Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 92. szám

368 heti ; de az ily igény, különbözik attól, midőn férjéről | gyermekére szált javakban, ez után keres örökösödést; ! — közszerzeményi — tehát előző' tulajdoni czimen azon- I ban — minthogy netalán arra nézve még férje által, mint a fenforgó esetben, már kielégíttetett, semmi követelést nem támaszt." „Az id. törv. szab. 12. §-ból felperesek által vont azon belyes következtetés, miszerint felmenők vagy képviselőik öröklésénél a közelebbi törzs a távolabbit kizárja, csak is az ugyanazon §-ban felhívott, s a 10. 11. §§-ban foglalt elvek határai közt levén értendő; jóllehet az apa \ agy anya s a tőlük származott oldalrokonok az öreg apát s anyát — illetve az ezektől s/.ármazott oldalrokonokat kizárják, — ez csak is azon vagyonokra vonatkozik, melyekben őket a 10. 11. §§. szerint átalában öröklési jog illeti; ezen 12. §-ból annálfogva az, hogy az anya oly vagyonban, melyben különben törvényes örökösödése nincs, s nevezetesen az apától származóttban, az apai ágon levő, habár távolabbi oldalrokonokat az öröklésben megelőzné — nem következik." (Vége köv.) Kereskedelem jogi döntvény. A legf. Itélöszéktöl. A törvény azon intézkedéséből, miszerint iparosok és ke reskedök segédeinek törvényes ok nélkül s a felmondási idő előtt való elbocsátásánál, az utóbbira még járandott bér kifizetendő, — nem következik, hogy ily esetben, ha a szolgálati idő tartama szerződésileg volt megalapítva, ennek letelte előtti elbocsátásnál, az abban kikötött összes illetmény, az egész meg hátralevő szerződési időre köveiellethessék. Szabó István keres, segéd — Tegzes Kálmán paksi fakereskedő e. 1876. évben a paksi jbiróság mint keresk. bíróság előtt 682 frt szolgálati bér fizetésére pert iáditott. A jbiróság f. év május 18. — 1589. sz. a. alperest a követelésbe vett 622 frt fizetés s (i0 frt lakbér járandóság, s ezek 1876. jan. 24-tőli kamatai s 40 frt perköltség megfizetésében elmarasztalta; „mert felperes keresetét az A. B. C. alperes által sajátjainak elfogadott levelekbeni ajánlatra állapítván, előbbi keresete ez alapokon ítélendő meg annál inkább mert a szolgálati viszony közöttük ez alapon 2 évig fennállott. — Azokban pedig alperes kötelezte magát felperest 3 évre — 30) frt fizetéssel s természetbeni lakással szolgálatába fogadni. így felperes szolgálatba lépése s felperes felfogadá-a által mindkét felet egyenlőn kötelező szerződés létesülvén — különösen alperes nem volt jogosítva a szolgálati idő letelte eló'rt felperest — törvényes ok nélkül elbocsátani, illetőleg felmondani. — Már pedig hogy alperesnek sem elfogadható oka sem joga a felmondásra nem volt, az kellőleg kifejtetett; s minden felsorolt okok : engt detltnség, személyi sértegetés, hűtlen kezelés, ragályos betegség, ha valóban léteztek is, mit azonban alperes be nem győzött — alperest csak arra jogosithaták, hogy annak idejében, midőn azok elkövetettek — felmondjon — mit azonban tenni elmulasztván, most már azok fel nem használhatók az elbocsátás okául. — Ezen állítólagos sérelmek azonban részint lS74-ben részint 1875. elején történtek, holott alperes saját állítása szerint a felmondás 1875. július vagy septemberben, s az elbocsátás 1876. jan. l-jén történt." „De az iparhatóság előtti előzetes tárgyalásból sem tűnik ki mintha azon sérelmek felperes által beismerve, vagy a tárgyalás folyamán constatálva lettek volna. — Azután alperes tartozott volna szemben felperes tagadával igazolni, hogy a felmondást tettleg létesítette — mi nem történt." „Azon alperesi állitás, hogy felperest legjobb esetben is csak a törvényes felmondási időre eső részlet illetné — itt el nem fogadható, minthogy alperes kötelezettsége egy meghatározott időre szólván, azon belül, törvényes ok nélkül, minek létezése pedig ki nem tűnik, — felmondásnak helye nem lehet; másrészről az elbocsátás folytán felperes egy időre keresetétől lett megfosztva, s existentiája vált kétessé." A b p e s t i k i r. tábla f. év június 28. — 2992. sz. a. az első biróság ítéletét, a mennyiben az 1875. évi fizetésből még hátralékos 22 ftot s kamatait megitélte — helybenhagyta, — a mennyiben azonban alperest 1876. évi követelésbe vett 600 frt évi fizetésben, 60 frt, lakbérben, ezek kamataiban s perköltségekben is marasztalta — megváltoztatta, s felperest ezekre nézve elutasította az esetre, ha alperes pótesküt tesz arra, hogy az 1875. nov. 19-kén felperesnek 1876. jan. 1 re felmondott, s felperes azt elfogadta. Le nem tétele esetében pedig alperes csak a 6 heti felmondásra járó 75 ítrban s V4 évi lakbérül számított 15 frtban marasztatik. I n d o k o k: „A 22 frt feltétlenül megítélendő, J mert alperes beismeri, hogy ezen összeget felperes betegj sége idejére akarta levonni, s hogy a betegség felperest j véletlenül érte s 6 hétnél tovább nem tartott; a keres. törv. 56. §. szerint pedig ily rövid betegeskedés alapján I a fizetés meg nem vonható." „Az 1876. évi fizetés pedig fentebbi feltétel alatt részben sem volt megítélhető, a mennyiben ez esetben a felek közt fenállott szerződés a 3-ik évre kölcsönös beegyezéssel megszüntettnek volt tekintendő. — Hogy pedig ezen felmondás s elfogadása megtörtént, ez részbizonyitékkal támogattatik azon körülménynél fogva, miszerint felperes az iparhatóság előtt felvett jkönyv szerint beismerte, hogy betegsége óta közte és alperes közt súrlódások voltak, s nov. 19-kén a jövőbeni szolgálatra vonatkozólag alperes által felhivatott. Továbbá habár nem ismerte is el, hogy ő ez alkalommal a felmondást elfogadta volna, de ifj. Dani János tanú szerint ezen eset után nevezett tanút azon nyilatkozattal, hogy alperesnél a szolgálatot elhagyni fogja, — a jégmenés után leendő elköltöztetésére felhívta." „Ezek alapján tehát alperesnek, a felmondás elfogadása melletti bizonyítéknak pótesküvel való kiegészithetése megengedendő volt." „A mennyiben pedig azzal nem bizony itatnék — felperesnek csak 1876. jan. 1 tői a törvény értelmében 6 hétre járó s í/i évi lakbére volt megítélendő, mert felperesnek a felmondás nélküli elbocsátása esetére, csak az elbocsátásból eredt kár megtérítéséhez van joga; ezen kár pedig csak akkor létezett volna, ha ő más alkalmazást épen nem, vagy csak kevésbé előnyöst kaphatott. — Tekintve tehát, hogy felperes keresetét erre nem is állapítja, s tekintve, hogy tettleges szolgálat nélkül fizetés nem követelhető, — csak a törvény által biztositott kár t. i. a felmondási időre járó illetmény volt megítélhető." A legf. ítélőszék következőleg itélt: „A kir tábla Ítélete az 1875. évre járó 21 ftra, kamataira s perköltségekre nézve helybenhagyatik| —