Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 51. szám - A gyám-gondoksági ügyek rendezése

Budapest, 1877. péntek, július 6. 51. szám. Tizenkilenczedik e'vfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Gyám-gond. ügyek. — Semmit, döntv. — Jogeset: roszhiszemü szerzés. — Csőd-eset. A gyám-gondnoksági ügyek rendezése. Mindig vártam, hogy a „Törvényszéki Csarnok" is hozzá szól avatott s mindig a szeg fejére ütő tollával a „gyámság és gondnoksági ügyek rendezéséről" készített törvényjavaslathoz.*) Már azon gondolkoztam, hogy én irok egy pár czikket s megkérem azok közlésére; de attól féltem, hogy bármily tárgyilagos leszek is s bármily igazakat mondok is el: rám fogják, hogy „Cicero pro domo sua" beszélek. Arra határoztam tehát el magam, hogykülönösen a torvényjavaslat VI. fejezete, vagyis az örökösödési eljárásra vonatkozólag néhány töredékes eszmét papirra teszek, azon reményben, hogy Ön azokat figyelemben fogja részesíteni, annyival inkább, mert e kérdéshez egy közjegyző', a practikus életből merített érvekkel a legilletékesebben hozzá szólhat. Különben is a törvényjavaslat legnagyobb hibája, leggyöngébb oldala az, hogy nem veszi figyelembe az adott körülményeket, nem számol az életviszonyokkal s ez által, ha az törvénynyé tétetik, beláthatlan zűrzavart, s nem oekély vagyoni hátrányokat idéz eló, épen azok kárára, kiken a törvényja/aslat segíteni kíván. Többször eró'sité a kormányelnök, hogy a törvényjavaslat készítésekor enquettet tartott s több kitűnőség véleményét meghallgatá; én ez iránt megvagyok győződve. De épen az a mi bajunk, hogy rendesen csakis az ismert jelességek kérdeztetnek ki, kik a tő- és nagyobb városok viszonyaiból kiindulva, a vidék helyzetét s kívánalmait képtelenek tekintetbe venni s megalkottatnak az egyoldalú, s félszeg törvények. Más egyebet mellőzve, vizsgáljuk egyedül a leltározás és hagyatéki tárgyalás kérdését. A törvényjavaslat az előbbit a községi jegyzőre, az utóbbit az árvaszék, illetőleg a szolgabirákra ruház/.a. A leltár a hagyaték rendezésének alapja. Ha ez helytelenül van felvéve, füstbe megy az összes működés s midőn már a befejezés stádiumához, a telekkönyvi átiratás eszközléséhez jutna az ügy: a telekkönyvi hatóság kénytelen azt visszautasítani s újból kell az egész munkát kezdeni. Már pedig körjegyzőink jó részt (ezt tapasztalásból állithatom,) nem hogy a leltárt volna képes, hanem még a halál eset felvételét sem tudja helyesen elkészíteni. A leltár szabatossága nagy jártasságot igényel a telekkönyv szövevényes utain. Nekem sok időmbe került mig segédemet, ki jó ideig kerületi jegyző, azután a megyénél rendszerinti esküdt s sok ideig ügyvédsegéd volt, — betanítottam a leltározásra. De tegyük fel, hogy a jegyzők mind értik e müveletet, a törvényjavaslat 248. *) Nagyon sajnáljuk mindazt, hogy időnk nem engedé e fontos javaslathoz hozzá szólani, mindazt, hogy a jelen — kitűnő alapossággal irt czikk a sürgős napi tárgyak halmaza miatt csak most lett közölhető. Szerk. §. (246.) szerint, köteles részökre a telekkönyvi hatóság telekkönyvi hiteles kiadványt, sürgősen kiszolgáltatni. No hiszen akkor a telekkönyvi hivatalok a mo tani személyzettel egyebet se csináljanak, mint e másolatok kiadásával foglalkozzanak! Rendkivüli az a munka, ami ez esetben a telekhatóságokra vár; mi pedig a jelenlegi rendszernél egészen megkíméltetik; mert a közjegyző, vagy végrehajtó helyben egyszerűen kijegyzi a telekkönyvi állapotot. Menjünk át a hagyatéki tárgyalásra. Ezt a törvényjavaslat szerint nagyrészt a szolgabirák fogják végezni. Boldog isten! Feltevésnek is merész, hogy ehez a szolgabirák túlnyomó többsége csak távolról is érteni fog. Nem szükség itt azzal sem érvelni, hogy az összes örökösödési törvények és elvek, szóval az egész örökösödési rendszerben teljesen otthonos legyen az, kire a hagyatékok tárgyalásának vezetése bizatik; mert, más különben érzékeny károkat fog okozni a feleknek, vagy pedig müve a gyámhatóság áital jóvá nem hagyatván, kétszer-háromszor fogja az örökösöket tárgyalásra zaklatni ; — s akár az egyiket vesszük: a kárt, akár a másikat: a haszontalan időveszteséget, bármelyiket bizonyára szívesen megváltanák a felel: azon három-négy forintért, amit a közjegyzőnek a jó és gyors munkáért fizetnek. De a hagyaték rendezésénél nem is egyedül döntő szempont a törvény alapos tudása, mit a közigazgatási közegek lassankint, sokaknak kárán talán idővel, majd csak megszereznének. Sokkal mélyebben fekszik e téren a baj forrása, s ez nem egyéb, mint a birtokviszonyok eléggé le nem festhető rendetlen állapota. Ezen az akadályon fog megtörni a közigazgatási közeg minden képzelhető jóakarata is. Száz meg száz példát tudnék elősorolni, még sem lenne eléggé illustrálva az a siralmas helyzet, melyben épen a szegény alsó néposztály s épen a közigazgatási egyik közeg: a körjegyzőség évek során elkövetett hibái s helytelenül kötött jogügyletei folytán a telekkönyvvel szemben létezik. Sokszor ugyancsak talpra esett jogász legyen, aki megtalálja az ariadne-fonalat, melynek közvetítésével szerencsésen kivezetheti az örökösöket a hagyaték tömkelegéből. Gyakran a hagyaték egy része már rég el van adva; de még az örökhagyó nevén áll a telekkönyvben. Másszor a hagyatékhoz oly részek tartoznak, melyeknek az örökhagyó, tettleg birtokában volt, de még mindig az elidegenítő nevére van bekebelezve. Majd ismét az örökhagyó apja, vagy nagy szüléjéről kell az örökösödést levezetni. Vagy pedig az osztály mikénti elintézésének nehéz kérdése forog fen, melyet akként kell megoldani, hogy az örökösök egyelő akarata is kifejezést nyerjen s mégis a telekkönyvnél sikeresithető legyen az egyesség. Kimerithetlen azon esetek sora, melyekbe a tárgyalást vezető közeg olykor ütközik. Számtalanszor csak új adás vevési — és ajándékozási szerződések, telekkönyvi nyilatkozatok szeikesz51