Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 35. szám - Államintézményeink és a kor igényei 2. [r.]

138 kortestényezőkhöz kapcsolt reményekre építette első sor- | ban államintezuiényfejlesztő egész politikáját. Ezernyolcz száznegyvenkilencz könytelt napjairól nincs okom e műben szóilani. Annál több ok késztet arra, hogy őszintén szó Ujak 1867. óta viselt dolgainkról. Ezen ujabb törvényhozásaink munkájának gyarlóságát nem egy oldalról rótta meg már a szakértő' ítészet; sőt alkottak ezen ujabb országgyűléseink oly törvényeket is, melyeken nemcsak a szakértők jajdultak föl, de följajdult ugys óiván az egész nemzet azon csapások alatt, melyek e tör- | vénybozási kisérletekből különösen nyomorteljes anyagi j helyzetünkre háramlottak, Ujabban alkotott törvényeink nagyrészt a szó szoros értelmében kivihetlenek; mások végrehajtása több bajt akozna, mint arnennyinekorvoslásáraaz illető törvények meg alkottattak. A mi azonban a legelszomorítóbb, éppen szervezeti nagy törvényeink azok, melyeknek gyarlósága eddigi törvényhozási munkálkodásunk silány voltát a lehető legkirivóbbá teszi. Ilyen mindenekfölött községi törvényünk stb. stb. azon törvény, mely községi önkormányzatot ad sok ezer meg ezer oly kis helységnek is, melyben a papot, meg a volt földesurat kivéve, alig van komolyabb tanfolyamot végzett, a közzétett törvények elolvasására, megértésére képes ember ! így jött létre — a „romlatlan gyakorlatias paraszt-ész" cultusa alatt — az oly községi szervezet, mely szerént az összes ügyek vezetését viszi ugyan névleg egy felelős közeg, a „paraszt'' bíró, tehát egy olvasni-irni sok száz helyütt nem tudó, de különben még „romlatlan eszű" „gyakorlatias" ember: de tényleg még sem történik más, mint a mit a jegyző akar, a ki pedig szó szoros értelmében senkinek sem felelős stb. stb. így jöttek létre vasúti t ö rv é n y e i n k. előleges tervszerű megállapitás és kőuthálózat nélkül stb. stb. így jöttek létre pénzügyi t ö r vény ei n k, adótörvényeink, melyeket a becsületes szorgalom a földmivelés, szellemi munka, ipar, kereskedelem terén alig tud ma már — a súlyos időjárás terhe alatt betölteni stb. így jött létre polgári perrendtartásunk mely — higgadt szakértők tapasztalata szerént — több kárt okozott a magyar társadalom életerejének, mint a hány jégverés, aszály, féreg érte 1867 óta hazánk vetéseit. Lzen polgári perrendtartás is egész a mai napig tartja magát. És még mindig nincs polgári törvénykönyvünk, nincs rendőri törvényünk: élet-vagyonbiztosság a legprimitívebb állapotban; nem csoda, ha a külföld előtt hitelünk tönkresilányult. S hogy jártak el a birói kinevezéseknél! Hogy a központi kormány hivatalainak betöltésénél ! Nem iszonyodik-e még ma is el minden képzett hivatalnok e dolgokon ? Vagy tán ebben is a „theoretizáló fiatal nemzeelék"-nek volt része, s nem azon különben igen tisztes férfiaknak, kik magukat kiválólag a gyakorlat embereinek kívánják tekintetni ? Bizony nehéz lenne valamit fölmutatni, a mi ezen kiválóan gyakorlatias férfiak müve és még sem tett soha a hazának még eddig több kárt mint hasznot. Jött létre 1867. óta is egynémely alkotás, a mely megérdemli az elismerést; ámde, ha körültekintünk, ugy találjuk, hogy (zek majdnem kizárólag a theoretikusnak csúfolt, lenézett fiatal s/.akértelmiség müvei, sőt részben, — miként a „kereskedelmi törvénykönyv" is — a képviselőház kebelén kivül készültek. A büntetőtörvénykönyv is; mely most készül, oly tanulmá; nyok eredménye, melyeket hasztalan keresnénk vagy [ kerestünk volna bármikor is a táblabírák körében. Szóval, ne zavarjuk össze a hazafias érdemeket, a tiszteletre, méltó jólelküséget a munkaképes korszerű szakértelemmel. Kell, hogy mindkettőt lehetőleg együttesen bírjuk bevonni a törvényhozó hatalom szervezetének elemeiül: de ott, hol nem sikerülne együtt találnunk mindkettőt, az érdemet és a szakértelmet: ott igyekezzünk biztosítani a nélkülözhetlen, a korszerű szakértelmet, természetesen a jellem elválhatlan kapcsában. Az érdemet jutalmaz| zuk: nyissunk tért a szakértelemnek; engedjük át neki | azt. a mi őt megilleíi, a haza ügyeinek vezetését. (Folyt, köv.) Jogeset. Az egyenes adósért elvállalt fizetési kötelezettség értelmezése. P. Fülöp 1866. april 9. lejárt váltó alapján T. Istvánnak 400 ftot kölcsönözvén, e váltón mint kibocsátó és forgató A. János szerepelt. — A lejárat napján P. Fülöp váltótulajdonos a váltót megóvatoltatta és viszkereseti jogai íentartáea végett az előző A. Jánost a felvett, óvásról értesítette. A kibocsátó és forgató A. János a váltó viszkereset terhe alól menekülni akarván, a váltó hitelezőnek következő tartalmú nyilatkozatot adott át: „Alólirott ezennel megismerem, mikép én az 186'j. é\i január 9-én kelt, ugyanazon évi april 9-én lejárt T. István által elfogadott, általam kibocsátott és forgatott már meg is óvatolt 40 ftos váltóra P. Fülöp ur irányában lekötelezve lévén, [nehogy ezen váltó irányomban is váltótörvényileg bepereltessák, én azon váltóra nézve, mely 62 frt lefizetése után még 338 frt s jár. erejéig érvényes, a fizetési kötelezettséget valamint a 338 frt tőkére, ugy a kamatok és költségekre nézve oly módon vállalom magamra, hogy az esetben, ha az elfogadó T. Ist/án ur ellen indítandó végrehajtás utján ki nem elégíttetnék, azon váltót kamatostól és költségestől én fogom kifizetni. Pest, 1866. april 10-kén A. J. mk.^ A most idézett nyilatkozat alapján a váltó hitelező P. Fülöp, csupán az elfogadó T. István ellen tette folyamatba a váltó keresetet, melyre a tárgyalás kitüzetvén, a tárgyaláskor az elfogadóval felperes oly értelemben egyezett ki, hogy ez a 338 frt váltó tőkét s járulékait a tárgyalási naptól egy hó alatt kifizetni köteles legyen. Az egyességileg megállapított fizetési határidő bekövetkezvén, az elfogadó T István az egyesség feltételeit megszegte, mire felperes ellene végrehajtást kért s foganatosított, de az az elfogadónak vagyontalansága miatt kielégítést nem eredményezett. A hitelező P. Fülöp ezek után az imént szövegezett nyilatkozat alapján a váltó kibocsátója és forgatóját A. Jánost a buda esti kir. törvényszék előtt 338 frt tőke, kamat, és a perköltségek iránt beperelte; - minek folytán A. János az első biróság által kifogásai daczára a kereseti összeg és kamataiban elmarasztaltatott, indokolva levén a marasztaló határozat azzal: hogy A. János az elfogadó T. Isván helyett a 338 frt tőke, kamat és költség ereiéig feltétlen fizetési kötelezettséget vállalt, mely körülmény a váltó perben igazolva is lett, és ezen kötelezettsége ellenében a perben nem iga/olta azt, hogy elvállalt fizetési kötelezettsége megszoritó feltétel'vagy időhöz kötve lett volna.