Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 51. szám - A gyám-gondoksági ügyek rendezése

202 tése által lehet a hagyatékot rendezni. Mit fog ilyenkor | tenni az e téren laicus szolgabíró, még ha az örökösödési | rendszer elveit elsajátította is! A szolgabirótól ezek sze- , rint azt a képtelenséget kiváujuk, hogy az ne csak tör- j vénytudó, hanem egyszersmind a gyakorlat fegyvereivel j felruházott valóságos ügyvéd is legyen. M nde/ekre azonban a mélyen tisztelt kormányelnök ! azt mondja, hogy „a mai eljárás mellett a kis hagyaté- j kok legnagyobb része megszűnik s elpusztul." Ez kétség- ! telenül roppant horderejű vád s ha az igaz volna : lelki- j ismeretbeli kötelessége lenne minden közjegyzó'nek le- | rakni — a tollat s vezekleni saját hibája miatt. Nem is kételkedem én a legcsekélyebb részben sem a felől, hogy a mélyen tisztelt belügyminister, mint mindig, ugy most is a jóakarat által vezérelt tiszta meggyőződésből szólt, i s a Törvényjavaslat körüli magatartását nem is lehet egyébb, mint egy menthetlen félrevezetésből kimagyarázni. Mert tudtommal egy-egy hagyaték rendezése, ideszámítva a leltározást, becslókdiját és bélyegeket is, nem kerül többe átlag véve tiz forintnál, miből a szegényebbek rendesen jó részt le is kérnek. Ez tehát az a nagy összeg, mely egy ember életben egyszer fizetve a kagya- j tékokat felemészti. De ha csakugyan egyebet nem lehet j a közjegyzők ellen felhozni, mint a magas dij-felszámitást, mely dijat különben a felek többnyire csak huzamos idő elmultával, néha pedig soha sem fizetik meg, — akkor ezen a bajon egy ministeri rendelettel segiteni j lehet. Szabja meg a minister a hagyaték értékéhez mért i fokozatos munkadijat; sőt mondja ki. hogy pl. 100 fton j aluli hagyatékot köteles a közjegyző ingyen letárgyalni, j — mindjárt kész az orvosság, még pedig olyan, mely í gyökeresen gyógyit, nem pedig olyan, mint a törvény- í javaslat, mely orvosságnak rosszabb, mint maga a be- \ tegség. Még csak azt akarom megjegyezni, hogy a törvény- j javaslat, mely ha törvénynyé tétetik, nem csak unicum j lesz a cultur államok törvényhozásában; hanem egy- j szersmind oly experimentatio, mely, mint kimutattam, i nemcsak azokat fogná legjobban sújtani, kiknek érdeke a törvény alkotók szeme előtt lebeg s nemcsak tul lőne ! a czélon, annyira, hogy a nyújtani szándékolt jó sokaságától még maga azon árvaszéki elnök is megijedt, a ki (lásd az „Ellenőr" 116-ik számát) az árvaszék jogosultsága mellett a legközelebbi időkben oly hévvel tört lándzsát a szakavatott Horánszky val; hanem még amellett a világszerte üdvösnek bizonyult, nálunk azonban még zsengekoru, a kezdet nehézségeivel s a különféle érdek vezérelte számos ellenséggel küzdő közjegyzői intézménynek alig ha meg nem adná a halálos döfést. Annyi legalább is bizonyosnak látszik előttem hogy a mostani közjegyzők nagyrésze tömegesen fogná állását oda hagyni s helyettök alig ha fognának tisztességes és hitelt érdemlő egyéneket kapni. És e bekövetkezhető eset, eltekintve a közjegyzői intézmény sorsától, már magában véve is nagy horderejű jelenség lenne állami életünkben s véghetlen sokat ártana^törvényhozásunk reputatiójának s morális értékének. Állításom indokolásául elég legyen felemlitenem, hogy a közjegyzők nagyrésze, bizva a közjegyzői törvénybe s bizva a 4163/1874. s/ámu igazságügyministeri rendeletbe, mely a hagyatékok átadása iránt intézkedik, — pályázatot nyújt be, ott hagyja biztos állását s ime alig másfél év múlva ki veszik kezéből az egyetlen számításba vehető csekély jövedelmet is, s kénytelen más keresetmód után nézni és pedig azzal a fájó tudattal, hogy nem is a valódi közérdeknek (mert az egészen más volna;) hanem az úgynevezett „praktikusok" félszeg s káros theoriájának esett áldozatul. cz. Seniiiiitöszéki döntvények. A részvények elkülönített szelvényei mint nem névre szóló ért kpapirok, a megsemmisítési eljárás tárgyai nem lehetnek. Schiller Gyula a bpesti kir. tszékhez bizonyos bankrészvények szelvényeinek mint elveszett okiratoknak megsemmisítéséért folyamodott. A tszék f. év I 0 ő 9 9. sz. végzésével folyamodót kérelmével elutasította azon indokból; mert a szelvények névre nem szólván, mint ilyen értékpapírok az 1871. május 6. — 87 (1. sz. a. kelt igazs. minis. rend. értelmében a megsemmisítési eljárás tárgyát nem képezik. Folyamodó semm. panaszszal élt. A Semmitőszék azt elvetette; „mert az 1871. évi 8711. sz. min. rend. 1-ső czikke szerint oly közforgalmi magán értékpapírok, melyek nem szólnak névre, a törvényhozás intézkedéséig a megsemmisítési eljárásnak nem tárgyai." „Ehhez képest az első fokú bíróság helyesen határozott, midőn panaszttevő azirántí kérelmének : hogy hiányzó osztalék - szelvényeiuek megsemmisítése iránt az eljárás meginditassék — helyt nem adott; miután azon szelvények a részvényektől elkülönítetten vannak kiállítva, s névre nem szólnak." (1877. június 13. — 6911. sz. a.) A Semmitőszék nincs arra hivatva, hogy a perek connexitásának hivalalbóli vizsgálatába bocsátkozzék. Koncz Ferencz — Toterovics Alexandra s Erzsébet e. a pest-vidéki tszék előtt örökösödési pert folytatott, melyben ho/ott ítélet felebbeztetett. A bpesti kir. tábla hivatalbóli semmiség alapján f. év márcz. 6. — 4668. sz. a. Semmitöszékhez felterjesztetni rendelte. Mert ezen pert több más per előzte meg, — nevezetesen a b. Horváth-féle végrendelet érvénytelenítési per, melyben az érvénytelenség kimondatott, de a hagyományosok perbe idézve nem levén, ezekre az ki nem terjedt. Az egyik hagyományos Bélák Imre engedményese Koncz F. Toterovics Alexa s Erzsébet mint törvényes örökösök e. pert indított; azonban már keresetében felemiitvén, hogy a végrendelet érvénytelenítési pert Horváth Antalné s Anna örökösök már megújítottak, eszerint az, váljon a végrendeleti vagy törvényesörökös tartozandó-e a hagyományt kifizetni — ezen újított pertől vált függővé. — Ennélfogva a jelen per a perr. 12. §. szerint nem is lett volna megindítható s a keresetet visszautasítani kellett volna. — Az első bíróság azonban azt elfogadta s érdemileg tárgyalta és a helyett, hogy az ujitott per eldöntéséig az eljárást beszüutette volna, itéletileg is eldöntötte s felperest a másik per körében felmerült körülményekből merített indokolással elutasította. A Semmitőszék következőleg határozott: „A felterjesztett iratok oly értesitéssel küldetnek vissza, hogy ezen k. Semmitőszék a perek connexitásának hivatalbóli vizsgálatára magát hivatva nem tálálja.* „De ennek a jelen esetre nézve egyébként szüksége sem forog fenn, miután a kir. táblának módjában áll a felebbezett e. bir. Ítélet felett saját hatáskörében akként