Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 65. szám - A hagyatéki eljárás közegei

Budapest, 1877. kedd, augustus 28. 65. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Hagyatéki közegek. — Jogeset : Fizetési képtelenség. — Váltójogi — és Semmitőszéki döntv. / A hagyatéki eljárás közegei. (Audiatur et altéra pars.) k „Törvényszéki Csarnok" 51 ik számában megjelent egy czikk.- „A gyám-gondnoksági ügyek rendezésére," vonatkozó törvényjavaslat ellen, melyre szerény nézeteimet ezen igen tisztelt lap hasábjain, bátor vagyok előterjeszteni. A fenti ismeretlen c/ikkiró perhorescálja, miként ezen törvényjavaslat szerint, a leltározásokkal nagyobbára tudatlan körjegyzők, — a hagyatéki tárgyalásokkal ellenben a szolgabirák— a mit szerinte feltenni is merészség, hogy ezen törvényjavaslat szerint, a szolgabirák túlnyomó többsége, csak távolról is kötelezettségüknek megfelelni képesek volnának, — bízattak meg. Posito -- sed non co: cesso — ha volnának is egyes körjegyzők vagy szolgabirák, kik ezen fontos eljárásnak megfelelni képesek nem volnának, de általánoságban azt állítani még távolról sem lehet; mert a mint egyrészt a körjegyző, a törvény kivánta qualificatiónak megfelel, biztosan lehet következtetni, hogy a leltározást is, mihez bizony Salamon bö'csessége nem kívántatik, tökéletesen keresztül viszi, a mi annál is inkább feltehető, mert ezen intézmény felállítása óta, sokkal nehezebb teendőkkel a körjegyzők bízatnak meg. Egyébbiránt ezen a czikk író szerint annyira fontos eljárást, tisztelt kartársai, csak képzettségük daczára is. leginkább nagyon felületesen megteszik, a mennyire a leltárak felvételére legtöbb esetben gyakorlatlan Írnokok által helyetesitik, magokat vagy ha magok is a helyszínén megjelennek, az egy napra kitűzött számtalan eljárást tökéletesen be nem végezhetik, — és így nem ismerve a családi viszonyokat, megnyugodnak abban, a mit nekik legtöbb esetben elfogult, gyakran rokoni érdekek* t hajhaszó községi birák mondanak be. Az ilyen községi visszaélések — ellensulyozásárá pedig, leginkább a körjegyzők hivatvák, mert köztudomású dolog, hogy ezek a néppel legtöbbet érintkeznek, de már a halálesetek felvételekor is, alkalma van a korjegyzőnek, a fél vagyoni állásáról kimerítő meggyőződést szerezni. Hagyatéki tárgyalásokra vonatkozólag, még inkább alantalan, a czikkiró félelme a mennyire a szolgabirákról állítja, hogy a hagyatéki eljárást nem értik, megnyugtatására csak azt mondhatom: hogy a közigazgatási sok oldalú teendők, sokkal nehezebbek bonyolódottabbak s nagyobb képzettséget igénylők, mint egy speciális körülvonalozott törvény szerint, egy hagyatékot tökéletesen letárgyalni. Mindezekből kitűnik, hogy az igen tisztelt czikkiró, nem annyira szivén hordja a közönség érdekét, mint inkább félti a királyi közjegyzői intézménynek, az amúgy is mindenféle czimen liquidálható jövedelmek csökenését, éá igy ezen czikkel nagyon is elárulja azt, hogy az iró a tollat felvette, önérdek védelmére. „Cicero pro doino sua." Az elfogulatlan ember, ezen üdvös törvényt, csak nyilt karokkal üdvözölheti, hálát adván az égnek! hogy a magas kormányunk és honatyáink felismerték a nép egyik nagy baját; mert ezen törvény által, a nép biztosítva leend, hogy csekély vagyonának nagy része — az eddigi drága eljárás által, fel nem emésztetik. Zsarnócán, 1H77. évi július 14-en. cz, n. Jogeset. Az adós a fizetés teljesítését nem tetszésére, hanem körülményeihez képest lehetőség szerint tartván fenn, — azon puszta állítása, hogy vagyoni viszonyul a fizetést lehetővé nem teszik, nem lehet elégséges arra, hogy a fizetés alól bizonytalan időre felmentethessék; habár bizonyos fizetési határidő nem volt is kitűzve a kötelezvényben. Ha az általa kifogásul használt idöelöttiség igazoltatnék is, a fizetési idő méltányosság szempontjából meghatározható, de az adós önkénye szerint bizonytalan időre el nem halasztható. Benkő Károly bpesti bej. kereskedő S i m k ó József ugyanottani kereskedőé. 1">75. aug. 21. 1800 frt fizetésére a bpesti tszék előtt pert indított, melynek letárgyalása után —• a tszék 1876. jun. 26. — 1930. sz. a. alperest a keresetben elmarasztalta ; „mert alperes azon kifogását, hogy a keresetnek jogalapja nincs, mellő ni kellett; mert a keresetben felhívott A. okmány szerint a keresetbe vett összeg a fel s alperes közt történt leszámolásból ered; alperes pedig nem is állitja, hogy valami olynemü leszámolás történt, melyből ő reá személyes fizetési kötelezettség nem hárult ; sőt ellenkezőleg az A. alattiban világosan kötelezte magát, hogy ezen összeget felperesnek megfogja fizetni." „Hasonlag nem vétethetett figyelembe azon kifogása sem, hogy a felperesi kereset időelőtti; mert az A. alattiban foglalt azon kitétel: hogy alperes körülményeihez s a lehetőséghez képest fizetend, — az egész tartozásnak ugyanott emiitett részletenként vagy egyszerve leendő visszafizetésére is, tehát nem a visszafizetés időpontja, hanem módjára vonatkozhatik; az időelőttiség tehár ezen okmánynyal igazolva nincs; sőt épen mivel a fizetés ideje határozottan ki nem tétetett, — alperes, ki egyébbiránt több mint \ évig még részlet fizetést sem tett — a tize tésre bármikor szorltathatik." „Minthogy egyébbkém alperes az ügy érdemében az A. alatti valódiságát s a ie-zámolás t nyét kétségbe nem vonta — ez által felperes kereseti joga megállapíttatik." A bpesti kir. tábla 1S76. nov. 21. — 43519. 65