Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 91. szám - A birói fizetések- és a beneficium competentiae 4. [r.]

36G kor midőn a 2. 3. sz. jegyeken is olvasható s igy felperes tudomására hozott, tehát reá nézve is kötelező erővel biró üzleti szabályok figyelmen kivül hagyásával, állitása szerint, reclamatió végett magát az igazolási jegyet is — s miután nem is állitja, hogy az ehhez csatolt feladási vevények, birtokában lennének, — ebből következtetbetőleg ezeket is Tillernek átszolgáltatta — ezáltal közte sTiller közt egy oly megbízási viszonyt létesített, a melyből folyólag, megbízottja által állítólag elkövetett visszaélésből felmerült károsodást, nem az alperes — ki az üzleti szabályok értelmében jogosan tekinthette volna Tiller állomás főnököt az utánvételi öszszeg felvételére is jogositottnak, s igy vele, mint a kinek kezénél az előmutatóra szóló igazolási jfgy volt, s a melyen levő, állitólag hamisított aláírás valódiságát alperes vizsgálni nem köteles, — jogosan elszámolhatott, — hanem felperes mint a szükséges óvatosság elmulasztója tartozik viselni." „Mert az igazolási jegyek átadásának időpontjától fogva az említett állomásfőnök már nem mint alp. társulat hivatalnoka, kivel szemben, a felszámolás tekintetében a dolog természeténél fogva, az illető számok bemondása is elégséges lett volna, — hanem mint felperes megbizottja járt el; s igy ezen minőségben, habár az aláírás hamisításával is elkövetett visszaélésből felmerült kár nem alperest, hanem csak is felperes megbízottját érheti; s alp. társaság csak azon esetben volna az utánvéti összeg fizetésére kötelezhető, ha Tiiler erre nézve vele el nem számolt volna, s alperes ezen összeg erejéig felperes kárára gazdagodnék." „De a per döntő körülményét képező elszámolás tekintetében a bizonyítás nem alperest hanem felperest terheli; mert az üzleti szabályok szerint az igazolási jegy visszavételével a társulat ellen min den igény elenyészik; a 2. 3. alatti pedig alperes birtokába van; mert felperes maga sem állitja, hogy alperes ezek birtokába jogtalan uton jutott, hanem felperes állitása szerint is ezek Tillernek mint a fentiek szerint felperes e részbeni megbízottjának utján kerültek alpereshez; s mert végre a megtámadással szemben birtokának okát adni senkisem tartozik ; ugyanazért az ellenkező igazolásáig azon vélelemnek vau helye, hogy alperes a 2. 3. alattiak birtokába Tiller elszámolása folytán jogos uton jutott." „Miután pedig felperes az ellenkező igazolására bizonyítékot nem szolgáltatott, mert a kihallgatott tanuk erre nézve mit sem igazolnak, s erre nézve a különben sem perrendszerüleg ajánlott főeskü sem képezne bizonyítékot, mivel ennek letétele esetében is csak az lenne igazolva, hogy felperes az utánvéti összeget fel nem vette, holott ez a fentebbiek szerint az ügy eldöntésére befolyással nincs; mivel ezen perben egyedül döntő körülményt képező azon kérdés: hogy az igazolási jegyekre nézve Tiller elszámolt-e? az eskületétele mellett is eldöntetlen maradna; ennélfogva a czélhoz nem vezető eskü általi bizonyítás mellőzésével felperest keresetével eluta sitani stb. kellett." A kir. tábla — felperes felebbezésére — f. év auar. 2 7. — 4065. sz. a. a keresk. tszék ítéletét az abban elhozott indokokból helybenhagyta. | A legf ítélőszék, ugyanazon indokokból a | kir. tábla Ítéletét hagyta helyben." (1877. nov. 20. — 821. sz. a.) Semmitüszf'ki döntvény. Az ólom szállítmánynak haláron túl át nem bocsátásából származtatott kártérítési kereset a bíróságok hatáskörébe tartozik^ ha az nem az állam kiviteli tilalom, hanem egyes államhivatalnok önkénszerü intézkedésének kifolyása volt. Romeiser s fi a kereskedőház — a m. k. államkincstár e. 1450 frt 40 kr. kártérítés iránt a b pesti tszék előtt pert indított azon alapon, mert ólom szállítmánya a szerb határon át nem bocsátott. Tárgyaláskor alperes kincstár kifogásolta a bírói illetékességet, illetőleg hatáskört. A tszék f. év május 3. kelt végzésével annak h'lyt nem adott; mert az áru átszállítás nem azért tagadtatott meg mintha kiviteli tilalom létezett volna, hanem saját előadása szerint azért, mivel akkor daczára ily államkormányi tilalom közzé nem tételének, a visszatartás az illető kormányközeg által ünkényszerüleg eszközöltetett. — A kérdés eszerint nem a körül forog, hogy az államkormány helyesen s jogosan bocsátott e ki ólom kivételi tilalmat — a minek megbirálása kétségen kivül a bíróságok hatáskörén kivül esnék, — hanem a körül, hogy a a kormány közeg részéről létezik e jogtalan s önkény szerű intézkedés, mely az állam terhére kártérítési kötelezettséget vonhatna maga után; a mi már a magánjog körébe tehát a bírói hatáskörhöz tartozik. Alperes semm. panaszszal élt. A Semm.it őszék azt elvetette ; „mert felperes keresetét nem az államkormány intézkedéséből, hanem államhivatalnok részéről önkényileg elkövetettnek állított, és bebizonyítani ajánlott tényből származtatott kártérítés irántinditván,— ennek elbírálása a polg. biróság hatásköréhez, — annak eldöntése pedig, hogy tartozik-e a kincstár a közege eljárása folytán kártérítéssel — a per érdemére tartozik." (1877. sept. 5. — 12850. sz. a.) Semmítöszéki tanácsok dccz. 4-töl. I. Tanács. Elnök : Mailáth György országbíró. Birák: Babos, Mersics, Barta Béla, Gallu. II. Tanács. Elnök: Lipovniczky Vilmos. Birák: Szloboda, Masierevics. Elekes, Rauchofer, Németh Miklós. III. Tanács. Elnök: Tóth Lőrincz. Birák: Beke, Osvald, Lehoczky, Erdélyi. IV. Tanács. Elnök: Szabó Imre Birák: Manoilovics, Ládav, Nagy Samu, Lacza, Sánta. V. Tanács. Elnök: Soltész, Vértesy, Pápay, Oberschall, Csoók. Bejelentetett összesen : 639 %y; — ezek kőit lsajtó — 10 kereskedelmi, 8 a legf. Ítélőszék és 19 a kir. táblák ellen. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos. SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egész évre 8 frt. fél é negyedévre 2 frt osztrik értékben. — Szerkesztői szállás: Józsefváros státió-utcza 32. sz. a. 2-ik em. Buda-Pest, Nyomatott 1877. KOCSI SÁNDOR-nál ország-út 39.