Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 78. szám - A birói fizetések- és a beneficium competentiae 1. [r.]

Budapest, 1877. kedd, október 16. 78. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSAMOK. Tartalom: Beneficium competentiae. — Keresk. döntvény. — Semmit, döntvények. — Rendeletek. A birói fizetések — és a beneficimii competentiae. 1. Az igazságügyi politikusoknak nem kevés főfájást okozott egykor a kérdés megoldása: váljon a felsőbbség által kinevezett birák (kinevezési rendszer) felelnek-e meg inkább az igazságszolgáltatás elutasitbatlan {következményeinek, vagy pedig a nép által választottak ? (választási rendszer.) Hogy mindkét rendszernek voltak hivei az igazságügyi politikusok közt ; s hogy argumentumok pro és contra nem hiányzottak — mondanunk is felesleges. Elég az hozzá, hogy a tudományos discussiónak eredménye végre is az lőn, hogy a kinevezési rendszer előnye a valásztási rendszer felett oly fényesen s oly erős érvekkel bizonyittatott be, miként azt tagadnunk vagy kétségbe vonnunk értelmi reputationk elvesztése vagy veszélyeztetése nélkül már alig ha lehetne. Igazságszolgáltatás alatt, e szó tágabb értelmében, értjük a biró összes szellemi működését az ítélet hozatalig, vagy is: az igazság kutatását, az igazság megismerésére vezető tények és egyéb körülmények megfigyelését s az igazság s következményeinek megállapítását (értelmi Ítélet;) szorosabb értelemben pedig csak magát az igazság s következményeinek megállapítását. Bekoronázza e szellemi működéseket az ítélet közlése a peres felekkel. A közölt ítélet azonban vagy helyes vagy téves; vagy valóságos vagy hamis. Helyes az ítélet, ha az a tiszta igazságot tartalmazza, különben pedig tévej. Ellenben valóságos a közölt ítélet, ha az az itélő tehetség legjobb meggyőződése szerinti Ítéletét foglalj i magában, habár ez téves is; különben pedig hamis, habár helyes is. Minthogy pedig az igazságszolgáltatás czélja az, hogy az igazság s következményei, a mennyire csak emberileg lehetséges, minden egyes esetben helyesen s valóságosan raegállapittassanak; s minthogy agyakorlati élet beigazolta, hogy a kimondott ítéletek az igazságszolgáltatás eme czéljával igen sok esetben homlok egyenest ellenkeznek: oly szabályok alkotása vált szükségessé, melyeknek gyakorlati alkalmazása a hamis és téves Ítéleteknek lehetőleg útját állná. Az első lépés, melyet a kinevezési rendszer hivei ez irányban tettek, az volt, hogy megállapították és összegyűjtötték az egyes okokat, melyek az ily hamis vagy téves ítéletek alapjául szolgálhatnak vagy szolgálhatnának. És csak miután már ezek megvoltak állapítva, jöttek létre a szabályok a birák függetlenitéséről, a birói hivatal állandósításáról, a fizetések emeléséről, a birák személyi illetőségéről és a birák felelősségéről. Régi igazság azonban, de mindig uj marad, hogy „nincs emberi mű, mely egészen tökéletes volna." Fájdalom ! a gyakorlati jogélet ez igazságot a kinevezési rendszerre is kérlelhetetlenül reá bizonyította s a többek közt egy oly hiányt, melynek orvoslása — merem állítani — egy maga is képes volna igazságszolgáltatásunk javulását jelentékenyen emelni. Ha végig tekintünk a fentebb csak emlékezetbe hozott óvrendszabályokon s figyelmesen megvizsgáljuk, mely bajok ellen irányozvák azok élei, azt fogjuk találni, miként a bíráknak vagyoni helyzete az igazságszolgáltatás terén oly jelentékeny szerepet játszik, hogy még magának az igazságnak mikénti kiszolgálására is befolyással lehet. E befolyás lehetőségéről tanúskodnak, a többek közt az igazságügyi politikának eme szavai is : „a birák jól fizettessenek, hogy állásukhoz képest, tisztességesen megélhessenek, minden erejűket és idejöket kizárólag hivataluknak szentelhessék s nehogy mellék keresetre szoruljanak vagy az igazságot áruba bocsátani kénytelenittessenek!J — De hogy csakugyan van is befolyással a biró vagyoni helyzete az igazság mikénti kiszolgáltatására, és pedig hogy a biró vagyontalansága s fizetésének csekély volta rosz befolyással van arra, mert számtalan esetben az igazság áruba bocsátására vezet, a mindennapi élet kétségbevonhatlanul beigazolta. így állván a dolog, vogy is : butaság vagy gonoszság nélkül többé kétségbe nem vonható igazság lévén az, hogy a birák fizetésének csekély volta SL/, igazság áruba bocsátására vezethet és vezet is sok esetben, — nagyon okszerűen támasztathatik a kérdés: váljon elégséges óvszer- e,magában, a fizetés nagysága a megvesztegetés, az igazság áruba bocsátása ellen vagy sem ? Nem elégséges, flvszabály, mely hogy az általa elhárítani czélzott bajnak, az igazság áruba bocsátásának, elejét vegye, maga is egy oly óvszabályra szorul, mely azt kitűzött czéljának fenn birja tartani. Avagy mit ér a nagy fizetés, ha azt megbecsülni nem tudjuk, hanem nagy könnyelműen eltékozoljuk; vagy ha azt évekkel ezelőtt csinált adósságaink letörlesztésére kell fordítanunk? mit ér a nagy fizetés, el lesz vele hárítva félelmünk a megvesztegetéstől, ha hitelezőnk, végre megunva a várakozást kölcsön adott pénzeért, beperel, végrehajtást intéz ellenünk s fizetésünket lefoglaltatja? Ott vagyunk, hogy csak ugy kell félnünk az igaz~ ság áruba bocsátásától, mint félnünk kell akkor, ha a bírónak oly csekély fizetése van, melyből megélnie lehetetlen. Belátván ezt, fő gondja lett az igazságügyi politikusoknak — a birák fizetésének egy részét a foglalások alól kivenni s ez által — így közvetve — a birák vagyoni hitelét korlátozni. Ez a beneficium competentiae. Hogy a birák vagyoni hitelének korlátozása az igazágszolgáltatás érdekei szempotjából, felette kívánatos, az kétségtelen. Ha látja a bíró, hogy könnyelműen elvert fizetését, kölcsönökkel nem pótolhatja, mert nem kölcsönöznek neki, jobban megfogja fizetését becsülni s meg fog élni belőle tisztességesen, feltéve, hogy az olyan, 78