Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)
1877 / 54. szám - Az együttes kötelmi jogviszonyról 2. [r.]
215 mélyekre vonatkozólag sem bűnügyi útra tartozó seni | fegyelmi vétséget képező c=;elekvény jelenségei nem mu- | tatkoznak, — minthogy nem csak az arról felvett jkönyvben nem foglaltatik, de alperesek részéről sem állíttatik, hogy Szöverdfi Józsefné az egyesség megkötésénél jelen volt s abba b-le.egyezését nyilvánította, vagy hogy az egyesség aláíróinak valamelyike Szöverdfi Józsefnénak a törvény által ily esetekre rendelt különös meghatalmazással ellátott képviselője lett volna, — sőt a kihallgatott tanuk vallomásaival a más helyen s időben szóval nyilvánítottnak állított belenyugvás sem bizonyittatott; a saját akarat nyilvánításának hozzájárulása nélkül keletkezett egyességet reá vonatkozólag kötelezőnek tekinteni átalános jogelv szerint, de a polg. tkönyv 860. 861. 863. 1380. tüzetes intézkedése értelmében sem lehet." „Ezen részbeli érvénytelenség kimondása, valamint az egyezkedett feleknek az egyességen alapuló jogviszonyát egymás irányában meg nem másítja, ugy másfelől Szöverdfi Józselnére vonatkozólag azon okból 1 sem volt mellőzhető, mintha Szöverdfiné a Lukácsi-féle hagyatékhoz semmi igénynyel nem bírna ; — mert a mint már előre bocsátatott, a Lukácsi-féle hagyaték öröklése jelen per tárgyát nem képezi, — arra nézve pedig, hogy felperes a kérdéses egyesség érvénytelenítését kérhesse, a kereshetési jog megállapítására azon egy körülmén}'" is elegendő, mely szerint az egyesség 1. a. pontjában Szöverdfi Józsetné szül. Pálfy Máriára vonatkozó intézkedést is tartalmaz." (1877. május 24. — 4344. sz. a.) Semniitöszéki döntvények. A közlekedési vonalok, jelesül a törvényhalóság területén levő s a kezelése alá helyezett hidak építése feleld intézkedés, s igy az erre vonatkozó viszályok elintézése is első sorban a közigazgatási útra tartozik. Komárom megye közönsége képviselve Asztalos Mór tiszti főügyész által — hg. Pálffy Antal e. a berezegi uradalomhoz tartozó, de még 1848. évben elpusztult zsitvatői hídnak helyreállítása iránt 1876-ban a komáromi tszék előtt pert indított — melynek letárgyalása után a tszék 1876. aug. 16. Ítéletet hozott, melyben felperest keresetével elutasította, mert alperes az elpusztult hidhelyett jó karban tartott kompon fenakadás nélkül teljesiti a közlekedést. Felperes felebbezéssel élvén — A kir. tábla a 304. §. alapján hivatalból a Semmitőszékhez terjesztette; mert annak eldöntése, hogy a jelen több mint két év tizeden át fenn állott birtok állapot megváltoztatására alperes mint vám tulajdonos kötelezhető-e vagy sem — első sorban közigazgatási útra tartozik. A Semmitőszék a tszék ítéletét előző eljárással együtt a 304. §. alkalmazásával megsemmisítette (297. §• 2. p.) ; „mert az 1870. 42. t. cz. 43. §. c. pontja — illetve az 1876. évi 6. t. cz. 25. §. szerint a közlekedési vonalok — jelesül a törvényhatóság területén levő s a kezelése alá helyezett hidak építése fölötti intézkedés közigazgatási útra tartozik ; jelen esetben tehát felperes keresetére nézve a bírói segélyt a hivatolt törvények hasonlatosságánál fogva is csak azon esetre veheti igénybe, ha igazolja, hogy a közigazgatási uton kimerített jogorvoslatokkal eredményt kieszközölnie nem sikerült." (1877. június 20. — 12211. sz. a.) A távirat állni küldöd kérvények be nem adottaknak tekintendők. Dorner Bódogné szül. báró Salamon Lidia 1876. sept. 30-kán Baján elhalálozván, az első férjével néhai Szutsits Károllyal nemzett gyermeket S z u t s i t s Erzsébet férjezett Csernyusné táviratilag megkereste a szegszárdi ts .ék elnökét, hogy az elhunyt hagyatéki javai melyek azon területen léteznek, leltároztassanak és zár alá vétessenek. Ez 1876. okt. 6. — 7025. sz. végzéssel a bonyhádi jbiróság által elrendeltetett. Ez ellen az elhunytnak férje Dorner Bódog se m m. panaszt adott be. A Semmitőszék a neheztelt végzést, a zárlat elrendelését tartalmazó részében megsemmisítette (297. §. 1. 22. p.); „mert távirat általi kérvények, miután kitől való eredésükre nézve bizonyítékot nem szolgáltatnak, be nem adottaknak levén tekintendők: a járásbíróság az oly kérvény alapján a zárlatot, mely a bajai járás — mint ez ügybeni hagyatéki biróság által megtagadtatott, perrend ellenesen reudelte el." Ellenben az eszközlött leltározás megsemmisítésére törvénye ok fen nem forog azért, mert a leltározást a hagyatéki biró, jogérvényre emelkedett végzésével szin| tén elrendelte, s annak részbeni eszközlése végett a | bonyhádi jbiróságot megkereste; „a mennyiben azonban panaszttevő azt véli, hogy előzetes értesítésének elmulasztása miatt, a leltározás hibásan vétetett volna fel, ennek kiigazítása kérelmezésétől | elzárva nincs." (1877. jan. 17. — 20119. sz. a.) Végrehajtási eljárásban a fél képviselőjének jogában al\ ván nem ügyvédei, vagy nem bejegyzett joggyakornokot is | helyettesíteni, ettől mint a rendes képviselő helyettes tői a napi dij meg nem tagadható azon okból, mert nem ügyvéd vagy nem bejegyzett ügyvédjelölt. Kadelburger Emil — Meleg János e. végrehajtást tett folyamatba, melyben a becslés eszközöltetvén — a veszprémi törvényszék 1876. sept. 13. kelt végzésével a teljesített becslés feljegyzését elrendelte ; a végrehajtó dijai s fii varkiadásai 10 frtban megállapitását tudomásul vette; de felperesi ügyvéd helyettes Breuer Iván dijait mellőzte, minthogy az sem az ügyvédek sem az ügyvédjelöltek sorába felvéve nincsen s igy az az 1874. 34. t. cz. 15. §. értelmében a végrehajtató ügyvédet helyettesíteni nem volt jogosítva. Ezen végzés e. felperes végrehajtató se mm. panaszszal élt. A Semmitőszék a tszéki végzést, amennyiben felperes képviselő helyettesének napi dijait meg nem állapította — megsemmisítette (297. §. 1. p.); „mert a neheztelt végzésben hivatolt törvényben foglalt intézkedés csak a perbeli és biróság előtti, de nem a végrehajtási eljárásra vonatkozik, mely eljárásnál a képviselőnek jogában és szabadságában áll, nem ügyvédet, vagy nem bejegyzett joggyakornokot s átalában bár kit is helyettesíteni, kitől mint a rendes képviselő helyettesétől az eljárási napi dij azon okból, hogy nem ügyvéd, vagy nem bejegyzett ügyvédjelölt, jogosan meg nem tagadható." (1877. jan. 17. - 20001. sz. a.) 54*