Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 40. szám - Számokkali szédelgés

158 Hosszú tapasztalaton alapuló meggyőződésem sze- | rint állithatom: hogy az iktatói stzáuiokat nem szapori- 1 tani, hanem inkább apasztani kell, hogy a kézbesítési iveknek az iktató könyvekbei iktatása a jogbiztonság tekintetéből nem elkerülhetlenül szükséges, és hogy a beérkezett kézbesitési ivek érkezéséről vezetendő naplójegyzék, melybe az érkező kézbesítési ivek sorszám szerint napról napra bevezetendők, a jogbiztonságra nézve elégséges — azon felül a kezelési munkát egyszerűsíti, és az áttekintést könnyíti, mert azok akkor c-^ak egyszerűen az előiratoknál elhelyeztetnek, és csak akkor iktattatnak be az iktató könyvbe, ha hiányosak és azért bí- j rói intézkedést kívánnak, mit a jegyzék vezető biztossab- | ban ítélhet meg. mint a törvényszolga, ki szinte csak i jegyzék mellett kézbesít, és kinek kézbesítő jegyzékét az alsó birák csak kivételesen tekintik meg, — a felső biró pedig soha sem látja. Párviadali bűneset. 1876. év május 4-kén Marsóvszky János (38 éves) h.-m.-vásárhelyi vasútállomás főnöke s Adler János ugyanottani gyógyszerész családos ember a helybeli lövöldében az előbbi kihívására karddal párbajt vívtak — segédekül Endre Andor mérnök, Juhász Andor ügyvéd, Matók Béla városi főügyész, és Miarsóvszky Román vasúti pénztárnok — mind 39—48 évesek működvén közre. A kihívott fél fején s arczán 2l/2 hüvelyknyi sebeket kapott s rövid idő múlva meghalt. Marsóvszky és a segédek ellen bűnvádi per indíttatott, mely sommás végtárgyalással befejeztetvén — A szegedi bűnvádi tszék 187G. július 5. ítéletet hozott, melylyel vádlottat a párbajvivás bűntettében közvetlen tettesül bűnösnek kimondotta s 1876. május 5-től május 7-ig tartott vizsgálati fogságán túl 2 h a v i egyszerű börtönre ítélte; a szinte vád alá vont Endre Andort, Juhász Andort, Matók Bélát és Miarkóvszky Románt, mint segédeket szinte bűnösöknek kimondotta s bírói megdorgálássál fenyitette — következő indokokból : ,,A párbajvivás bűnténye tárgyi s alanyi tekintetben jogosan be van bizonyítva, az orvosi boncz jkönyv s véleménynyel, ugy Marsóvszky közvetlen tettesnek valamint a segédek mint vádlottaknak beismerése által; nevezetesen Marsóvszky előadja: hogy ő 1876. január 28. Adler János névelő estéjén annak házánál, ki őt oda mint jó barátját meghívta, jelen levén, midőn ott ő Adlernek unoka nővérét tánezra kérte, és a közben annak derekát táncznál szokásos módon átkarolta, ki azonban tánczolni nem akart, — ezért és ugyanakkor ő Adler által a jelenlevő társaság előtt ezen szavakkal: „Az én házamban húgomat olyan pimasz, haszontalan gazember nem fogja ölelgetni*—megsértetvén, onnan eltávozott; s hogy ő becsületének ily megsértése miatt hivataltársát Szvetenay Inczét utasította, miszerint ez az ő nevében Adler Jánost azon esetre, ha sértő szavainak azok előtt teendő visszavonását, kik a sértés tanúi valának megtagadná, — párbajra hivja ki, és hogy ezen kihivás Adler János tagadó válaszának következtében, nem csak hogy megtörtént, hanem f. év május 4-kén reggeli 4 óra után ő a vivás helyéül Adler által kijelölt lövöldében megjelent, s ott véle megvívott, melyben ez tőle feje jobb oldalán a falcsont táján kardal ejtett 21/ hüvelyknyi hosszú sebzést szenvedett, melynél a kardél a fej bőnyén áthatolva a koponyán fél hüvelyknyi felületes csont karczolást okozott; és jobb arczán a járom csont nyujtványától lefelé a rágó izom tájáig s z i n t é n 2!/2 hüvelyk fölületes bőr metszést idézett elő. Mely sebzések, noha önmagukban véve s más egyénnél csak könnyű testi sérelmeknek veendők, — Adlernél, ki igen gyakori vérömlésben szenvedett, kinél a legkisebb hőrkarczolás is oly fokú vérzést okozott, hogy azt csak erős vércsillapitó szerekkel lehetett megszüntetni, — véredényei lázasságánál fogva nem is üteies, minthogy ütér sértve nem lett, hanem hajszál edény elvérzés folytán, annak halálát okozták ; miért is Marsóvszky bűnösnek kimondandó s enyhitő körülményül véve fedhetlen előéletét, töredelmes vallomását, s hogy Adler nem egyedül ezen testi sértés miatt, hanem vérkóros állapotának s az orvos által a vérzés megszüntetése végett alkalmazott kötelékek leszaggatásának, mely a sértett részéről önkényt történt s a csillapodó vérzést rnegujitá, a testi sértéssel eo) behatása folytán halt el, — s hogy vádlott a viadal helyére fegyvertelenül jelent meg; hogy Adler által ki a párbaj színhelyére mintegy 6 ,/kardot szállított, nem védekezés esetén leszurással fenyegettetett 5 s hogy a párbaj a vívók közt első vérre, nem pedig halálra volt megállapítva; hogy vádlott a vívásban soha sem támadott, hanem csak védeke ett; ellenben snlyositó körülményül tekintve, hogy 6 volt a kihívó, hogy ezen párbaj következtében egy ember élet veszett el, hogy a kihívástól a vivás idejéig hónapok teltek el, s igy vádlottnak elegendő ideje volt a higgadt visszalépésre — vizsgálati fogságán túl" stb. stb. „Nevezett segédek mint ilyenek bűnösöknek kimondandók, s enyhitő körülményül véve fedhetlen előéletüket, töredelmes vallomásukat s hogy a párbaj megelőzése végett a felek kibékitésén, habár sikertelenül, minthogy Adler János kibékülni nem akart, de buzgóan fáradoztak, — egyedül megdorgálásra voltak itélendők." A b pesti kir tábla 1377. jan. 9. hozott ítéletével az első bíróságit indokaiból helybenhagyta azon változtatással, hogy Marsóvszky az ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 2 havi fogságra Ítéltetik. A legf. ítélőszék következőleg ítélt: „Tekintve, hogy a vádbeli párbaj az előleges megállapodás szerint nem élet halálra, hanem csak első vérig vívatott, s ennek bekövetkeztével vádlott a további vívással felhagyván eltávozott;" „tekintve, hogy az ejtett sértés az orvos szakértői vélemény szerint csak könnyű testi sértést képezvén, néhai Adler János az orvosi kötésnek öntudatos leszakasztása által, önmaga szándékosan okozta elvérzés folytán bekövetkezett halálát ;" „annálfogva a vádbeli cselekmény párviadalban könnyű testi sértés által elkövetett életbiztonság elleni kihágássá minősítetvén, a vádlottra kimért büntetés a h.m.-vársárhelyi szegényalapra fizetendő 50 frt birságra s nem fizethetés esetén saját költségén eltöltendő 10 napi fogságra leszállittatik." „Ily változtatással egyebekben a másod bíróság ítélete az ott felhozott s felhívott indokoknál fogva helybenhagyatván." (1877. april 9.)