Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)
1877 / 58. szám
230 „Az 50 frt 36 kr. iránti követelés megállapítandó volt, mert alperes azon állítása, mintha a 3. sz. számlában elő sorolt árukat is Eibisch utján rendelte volna meg az általa 3 sz. a. bemutatott saját okmányával czáfoltatik; azon jogelvnél fogva pedig, mely szerint a fél az általa felmutatott okmányt egész terjedelmében elfogadni köteles, — tekintve, hogy a 3. sz. a. árukannak tartalma szerint Klein ügynök utján lettek megrendelve s igy azon árukért járó dijat alperes csak is felperesi czégnek közvetlenül, esetleg Klein ügynökének, de semmiesetre sem Eibisch kezéhez állott kötelességében kifizetni s igy azt mint be nem tudhatót felperes jogosan követelhetvén, annak megfizetésére alperest kötelezni kellett." A kir. tálba 1877. apr. 25. — 1962. sz. a. az első ítéletet helybenhagyta — következő' indokokból: „Az eljáró biróság ítélete indokaiból s még azért is helybenhagyándó volt;" „mert felperes azt, hogy a 4. sz. alatt'ra vezetett nyugta Eibisch Gyulától származik — tagadásba nem vette a fizetés tehát igazoltnak tekintendő;" és „mert a számlákon olvasható azon kitétel, hogy a | fizetés csak felperesnek vagy Írásbeli megbízása folytán teljesíttessék, — csak átaláuos figvelmeztetést tartalmaz, • mely nem lett különösen alpereshez is intézve, és ez által alperes nem volt eltiltva attól, hogy a fizetést azon ügynök kezéhez teljesítse, kinél az árukat megrendelte." A legfőbb ítélőszék a kir. tábla ítéletét felhozott s felhívott indokainál fogva helybenhagyta. (1877. i július 19. — 517. sz. a.) j A fuvarlevél törvény szer üleg nyert birtoka megállapítja \ a kereshetőségi jogot a szállítmány kiadatására, tekintet nél- \ kiü arra. hogy a fuvarlevél birtokosa s a szállítmány küldője j között meghatalmazást vagy engedményezési viszony forog-e I fenn. — A szállítmányozóként eljárt czéget, ha a szállítmányt ! illetéktelenül egy harmadiknak adta ki, a kártérítés kötelezett- j ségétöl nem menti fel azon körülmény, hogy hozzá a fuvarlevélbeni szállítmány nyal több hason mennyiségű küldemény is j érkezett. \ Leuchtag Zsigmond bpesti bej. kereskedő — j a Kassa-oderbergi vasút szállító hivatala Nagel s társa j bej. czég e. 86 frt 50 kr. fizetésére és 175 db. zsák ki- \ adására — esetleg 70 frt megfizetésére f. év jan. 23. a j bpesti V. ker. járás — mint keres k. biróság j előtt keresetet támasztott; mert Bloch Mayerheim ber- j lini czég részére gabonát szállitván, erre a zsákokat zsák- j kölcsönző intézettől vette ki S. E. betűkkel jelölve. Ne- j vezett czég 1876. jan. 12-kén A. feladó levél szerint 175 j db. zsákot a Kassa oderbergi vasút szállító hivatalához \ visszaküzdötte, B. levél szerint azon utasítással, hogy azok neki — felperesnek — szolgáltassanak ki. — Nagel j s tars czég C. levelében a B. levél vételét elismervén Bloch Majerheim utasításának teljesítését megígérte — de daczára, hogy a zsákok január végével Pestre érkéz- | tek a Nagel czég, mely itt szállítmányozóként járt közbe, azokat ki nem adta, s igy folyvást kell a zsák kölcsön dijat fizetnie, mi már 86 frt 50 krt tesz ki; és mivel D. levél szerint felperes azon zsákok tulajdonosa, a ker. törv. 407. §-ként azok kiadatását per utján követeli. A járás — mint keresk. biróság f. év uiáiczius 21. kelt ítélettel alperest a kereset értelmében elmarasztalta, ha felperes becslő esküt tesz arra hogy „a zsákkölcsönzési díj fejében 346 napra krjával összesen 86 frt 50 krt fizetett valóban s a 175 zsák darabonkint 40 krt valóban megért" — következő indokokból: „Alperesnek kereshetőségi kifogása mellőzendő, mert a per során alperes azt, hogy az A. fuvarlevél felperes birtokába, a törvény által tiltott módon jutott volna, önmaga sem állítja s ekként felperes birtokában létele, részére a felperességi jogot megállapítja." „Az ügyérdemét illetőleg alperes azon védekezése, miszerint a fuvarlevélben az átvevő neve kitéve nem levén, nem tudhatta, hogy a zsákokat kinek adassa ki — döntő befolyással nem bir; mert habár az A. alattiban az átvevő neve ki nem tétetett is, de alperes önmaga beismerte, hogy az A. alattival hozzá küldött 8 csomag zsáknak felperes részérei kiszolgáltatására levelileg utasíttatott; s habár felperes azon állítását, hogy a kérdéses zsákokat csakugyan megkapta, alperes határozottan elismerte is, azokat még is nem felperesnek, hanem egy 3-ik üzleti összeköttetésben álló egyén rendelkezésére bocsátotta; mely ténye folytán felperes jogosultsága kétségen kivül áll és pedig annál inkább, mert alperes a zsákkölcsönzés megtörténtét, s azokért a dij fizetését kétségbe vonta ugyan — de az ez iránt felperesileg javaslatba hozott fő esküt periends erűen nem használván, e körülményeket illetőleg pervesztesnek volt tekintendő: s minthogy fenti tagadásában a mennyiség tagadása is benfoglaltatottnak tekintendő, ugy ezen mint a visszaadandó zsákok értékének meghatározhatása tekintetéből, mint valódiságokra nézve kétségen kivül álló követelések menynyiségének megállapithatására felperesnek a becslő eskü volt odaítélendő." „A 3. 4. sz. vevényékkel igazolt, a felperesi fuvarlevélben küldött zsákokkal mennyiség tekintetében megegyező küldemények, alperest a kötelezettség alól fel nem menthetik, mert a nyert értesítés folytán alperesnek kötelességében állott kipihatolni: váljon melyik küldemény illeti felperest a hason mennyiségű küldemények közül; ezt pedig szállítói kötelességének megszegésével elmulasztván, s a küldeményt másnak kiadván, — az ebből eredt hátrányokat tűrni köteles." A kir. tábla az első bir. ítéletet megváltoztatta, felperest keresetével elutasította s 25 frt 65 kr. perköltségben marasztalta ; „mert a B. C. levelek Bloch Mayerheim czég s alperes között sem fuvorozási sem szállítmányozási ügyletet nem — hanem tisztán megbízási ügyletet állapítanak meg;" „miután pedig a megbízásnak a megbízott általi nem teljesítéséből egyedül a megbízónak támad kereseti joga," „s az A. alatti fuvarlevél birtoka, valamint a D. alatti levél habár felperest az alperes által elválalt meg bizás teljesítésének elfogadására feljogosítják, — még is sem Bloch Mayerheim czégnek a jelzett megbizási ügyletből alperes ellen folyó igényeinek engedményezését ki nem fejezik, sem a ker. törv. 43. §. és a perr. 553. §-ban meghatározott kellékekkel ellátott különös meghatalmazást nem pótolhatják ;" „felperes perelhetőségi jog hiánya miatt keresetével elutasítani stb. kellett" (1877. april 25. ref. Décsey Zsigmond.) A legf. ítélőszék következőleg itélt. „A másod birósági ítélet megváltoztatásával, — az első bir. ítélet az abban felhozott indokok alapján hagyatik helyben." (1877. július 19. — 518. sz. a.)