Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 36. szám - Államintézményeink és a kor igényei 3. [r.]

Budape* 5, 1877. péntek, május 11. 36. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Scbvarcz Gyula: Államintézményei. — Jogeset. — Keresk. döntvények. — llendelet. Ál?amhitézményeink és a kor igényei. Irta: Schvarcz Gyula. "j^ Harmadik mutatvány. A kormányhatalom czimü fejezetben tudós szerzőnk következő kiváló figyelemre méltó eszméket közöl : A szolgálati ügyrend gyökeres átalakítása — a ministeriumok kebelében — még nagyobb mérvben fogná előmozdíthatni a központi kormányzatot, s még jelentékenyebb megtakarithatásokat helyezhetne kilátásba. Jelenleg a segéd fogalmazók vagy legfeljebb fogalma /.ók végzik rendszerint vagy legalább tulnyomólag azon munkát, melyet Dániában a tanácsosok, s a legtöbb bureaukratikus államban a titkárok végeznek. Ugyan mért nem végeztethetnők mi is e munka nagy részét magukkal a tanácsosokkal? Hisz az ellenőrzés főföitétele nem ott fekszik, hogy minél több ügyirat minél több példányban készíttessék, s m:nél több hivatalnok által — gyakran tán átolvasás nélkül — aláírassák: de ott, hogy már az, ki az első fogalmazványt eszközölni hivatva vagyon, alaposan értsen a dologhoz, s az, ki a miniszternek fölötte referál, a közvetlen személyi felelősség súlyát érezze oly közeggel szemben, a mely ért is a dologhoz, meg rá is ér azzal tüzetesen foglalkozni Ámde lehetséges-e ez mindaddig, míg a j< len rendszer, helyesebben rendszertelenség fönáll, midőn sem a ministeri tanácsosnak, sem az osztálytanácsosnak, sem a titkárnak, sem a fogalmazónak, sem a segédfogalmazónak munkakörét elveken nyugvó rendszeres ügyrend elé nem szabja, hanem csak háromnégyféle egymással egybe nem illő rendszer törmelékeiből elkallott hagyományos s/okás ad irányt, vagy ha nem ez, hát önkény vagy véletlenség? Lehetséges-e ez mindaddig, mig a ministerek a törvényjavaslatok egy részét saját maguk is tudva segédfogalmazókkal készíttetik, más részét a törvényjavaslatoknak pedig szinten segédfogalmazók készítik, a nélkül, hogy a ministerek tudnának róla ? Az ily fonák eljárásnak minél előbb véget kell vetni. Korszerüleg gyakorlati irányeszmék álapján kell ujjá szerveznünk egész központi kormányzatunkat. Nem fekszik jelen müvem tervrajzában tüzetesen foglalkozni ezen irányeszmékkel. Az, a mit azonban e helyütt el nem hallgathatok, a kivetkező. Törvényjavaslatokat készíteni egészen más, mint a már szentesitett törvények alapján adminisztrálni, és ez utóbbi ismét más, mint a közigazgatás utján okozott akár közjogi, akár magánjogi sérelmeket orvosolni. Müveit jogállamokban az első egy szakerőkből alakitott államtanács, vagy legalább állandó codif i c á 1 ó o sjz t á 1 y o k föladata ; a harmadikat á 11 a m t ö rvényszék, közigazgatási törvényszék, rendes bíró, vagy mint Francziaországon divik, a „Conseil de préfecture", illetőleg a „Conseil d' état" végzi el; csak a másodikat, a törvények végrehajtását, a szorosabb értelemben vett közigazgatást szokta a központi kormány, a ministerium ellátni. Nálunk mindhárom munkakörrel, jogkörrel a ministerium ruházta föl saját magát. A ministerium tartja fön magának mindezt, s habár nem birja is, és — tekintve a dolog természetét — nem is bírhatja ellátni mindhárom munkakört, 1867. óta rendszeres következetességgel vonakodik ezen végzetteljes bonyodalom megszüntetésére a kellő törvényhozási lépést megtenni. Midőn pár évvel ezelőtt a képviselőházban interpelláltam a, kormányt, váljon szándékozik-e állam törvény szék és államtanács fölállításáról a ház elé törvényjavaslatot terjeszteni? A kormány egyszerüleg nem felelt ez interpellatiómra, pedig egy másik ülésszakon ismételtem azt. Magán uton azonban értésemre adrák, hogy ilyesmire nem csak a pénz hiányzik, hanem a legjelentékenyebb személyi tényezők készséges hajlandósága is a beleegyezésre. Deák maga helveseltí a kérdést, mint annyival is inkább jogosultat, minthogy az 1848. III. t. czikk államtanácsról beszél, s e törvény még mai napig sem eltörölve, sem hatályon kívül helyezve, sem módositva nincs. De ő is czélzott bizonyos mérvadó befolyásokra, mint a melyek ilynemű kezdeményezéseknek mindjárt a koronázás után határozottan útját állották. Azóta sem történt semmi; mert a közigazgatási bizottságok fölálliiását törvényhatóságok kebelében csak nem vehetjük olybá, mintha ezáltal már el lennének oszlatva azon aggodalmak, a melyek eloszlatására jogi és közigazgatási szakembereink egy államtörvényszéknek vagy legalább egy legfelsőbb közigazgatási törvényszéknek fölállítását sürgetik. És igy ott tátong még mindig alkotmányunkban azoa ür, melyet más alkotmányos államok egy vagy más uton töltöttekbe ugyan, de semmi esetre sem hagytak betöltetlenül. Természetes, hogy e hiány a mi alkotmányosságunkban magát a minister1 felelősség elvét is a legközelebbről érinti; bővebben fogok erről majd szóllani az államtanács és államtörvényszék rovatai alatt; e helyütt egyébként csak azon indokból utaltam rá, miszerént rámutassak azon nagy akadályra, mely központi kormányunknak működését tulajdonképeni tüzetes munkakörében első sorban megzsibbasztja. Megjegyzem ez alka'ómmal, a mit nem győzök elég gyakran hangoztatni : hogv mennyire fonák azok fölfogása, kik alkotmányosságunk e megdöbbentő csorbájának mentegetésére Angliát szokták fölhozni, mint a melynek állítólag szintén nincs sem államtörvényszéke, sem köz gazgatási törvényszéke, sem államtanácsa s ennek daczára az angol cabinet mégis meg bir felelni munkakörének. Csak a tudatlanság beszélhet igy. Angliában a közigazgatásilag okozott jogsérelmek fölött nem a minisfer dönt, hanem a rendes bíró 36