Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 54. szám - Az együttes kötelmi jogviszonyról 2. [r.]

214 1 em nem csak pusztán fizetés által szüntethető meg, minden további kötelezettség fennmaradása nélkül, hanem min lázon módok által, melyek által a kötelmek általában megs/.üntethetők ; — tehát: beszámítás, elengedés, ujitás, peregyesség, ítélet, elévülés s minden egyébb más mód által is. (Folyt, köv.) Török János. Jogeset. A z adós elismervén, hogy a kötelezvényt, habár abban a hitelező neve hitéve n?m volt, aláirta, — ezáltal hallgatag beismerte azt is, hogy a kötvény aláírásakor a hitelező nevének leírására szükséges hely a feleli kölcsönös beegyezésével. nyitva hagyatott. — Ezen hiány arra, hogy a kötvény tulajdonosa keresetével elutasilassék, nem elégséges, — midői az adós beismerte, mikép az értéket ha nem is attól, de egy harmadik személytől csakugyan felvette. Endr én yi István — Krebsz Mihály e. 1003 frt fizetésére a szegedi jbiróság előtt 1876. évben pert inditott — melynek letárgyalásával : a járásbíróság 1876. sept. 14. kelt Ítéletével alperest a keresetben elmarasztalta az esetre ha felperes főesküt tesz arra, „hogy alperes az A. kötvényben foglalt 1000 ftot Endrényi Antaltól kölcsönként felvette" stb ; „mert alperes beismerte, hogy a kereseti kötelezvényt aláirta, mely beismerése folytán a beperesitett kötvény a perr. 167. §. kellékeinek mindenben megfelelvén s ekként ezen teljes hitelt érdemlő okirat ellenében a perr. 169. §. alapján alperesnek állott érdekében a kölcsön le nem számolását igazolni; tekintve, hogy ezt alperes Endrényi Antal vallomásával kivánta igazolni, ki azonban a felpereshezi közel rokonsága folytán hitelt érdemlő vallomást a perr. 193. §. alapján nem tehet; de különben is az alperesi előadást nem igazolja, — tekintve, hogy alperes főesküvel is megkínálta felperest, ki azt módosítással el is fogadta mely ekkép volt megítélendő; mert felperes azt önmaga beismerte, hogy a beperesitett kötvénybeli összeget alperes nem tőle hanem Endrényi Antaltól vette fel; alperes pedig tagadta, hogy arra értéket bárkitől is felvett volna; mely alperesi tagadást egyedül a megítélt s esetleg leteendő eskü által lehet rnegerőtleniteni." A bpesti kir. tábla 1877. márcz. 12. — 65958. sz. a. ítélettel az első bíróságit megváltoztatta s felperest keresetével feltétlenül elutasitotta: „mert az A. kötelezvény felperesnek beismerésével igazolt azon alaki hiányok miatt, hogy abban felperes mint hitelezőnek neve a kiállítás után alperes tudta nélkül lett bevezetve, valamint, hogy az előttemező egyik tanú Endrényi Antal egyszersmind hitelező volt — felperes kereseti követelése mellett bizonyítékot nem képez ; minthogy pedig a keresetlevélben foglalt azon állitások : hogy alperes tartozott volna felperesnek a kereseti összeggel s hogy Endrényi Antal felperesnek az 1876. május 18-kán felvett jkönyvben foglalt azon beismerése által, hogy a hitelező Endrényi Antal volt s azon állításával, hogy a kereseti követelést Endrényi A. felperesre átruházta, — teljesen megczáfoltatnak — a kereseti alapon felperest keresetével félfcétlenül elutasítani kellett." A legfőbb ítélőszék az ügy érdemére nézve a kir. tábla ítéletét megváltoztatván, az első bíróságit annak indokainál s még annálfogva is helybenhagyta ; „mert felperes keresetlevélében maga sem állítja, hogy alperes a kötvényben kitett összeget tőle vette fel hanem mint az A. kötelezvény ez időben tulajdonosa kéri alperest mint adóst elmarasztatni ; másrészről pedig alperes azáltal, hogy elismerte, mikép ő a kérdéses kötelezvényt mind a mellett, hogy a hitelező neve még kitéve nem volt, aláirta, — hallgatag beismerte azt is, hogy a kötvény kiállításakor a hitelező nevének bevezethetésére megkívánt hely a felek kölcsönös beleegyezésével nyitva hagyatott; és miután alperes tagadása is csak arra vonatkozik, hogy nem felperes olvasta le a pénzt; de hogy az értéket Endrényi Antaltól sem vette volna fel, határozottan maga sem tagadta ; ily helyzetben a 2-od bíróság által felhozott alaki hiányok miatt felperes keresetével jogszerűen elutasitható nem volt.'f (1877. jun. 26. — 5()63. sz. a.) Jogeset. Bizonyos hagyatékra vonatkozó birói egyesség érvényesnek nem tekinthető arra nézve, ki sem személyesen nem volt jelen annak megkötésénél, sem aláírására meghatalmazást nem adott. Szövérdfi Józsefné szül. Pálfy Mária — Vég Benjaminné szül. Fekete Júlia s társaik e. a Lukácsi Mózes s Hadnagy Julianna hagyatékára vonatkozó s 1867-ben kötött birói eg}^esség érvénytelenítésére 1868. június 9. a sz.-ud varhelyi tsz ék előtt pert indított. A tsz ék 1876. okt. 12. a kérdéses — Gyarmati tszéki ülnök és tolnok közbejöttével keletkezett birói egyességet felperesre, kötelezőnek érvényesnek mondotta ki, ebbeli kérelmével felperest elutasítván s perköltségekében is marasztalván; mert felperes azon egyességet az 1855. okt. 24-kén állítólag kelt de felperes által el nem i ismert végrendelet alapján véli érvényteleníthetni, de miután kérdés alatti joga az erdélyi legf. tszék C. alatt felmutatott döntvénye által megsemmisültnek tekintendő — felperes az azon végrendeletből kifolyólag kötött egyességet meg nem támadhatja, mert errei jogalapja nincs. De azért sem, mert az ugy bel — mint kültartalmára nézve is a perr. 165. §. szerint minden kellékekkel bíró közokiratok sorába tartozik, s ily okiratok polgári perutoni érvénytelenítésére még azok sem léphetnek fel, kik között az egyesség létrejött, — miután az ily kereset egy előzetesen keresztülvitt bűnvádi, vagy legalább fegyelmi kereset folytán eszközlendő. Már pedig miután az érvénytelenitetní kivánt egyesség azon személyek közt jött létre kiket a Lukácsi-féle hagyaték megilletett, vagy kiknek ahhoz jogos igényük volt s miután azok közül éppen felperesnő férje hason czimü keresettel 3-ad bíróságilag is el lett utasítva, — felperesnő pedig azt hogy valami joga lenne azon hagyatékhoz, nem bizonyitá, azért jogezim hiányából elutasítandó volt. A marosvásárhelyi kir. tábla 1877. febr. 17. kelt ítéletével a tszékit indokolásánál fogva helybenhagyta. A legfőbb ítélőszék mindkét alsó bir. ítéletet megváltoztatta s a kérdéses egyességet a mennyiben felperesnőre vonatkozik, irányában érvénytelennek kimondotta. Indokok: „Felperes jelen hereseti kérelmében határozottan azt kéri, hogy a fentebbi egyesség őt nem kötelezőnek, reá vonatkozólag érvénytelennek nyilvánitassék. Ezen kérelemnek pedig helyt kellett adni azért, mert jóllehet az érintett egyesség keletkezése tekintetében a létrejövetelénél közreműködött s azt aláirt sze-