Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 36. szám - Államintézményeink és a kor igényei 3. [r.]

142 valóságom bírói Ítélettel ; másrészről Angliában nem a ministerium adminisztrál rendszerént — nagyon csekély számú ügyköröktől eltekintve — hanem maga a parlia­ment, részleges, tüzetes törvények alkotása által, „spe­cial acf-ekkel. Ezenfölül ott vaa a „Privy Council", a mely még jeleni :g ne a egy ügykörre nézve valóságos államtanács, és végül, magába.) a központi kormányban ott vannak a politikai alállanititkávok az adminitztrativ alállamtitkárok mellett, s igy semmikép sem fordulhat­nak elő oly munka bonyodalmak, mint nálunk, melyek a gépezetet megzavarhatnák; nem fordulhat elő eset, hogy oly clerk, kinek munkaköre a bureaukratiai t en­dők körén belül fekszik, törvényjavaslattal vagy conten­tieuxvel foglalkoznék. A másik nagy akadály e részben hagyományosan öröklött visszaéléseinkben gyökerezik. Még ma sincs törvényünk, mely megszabná, hogy minő' képesirvények czimén bocsáthatók a pályázatnál jelent­kezők állami hivatalokra, illetőleg az állami szolgálat melyik másik fokozatára; nincs törvényünk az előlépte­tésről, nincs a fegyelmi eljárásról; nincs a nyugdíjról. Ily körülmények között kár háramlanék az adminisztra­tióra még más e Izet'ebb szervezetű jogállamban is mint a mienk: mennyivel inkább hazánkban, a hol a hagyo­mányos rosz szokásoknak minden lépten nyomon meg van a maguk biztos támasza a hagyomáoyosság czime alatt csak nem törvényes erőre emelkedett kinövésekben és visszaélésekben ! Ne retvenjünk vissza, — még ha édes is az érdek­kapcsolat, mely a protectiót, a nepotismust, az elnézést és egyéb eféle mellék tekintete­ket oly annyira hagyta fölburjánozni kö­zöttünk! irr, suke visszaéléseket, — s alkos­sunk már egyszer törvényeket, minőket a kormányzat érdeke, a szorgalmas, szakkép­zett államtisztviselők érdeke, s igy a köz­ügy érdeke megkíván. Tudják más á Iámban is, hogy mi az a miuisteri fe­lelősség. Nyugateurópa alkotmányos jogállamai bizo­nyára nem mitőlünk tanulták sem lényegét, sem föltéteit ezen ministeri felelősség rendszerének. És mégis nincs állam, melyben az állami tisztviselők léte, előléptetése, jövője oly annyira esélytől fügne, mint minálunk. Ne akarjuk tehát elhitetni e nemzet munkaképes, munkás fiaival, hogy ily törvények megalkotását a ministeri fe­lelősség elve gátolja. Sem a nyugdíjtörvény, sem a szolgálati ügyrend­törvény, sem a fegyelmi törvény megalkotását nem gá­tolja semmi más, csak a mi saját gyengeségünk. Akarat, tanulmány kell hozzá és meglesz. Hozzá teszem, még abban sem gátol bennünket a ministeri felelősség elve, hogy az országos pályázatoknál a szakképesitvényi föltételeket a törvény uralma ala ne helyezzük. Jelenleg, az igaz, nehéz lenne megszabni a szakképesitvényeket a fönálló közoktatásügyi rendszer alapján. De ha életbe lépne az, a mit alább a „közokta­tásügy" fejz.te alatt kifejtek; ha életbe lépne az egye­temen, jogakadémiákon az államtudományi tanfolyam elválasztása a jogi, törvénykezési tanfolyamtól; ha föl­állittatnék az államtudományi, illetőleg közigazgatási, közgazdaságtani tanfolyam hallgatói számára törvény által, szemben a központi kormány összes fogalmazványi állomásaira nézve az államtudományi szigorlat vagy legalább államvizsga oklevele bizonyitványa, mint elen­gedhetlen jogezim : akkor nem találnák az eszmét gya­korlatiatlannak talán még azok sem, kik ma nem akar­nak az alkotmányosságba belevezetni semmit, a minek mását Angliában nem vélik föltalálhatni. Kérem Önöket, ne akarjanak Önök e részben sem angol tekintélyekre hivatkozni. Angliában nem egyetemi bizonyítványt, oklevelet kérnek azoktól, a kik állam­szolgálatba ki vánnak lépni, hanem azt kívánják tőlük, hogy az illető kormányzati szaktest bizottsága előtt te­gyenek vizsgát abból, a mit tanultak. Önök azt hiszik tán, hogy valami kiválóan gyakorlatias, csak már tény­leges hivatali — pl. helyhatósági, önkormányzati — munkakörben elsajátítható ismeretekre vonatkozik e vizsga, s hogy annak semmi kö :e sem lehet — egy oly kiválóan gyakorlatias, egészséges nemzetnél mint az angol — az elmélettel, az oly annyira gyűlölt iskola­porral! Nem. Önök csalódnak. Angliában kiválóan elméleti tantárgyakból vizsgálgatják az ily közszolgá­lati jelölteket; még pedig nem csak azokat, kik Indiákra készülnek, a kiket természetes, hogy a hindhi meg szindhi nyelvtanból is kell vissgálniok. Nem. Uraim! Angliában a<:on pályázót, ki állami szolgál ár ba akar lépni, megvizsgálják a geológiából, az angol történelem­ből és egyéb eféle nem egé-zen gyakorlati tantárgyakon kívül, a helyesírásból. Jogeset. A lelekk. bejelentések s igazolások (lelekk. I. R. 3. §.) kö­rüli eljárásnál alkalmazandó szabályok nem zárjak ki, hogy a perre utasiloll igénybejelentő a kereset benyújtására kisza­bott határidő meghoszabbitusát kérhesse s érv nyesithesse. Somhegyi Ferencz mint a k e g y e s tanítói rendfőnöke — Fülei Péter, János s többek e. telekk. kiigazítási ügyet tett a záláegerszegi tszék mint telekk. hatóság előtt folyamatba. A rendfőnök mint igénylő fél perre utasitatván — az 1876. évi 5476, sz. perre utasító végzésben az igény érvényesítésére illetőleg kereset bea­dására 30 napi határidő lett kitűzve, melyet felperes igé­nyének érvényesithetésére meghosszabbitatni kérte — kérelmében felhozott okokból: A tszék 6873. sz. végzéssel annak helyt nem adott; mert a tszéknek 5476. sz. végzésében kimondott, a telekk. rend. I. R 25. §. e. p. zárszavaira állapított azon határozata: miszerint minden halasztási kérelem kijárá­sával — a peres eljárásnak a kitűzött határidöbeni meg nem indítása esetén, a bejelentés hivatalból töröltetni f°g> ~ jogerőre emelkedett, ennélfogva a tszék a halasz­tási kérelemben felhozott okok méltánylásával is, szem­ben saját határozatával — a kérelemnek helyt nem ad­hatott. A rendfőnök fel folyamodására­Abpestikír tábla a tszék végzését megvál­toztatta, és a kért s 1S77. febr. 11-kén lejárandó halasz­tási határidőt megadatni rendelte; tekintve hogy a telekk. rend. I. R. 3. §. 1. 2. pontjában kijelölt bejelen­tések s igazolások körüli eljárásnál alkalmazandó sza­bályok oly intézkedést, mely által a 25. §. c. p. értelmé­ben perre utasított igény bejelentő a kereset­nek? benyújtására kiszabott határidő meghosszabbításá­nak kérelmezésétől eltiltva lenne, nem tartalmaz; te­kintve továbbá hogy az igény bejelentő fél által felho­zottak a határidő meghosszabbítását kellőleg indokolják (1876. okt. 28. - 60451. sz. a. ref. Szabó Ágost) További felfol yamodásra — A legf ítélőszék a kir. tábla végzését helyben-

Next

/
Oldalképek
Tartalom