Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 68. szám

Budapest, 1877. péntek, september 7. 68. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK Tartalom : Jogeset: Végrendeleti öröködés. — Váltójogi döntvények. — Keresk. döntvények. Jogeset. Az örökhagyó egyik jogutódának, kit jószágában örökö sének nevezett, végrendeletileg az ahhoz tartozó birtokrészt is, de csak bizonyos meghatározott arányban hagyván, — utóbbira nézve az csak is ezen arányban örökösödhetik, habár az örökhagyó végrendeletében azon birtokrész feléről nem is rendelkezett. Hamar Lajos — Hamar Ignácz, Albert » Fehér Sándor né szül. Hamar Ber t ha e. a néhai Hamar Lajos jószágához tartozott erdélyi havasrészekből 2/4 részhezi végrendeleti örökösödési jogának elismerése s megállapítása iránt a kezdi-vásárhelyi tsz ék előtt 1875. októberben pert indított. A tszék 1876. decz. 30. — 6619. sz. ítéletével kimondotta : hogy alperesek kötelesek elismerni, mikép néhai Hamar Lajos után a kovásznai telekjkben foglalt fekvőségekből a pertárgyát képező 2/4 rész az 1873. május 5-kén alkotott végrendelet által felperesnek hagyományoztatott; „mert peres felek jogelődje Hamar Lajosnak fiók végrendelete mindkét fél által elismertetik; azonban az abban előforduló ama kitétel : „nagyobb fiam Lajost a kovásznai s ahhoz tartozó örökségemben a N.-Kis-Kupán s disznó szállás nevü erdős helyeken fekvő havasbeli, Őtet illethető */4 részben örökösnek hagyom és bevallom" — különbözőleg értelmeztetik." „A mint ezen fiók végrendeletből kitűnik, örökhagyó összes vagyona felett intézkedett — miből következtethető, hogy a havas részek felett is rendelkezett. Ha tehát áll az: hogy a kérdéses havasokból 1/i részt hagyományozott alperes Fehér — Hamar Berthának s a többi alperesek ezen havasokból nem részesítettek, a mint ezt alperesek hallgatag beismerték, — kétségtelen az is, hogy a megmaradt 3/4 rész azon havasokból felperesnek lett hagyományozva. E<en következtetés annál alaposabb, mivel felperesnek a kovásznai birtok hagyományoztatván, ezen havasok annak kiegészítő részét képezik; és ennélfogva abból egyes részekről a kérdésben forgó havasok */' részén kivül nem intézkedvén, — azon jószágot képező összes fekvőségeka végrendeletnél fogva csak is felperest illethetik ;•• „tekintve tehát, hogy azon végrendeletből idézett passus azon kifejezése: „őtet illethető egy negyed részben" — akként nem magyarázható, hogy a fenforgó havatokból Cüak % részben részesittetett felperes, mivel ily magyarázat a szavak Összefüggéséből nem következtethető; hanem azon kifejezésnek más értelmezése nem lehet, mint az, hogy felperes örökrészében kapja mint 4-ik gyermek a kovásznai birtokot a hozzá tartozó havasok azon részeivel, a melyek felett nem rendelkezett — tehát egy negyed örökrészt, a melynek nagyságát meghatározta — a fenforgó havasoknak vitássá vált 2/4 részéhez felperesnek végrendeleti öröködési joga kimondandó volt.* A mar o s v ásár hely i k ir. t áb 1 a 1877. márcz. 23. — 2112. sz. a. az első ítéletet meg — soda változtatta: miszerint felperes keresetével elutasittatik s perköltségekben marasztatik következő indokokból: „A kereset alapját képező végrendelet érvényességét fel — s alperesek beismervén, — eldöntendőnek csak azon kérdés maradt fenn : hogy váljon a felperes által követelt két negyede a per tárgyát képező havas helynek azon végrendelet szerint illeti-e felperest?" „miután azonban azon végrendelet felperest határozottan csak egynegyedben rendeli örökösnek a kérdéses havas helyet illetőleg, —• végrendelet által nem érintett 2/4 de azon havasoknak felperest annál kevésbé illetheti mivel a végrendelet, a felperesnek rendelt V4-det indokolja, — a minek nyilvános és félre ismerhetlen értelme az, hogy örökhagyó a per tárgyává tett két negyedet nem kívánta felperesnek hagyományozni." „Fentebbiekből világos levén az: „hogy felperes nem igazolt következtetésekre állapított keresetével alpereseknek méltatlan perköltségeket okozott, ezekben is mint pervesztes elmarasztalandó volt." Ez ellen felperes felebbezett. A legfőbb ítélőszék azonban a kir. tábla Ítéletét felhozott indokaiból helybenhagyta." (1877. július 17. — 7242. sz. a.) Váltójogi döntvények. Az 1876. évi váltó rendelet 105. § sza nem vonatkozik oly korábbi végrehajtásokra, melyek annak hatálybalépte előtt, az akkori törvények értelmében már elévültek. Annak alapján tehát a már korábban elévült váltó végrehajtási jog többé fel nem éleszthető. — Ily esetben a követelési jog már csak köztörvényi uton érvényesíthető. Rajner Károly — Prasser József e. 215 ftos váltó ügyében marasztaló ítélet hozatván s a végrehajtás még 1:64. évben — de nem egészen kielégítő sikerrel foganatositatván — felperes 1877-ben újólag folyamodott abpesti váltó tszékhez a folytatólagos kielég. végrehajtás elrendeléseért. A váltó tszék f. év május 30. — 43774. sz. végzésével annak helyt adott; tekintve hogy a váltó eljárási 1876. nov. 30-ki rend. 105. §. 2-ik p. szerint annak 87. §-sza korábban megkezdett végrehajtásoknál is irányt adó, ha a végreh. kérvény a rendelet hatálybalépte után adatott be, — s hogy ezen 87. §. értelmében a végrehajtási jog elévülésének csak az a hatálya, hogy a végrehajtás ujolag de csak a marasztalt fél meghallgatása után s akkor rendelendő el, ha a marasztalt fél a kifizetést A következő ünnepek miatt lapunk sept. 14-kén jelennend meg. 68*