mi tőle vagy ágáról szállott arra ;ily vagyon pedig nem létezvén, Bischitzky Jozefa fia hagyatékában öröködési joggal nem bír, s így végrendelete alapján utánna felperesek sem bírhatnak azzal. — Felperesek azon érvelése, hogy a hagyatéki javak ifj. Pogács Elek szerzeményét képeznék, mert apjáról végrendebleg származtak, figyelembe nem vétethetett, mert azon 10. §. | szerint a végrendelet általi öröklés nem okozza a javak szerzeményi minőségét. — Annálinkább, mert felperesek lettek volna kötelesek az ifj. Pogácsra szált javak szerzeményi minőségét s mennyiségét igazolni, mit azonban nem tettek u „E Pogács Elek hagyatékára nézve alperesek egyenlő arányban örökösöknek voltak kimondandók, mert igazoltatott, hogy azok idősb Pogács Elek gyermekei s mint ilyenek oldalági örökösök" stb. stb. A bpesti kir. tábla 1876. okt. 16. — 34804. sz. ítéletével az első bíróságit, felperesek elutasítására s alpereseknek az ingóságokra vonatkozó viszonkeresetúk megítélésére nézve helybenhagyta — ellenben alperesek ingatlanokra s a pótleltározásnál még felmerülhető javakra vonatkozó viszonkeresetét megítélő részében megváltoztatta s alpereseket ezúttal ezekre nézve elutasította. „Mert Bischitzky Jozefa id. Pogács Elekné, kiknek végrendeleti átalános örököseiként léptek fel felperesek — fia ingó s ingatlan hagyatékában nem birt törvényes öröklési joggal; mert azok ifj. Pogács Elekre apjáról száltak át; az id. törv. szab. 10. §, szerint pedig az apától akár végrendelet folytán akár a nélkül örökhagyóra szált javakban az öröködés az apát, s ha nem élne a 11. §-ként az örökhagyó apai ágon leszármazott oldalrokonait illeti s az anya csak a tőle vagy ágától került vagyonban s csak azon szerzeményi értékben, mely örökhagyónak az apai s anyai ágáról eredt értékét túlhaladja — bír öröklési joggal; következőleg az egészen apáról végrendeletileg vagy a nélkül származott vagyonban öröklése nincs. Ezen örökségből az anya örökhagyó nagy báttyait még akkor sem zárja ki, ha azon vagyon az apa szerszeménye volt; mert a 10. §. első kekezdéseként az életben levő apa a tőle származott értéket, leszármazók hiányában gyermeke után mindig örökli, tekintet, nélkül, hogy azt ő maga szerzetté vagy öröklötte-e? a 11. §. szerint pedig az életben nem levő apát, nem csak az apától, hanem általában apai ágon leszármazott oldalrokonok képviselik, tehát közelebbi oldalrokonok hiányában örökhagyó apai nagy báttyai is — mint törvény szerint az apai ágon s nevezetesen az apai öreg szüléktől leszármazott másod izbeni oldalrokonai." „Az anyai öröklés sem a hitvestársi örökléssel sem a közszerzeményi joggal fel nem cserélhető. Mert a hitestársi öröklés a nőt férje s nem gyermeke után illeti, s így az anya öröklési jogának kérdésénél nem az vizsgálandó : váljon az örökhagyó gyermek hagyatéka korábban elhalt apjának szerzett vagyona volt-e; hanem az : váljon a hagyaték annyáról került-e — vagy ha nem, az apa s anya utánni örökséget túlhaladó szerzeménye-e? — Továbbá, mert habár a nő közszerzeményi jogát elhalt férjétől maradt javakban saját gyermeke ellen is, illetve elhalása esetén hagyatékában érvényesít92