Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 73. szám - A bagatell peres ügyek 1. [r.]

292 s azou igazságszolgáltatásnak, mely kifolyásául szolgál, eddig hasznát nem vettük — ez tagadhatatlan; mert mindkettő minden részében s mozzanatában hátramaradottságra, gyöngeségekre, tökéletlenségekre mutat. De hogy e szomorú jogállapot, mely a kifejlődésben egy évtized veszteségével járt, a modern codificátiónak, — mint nevezik — az igazságszo'gáltatásmodernirozásának lenne felrovandó — ezt csak a legvastagabb tudatlanság vagy legrészrehajlóbb elfogultság vitathatja. A modern tudomány, vagy is az előhaladott reform jogtanok nem ismernek, és sajátjuknak el nem fogadhatnak oly jogi monstrumot, a milyent 1867-ki codificátoraink teremtettek; a mint ezen codificatorokat sem fogjuk soha a mai tudomány képviselőinek elismerni. — Mert ezek mindennel bírhattak, csak nem az alapos tudománynyal s az előhaladott codificationális eljárás ismereteivel. — Azért is minden műveletük azon kirivó jelleget hordja magán, miszerint nem a modern tudomány elvein alapszanak, hanem épen azok ellenére, azok mellőzésével létesítettek. És ennek szükségképi következménye, mikép azon igazságszolgáltatást, melyet teremtettek, szinte nem lehet, nem szabad modernirozott igazságszolgáltatásnak nevezni; miután abban a modern elvek, a modern reform eszmék s intézmények legtávolabbról, s legcsekélyebb mérvben sincsenek képviselve. így vagyunk, s az eredményekben igy leszünk majd a bagatell eljárás műveletével is. Igazságszolgáltatásunk e téren is nemcsak nem fog javulni, de még inkább rosszabbuland ; a nagyobb gyorsaságnak, a jogérvényesítés könyebbitésének — mit a megyei hatalom hivei annyit emlegetnek — nyoma sem leend, sőt épen az ellenkező fog előállaui. — DÓ nem azért, mivel ezen cod ficationális müvelet — mint legújabban szeretik nevezni — a modern tudomány kifolyása, s az általa létesitendett törvénykezés modernirozott igazszágszolgáltatás leend, — hanem ellenkezőleg azért, mivel ezen egész bagatell c odificátió a tudomány vívmányainak lábbal taposását képezendi s az alapos tudomány elvei s igényei ellenire fog létesülni; s igy csakugyan bagatell leend. De ezen legújabb codificátorainknak, kik a jogászok s jogtudomány ellen oly szenvedélyesen henczegnek, komolyan nem is az a fő s valódi ezéljuk, törekvésük, hogy a jogszolgáltatást a legalsó fórumon — a legcsekélyebb értékű ügyekben is, tökéletesítsék, javítsák — hanem toto coelo aliud — bizonyos politikai s hatalmi érdekek érvényesítése — miről jövő alkalommal. Egy régi Já§zkan örökösödési jogeset. Ezen jogeset lapunk 63. 64-ik számaiban részletesen megismertettük. A legf. ítélőszék a kir. tábla ítéletét helybenhagyta. A kir. táblának ezen Ítélete következőleg szól: „Az e. biróság ítélete azon részében, mely szerint, a kun-szent-mártoni 158 sz. telekjkben A. -f- 2. sor 1929. hrsz. alatti ingatlanra a község megszüntetett, — továbbá a 132. sz. A. -f- 1. 153. hrsz. ingatlanra nézve 1 — 13. sz. a. bevezetett tulajdonosok birtok aránya megállapittatott s felperesek ezekre vonatkozó közösség meg szüntetési keresetükkel elutasitattak — a perköltségek pedig kölcsönösen megszüntettek — mint nem felebbezett érintetlenül hagyatik; — azon részében pedig, mely szerint a kun-szent-mártoni 158. sz. A. -4- s 3. 4. s a p. j mester szállási 58. sz. telekjkben A. -|- 1. 2. sz. alatti in| gatlanok alperesek kizárólagos tulajdonául Ítéltettek — helybenhagyatik; — ellenben azon részében, mely szerint alperesek a most, körülirt — valamint a többi közös apai javakbóli örökrészük fejében felpereseknek 9696 frt 37 kr. tőke s 1873. jul. 24-tőli kamatai fizetésére köteleztettek — megváltoztatik s felperesek ez érdembeni keresetükkel elutasitatnak — kővetkező indokokból:" „Felperesek a per során nyilván beismerések, hogy a kereseti kun-sz.-mártoui 158. és p. mesterszállási 5*. telekjkben foglalt ingatlanok az 1841-ben elhalt közös attyuk néhai Szabó Antal hagyatékát képezték, s hogy ezen ingatlanokat a közös anya bekövetkezett haláláig 1">72 febr. ?2-ig özvegyi jogon birtokolta: valamint azt is, hogy nevezett attyukra annak attyáról, felperesek öreg apjáról "/. nagyobb mennyiségű ingatlan háromlott, mint a mennyit örökhagyó attyuk hátrahagyott." „Ezen beismerésükkel szemben felperesek azon érvelése, hogy mindamellett nemcsak a közös apa hagyatékát képező fenti javak, de az alperesek által saját neveikre telekkönyveztetett s részben alperesi részről már harmadik személyeknek is elidegenített ingatlanok 8'/4 pózna kivételével szerzeményi minőségű vagyonnak tekintendők, — birói figyelembe nem vehető ; minthogy azon egy körülmény, hogy az öreg apa M. végrendeletében neje és gyermekei, u. m. 'Szabó Antal s testvéreire vonatkozólag rendelkezéseket tett, az ettől öröklött vagyonnak ősi természetét annál kevésbé változtathatta meg, mivel íazon végrendeletben semmi oly intézkedés nem foglaltatik, mely a fenállott törvényes öröklési szabályoktól eltérne; sőt ha tekintetbevétetik, hogy felpeperesek beismerése szerint az öreg atya leánygyermekeket is hagyott hátra, még is fenti végrendelete által ezek öröklési joga nem érintetik: ebből nyilván arra lehet kö vetkeztetést vonni, hogy az öreg atya szerzeményi javaira nézve sem kivánt törvény engedte jogával élni, — hanem hagyatékára nézve az akkor hatályban volt törvényes öröklési szabályo'cat kívánta alkalmazni." „Ezek szerint a keresetbe vett ingatlanok egészben néhai Szabó Antal közatyának öreg apjától öröklött ős: természetű vagyonát képviselőknek levén tekintendők ennélfogva felperesek azoknak sem természetben sem becsértékben kiadását az örökség megnyíltakor (1841-ben) fenállott Jászkun statútumok IV. 1. §. értelmében nem — hanem csak váltsági árát követelhetnék, — erről pe dig felperesek a per során nyilván lemondottak," A legfőbb ítélőszék — mint fentemlitetett — a kir. tábla Ítéletét indokaiból helybenhagyta ; „tekintve, hogy a peres felek nagy attya Szabó László az ő ősi és szerzeményi javairól M. alatt csak annyiban végrendelkezett, a mennyiben azokra nézve fiainak — anyjok vezetése alatt — a közös gazdálkodást hagyta meg ; s elválásuk esetére a házak megosztása iránt intézkedett; de tanya — és ugar földeiből fiai számára — kik később ama végrendeletnek emiitett intézkedéseit is X. szerint félretették — örökrészeket sem tárgyilag sem mennyiségileg ki nem jelölt; és azok tekintetében az öröklést a törvénytől eltérőleg szabályozni épen nem kívánta ;" „tekintve, hogy X. szerint a peres felek attya Szabó Antal és fivérei, az ő atyjuk hagyatékában, jelesen pedig ennek tanya — és ugar földeiben nem az M. alatti vég rendelet, hanem a törvény alapján s külön egyesség utján osztozkodtak f — és „tekintve, hogy a nagy apa Szabó László M. alatti