Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 91. szám - A birói fizetések- és a beneficium competentiae 4. [r.]

365 jut, nem változik meg sem a részvényeseknek egymásközti, sem a részvényeseknek a társaság irányábani jogviszonya ; nem változik a részvénytársanág szervezete egyébként, minthogy az igazgatóság helyébe a félsz, bizottság lép korlátolt hatáskörrel a társasági ügyletek lebonyolítására. — Ez világosan kitűnik a ker. törvény határozataiból. — A ker. tör. 203. §-sza ugyanis érintetlenül fentartja a felügyelő bizottság felügyeleti hatáskörét a felszámolás alatt; a felszámolók kinevezését a közgyűlés által bár mikor visszavonhatónak rendeli; fenmarad tehát a közgyűlés a felszámolás alatt is, mint a részvénytársaság egyik törvényes közege, — s változatlanul ienmarad a ker. t. 176. § ban kijelölt törvényes hatásköre, mely szerint mindazon jogokat gyakorolja, melyek a részvényeseket a társaság ügyeiben megilletik, — még pedig a felszámolás alatt is ugyanazon határok s módozatok közt, mint a felszámolás előtt." „A részvénytársaság közgyűlése tehát a felszámolás alatt ép ugy mint előtte — jogosult a társaság vagyonát képező ingatlanok értékesitése felett határozni, azoknak közárverésen vagy szabad kézbőli eladatását elrendelni; — még pedig a ker. t. 179. §. utolsó kikezdésében foglalt intézkedések kivételével, határozatát az alapszabályokban kijelölt módon, tehát fen forgó esetben szótöbbséggel hozhatja." „Nem hivatkozhatnak felperesek keresetük támogatása végett a ker. törv. 203. §-ban felhivott 112. §. máíodik kikezdésére. — A ker. törv. 203. §-sza a 110 — 114. §§-ban foglalt határozmányokat a felszámolók jogviszonyaira rendeli alkalmazandóknak. —A 112. §. 2-ik bekezdése tehát csak a felszámolók jogai s kötelezettségeire alkalmazható. Jelen esetben azonban nem a felszámolók jogairól, hanem a közgyűlés jogairól, tehát a részvényesek egymásközti, s az egyes részvényesnek a részvényesek összesége, s a részvénytársaság mint külön egyediségü jogi személy irányábani viszonyról van szó. Ezen jogviszonyok p dig mint a felszámolás által változást nem szenvedők — a 112. s 203. §§. által nem érintetnek." „Egyébbiráut a ker. t. 112. §-nak a 203. §-szali egybevetésénél nem hagyható figyelmen kivül a közkereseti és részvénytársaságok törvényes fogalmában, szervezetében s a tagoknak a társasághozi viszonyában mutatkozó fontos különbözés. — A közkereseti társaság nem jogi személy; a társiság mint ilyen semmi az egyes tagoktól teljesen különálló jogok s kötelezettségekkel nem bír; s bár a közkereseti társasági vagyon jogi egészet képez, melynek kapcsolata a társaság feloszlásáig fenmarad; mindamellett az egyes tagoknak a társaság fenállása alatt is, a társasági vagyont illetőleg bizonyos fokig condominiuma van. — A részvénytársaság pedig jogi személy, s tagjaitól egészen különálló jogi egyediség, mely törvényes orgánumai által szerez önálló jogokat s válal mindennemű kötelezettségeket. — Ezen különbségből önként következik, hogy azon jogkör, melyet a törvény a közkereseti társaság összes tagjai egyhangú elhatározásának tart fenn, — részvénytársaságnál a részvényesek összegét képviselő törvényes közeget t. i. a közgyűlést illeti meg." „Mindezeknél fogva felpereseket stb. stb." Felperesek felebbezvén — A bpesti kir. tábla f. év május 8. — 2255. sz. a. a tszék Ítéletét helybenhagyta indokainál fogva, - és „tekintve, hogy a ker. tör. 174. §-sza szerint a rész| vényes csak azt követelheti, hogy az oly közgyűlési ha! tározat semmisitessék meg, mely a törvénynyel vagy alapszabályokkal ellenkezik. Jelen esetben azonban a megtámadott közgyűlési határozat, az első birósági ítéletben előadott okokból a törvénynyel egyátalában nem ellenkezik ; másrészről pedig azon határozat alapszabály ellenesen hozottnak nem is állitatván, — egyedül azon állítólagos körülmény, hogy a különben alapszabályszerüleg hozott határozat a részvényesek összegére káros, — az egyes részvényest nem jogosítja fel arra, hogy ez okból ezen határozat megsemmisítését követelhesse." Felperesek további felebbezése folytán — A legf. ítélőszék a másod bíróság ítéletét az abban felhozott s felhivott indokok alapján helybenhagyta. „A perköltségre nézve azonban megváltoztatta s azt kölcsönösen megszüntette; tekintve hogy jelen perre a törvénynek a felek között vitássá vált értelmezése adott okot." (1877. nov. 6. — 608. sz. a.) A kereset valamely vasutlársulat ellen nem a szállításból felmerüli hibára, hanem az utánvét mellett feladott árukért az utánvéti összegek meg nem kapására fektetetvén — miután az \ üzleti szabályok szerint az utánvéti igazolási jegy visszavétele által az utánvétre minden igény elenyészik, — ily körülmények kött a kártérítési keresel meg nem állapitható. Azon esetben pedig, ha a kereskedő, állítólag reclamatió végeit az igazolási jegyet a vasúti hivatalnoknak átadja, közte és e között megbízási viszony keletkezik, melynek kifolyásai, — illetőleg visszaéléseiért, nem a vasúttársaság, hanem csak is hivatalnoka, mint a károsult fél megbízottja lehet felelős. Az ellenkezőnek a károsult által teljesíteni kellett igazolásáig az vélelmezendő, hogy a társaság az igazolási jegyek birtokába, hivatalnoka elszámolása folytán jogosan jutott. Fuchs Miksa kereskedő — a M. Északkeleti vasúttársaság e. 342 frt 68 kr. kártérítés iránt 1876. okt. 23. pert indított a bpesti váltó tszék mint keresk. bíróság előtt. A bpesti keresk. tszék f. év jun. 22. — 50595. sz. a. ítéletével felperest elutasította s 30 frt perköltségben marasztalta következő indokokból: Felperes keresetében azt adja elő, hogy az A. B. feladási vevények szerint 26 frt, illetve 316 frt 68 kr. értékű árukat adott át alp. társulatnak utánvét melletti szállítás végett; beismeri hogy az áruk az illető helyre eljutottak ; s keresetét nem is szállításból felmerült hibára, hanem arra állapítja, hogy azutánvételiöszszegeket meg nem kapta; tehát alperes elévülési kifogása, miután a kereset tárgyát a ker. tör. 390. §szában felsorolt esetek egyike sem képezi, — a ker. tör. 410. 424. §§-szához képest figyelembe nem vehető. „A dolog érdemét illetőleg felperes azt állítja, hogy az alperes által felmutatott 2. 3. sz. alatti utánvételi igazolási jegyeket Tiller volt állomás főnöknek csak reclamatió végett adta át; mivel szemben alperes azzal védekezik, hogy Tiller ezen igazolási jegyekkel a társulatnak elszámolt." „k per sarkpontját tehát az képezi, hogy Tiller elszámolt-e az igazolási jegyekkel? Mert az azokon látható üzleti szabályok szerint, a társulat a feladási vevény s ahhoz csatolt igazolási jegy felmutatóját tekinti az utánvéti összeg felvételére jogosítottnak, — s az igazolási jegy visszavétele által az utánvételre minden igény elenyészik. — Felperes tehát ak91*