Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 35. szám - Államintézményeink és a kor igényei 2. [r.]

139 Az első bíróságnak alaposan indokolt határozat.* j ellen a nyilatkozatot kiállító A. János felebbezés- | s e 1 élt, mely felebbezés folytán a k i r. tábla az első bírósági ítéletet megváltoztatta és felperes P. Fülöpöt nem csak keresetével elutasította, hanem még A. János részére 30 frt perköltségben el is marasztalta. A másod bírósági ítélet következően hangzik : „A felperes P. Fülöpre forgatott váltónak lejárati ide;e 1866. april 9-én volt, a felperes pedig nem csak elmulasztotta akkor az elfogadó adós T. István ellen fellépni, ham m c*ak két év múlva megtartott váltó törvényszék előtti tárgyaláson egyezett ki vele az iránt, hogy azon hónap utolsó napjára a hátralevő 338 ftot fizesse meg 1867. évi július 1-től járó kamataival; mivel továbbá felperes nem bizonyította, hogy ezen halogatását az egyenes adós irányában az alperesnek beleegyezésével tette, az azáltal oko ott kárát tehát, hogy időközben T. István fizetésképtelenné vált és ellenében a birói egyesség alapján végrehajtást nem foganatosíthatott, al peres megfizetni még a jótállásnak felperes által előadott módoni fennléte mellett sem köteles." A kir. tábla ily értelmű ítélete ellen P.Fülöp felperes felebbezést adott be? melyben a másod bijósági ítélet indokolásának ellenében következő érveket hozott fel, és pedig, 1. A fennti nyilatkozatban A. János nem „jótállást", hanem „egyenes fizetési kötelezettséget" vállalt a kereseti 338 frt és járulékaira. 2. A nyilatkozatot kiállító A. JJános a köztörvényileg vállalt kötelezettséget semmi kifejezett megszorító feltételhez nem kötötte, és a mennyiben a főkötelezettségnek fenállása igazolva van, a mellék kötelezettség is fenállónak tekintendő. 3. A nyilatkozat keltekor már A. János tisztában volt az iránt, hogy T. István váltó elfogadó fizetésre képtelen volt, mert a lejárt váltót be nem váltotta és önmaga ellen óvatoltatta. 4. Jogi elv levén az, hogy a hitelező jogainak érvényesítésére nem szorítható, és az által, hogy követelése behajtásával várakozott, vagy az által, hogy a váltóperben az elfogadó T. Istvánnal kiegyezett anélkül, hogy A. János beleegyezését kinyerte volna, oly mulasztást nem követett el, melynek alapján A. János az elvállalt kötelezettsége alól felmenthető lenne. 5. Nem felperes, hanem a nyilatkozatot kiállító A. János alperesnek állott volna kötelességében a perben azon körülményt igazolni, hogy a váltó elfogadó T. István a váltó lejártakor fizetési képességgel bírt, és hogy a hitelező halogatása következtében állott be T. Istvánnak fizetési képtelensége, — végre; 6. Ugyanezen perben A. János a váltó elfogadó T. Istvánt mint, szavatost annak kiderítése végett idéztette perbe, ha váljon a keresetbe vett követelés T. István ellenében fenáll-e még. Ezen szavatossági perben A. János a kötelezettsége fenállását annyiban beismerte, amennyiben az a szavatosként beidézett T. István ellenében fenállónak fog bizonyulni. Minthogy pedig T. István a szavatossági perben a keresetbe vett 338 frt követelés fenállását beismerte, A. János a kiállított nyilatkozata alapján a keresetbe vett összeg megfizetésében annyival inkább marasztalandó lett volna, mivel a meddig a főkötelezettség jogérvényesen fenáll, a mellék kötelezettséget elenyészettnek kimondani nem lehetett volna Az ügy ez idő szerint 4404/877. sz. a. a legfőbb Ítélőszék előtt várja elintézését, és alólirott annak idejében nem fogja elmulasztani az eredményt ezen szaklap utján közzé tenni. Szöllösi Benő ügyvéd. Legfőbb itéiÖMzéki döntvények. Kereskedelmi ügyekben. A perbevont czégvezelönek kötelessége igazolni, hogy mint czégvezetö a per tárgyát képező ügylet megkötésére jogosítva volt. — És a czégvezetöi jogosultság hiánya ti iatt a czégvezetöi minőséget jogosulatlanul használó személy ellen intézett per megindithalása nem feltételezhető attól: váljon maga a czég azon ügyletet utólag elfogadja-e vagy nem? Fischer Henrik — Rosenfeld Mór e. 1578 frt 75 kr. fizetésére a kaposvári t s z é k mint keres, bíróság előtt 1876. jun. 9. pert indított, melynek jul. 22. történt letárgyalása után — A kaposvári tszék 1876. okt. 2. == 6658. sz. a. ítéletet hozott melyben felperest keresetével elutasította ; mert felperes keresetlevelében maga is beismeri, hogy az A. alatti kötésben foglalt ügyletet alperes nem saját személyében, hanem mint Spitzer Jozefa örököseinek czégvezetője kötötte s mert felperes azt, hogy alperes czégvezetöi jogosítvány vagy meghatalmazványal nem birna, vagy hogy nevezett czég az A allat'ból fulyó ügyletet megtagadta, illetőleg azt a czég javára s terhére kötöttnek el nem ismerte volna, alperes tagadása ellenére mivel sem igazolta, sőt a 3. sz. okirat épen azon vélelmet állítja elő, hogy azon ügylet csak ugyan a czég javára s terhére köttetett; s mert azon körülményből, hogy alperes az ügylet megkötésekor a keresk. czégjegyzékbe bevezetve nem volt, még nem következtethető, hogy ugyanakkor alperes már érvényes czégvezetöi jogositváynyal nem birt volna; ekként alperes saját személyében helytelenül pereltetett. Felperes felebbezvén — A bpesti kir. tábla azt megváltoztatta s felperes kereshetőségi jogát megállapította — s a tszéket ügy érdembeni határozathozatalra utasította; „mert a keres. törv. 52. §. alapján perbevont czégvezetőnek áll kötelességében bizonyítani, hogy mint czégvezetö a pertárgyát képező ügylet megkötésére jogosítva volt. — Minthogy pedig alperes, ki beismeri, hogy az A. okmányt Spitzer J. örökösei keresk. czég nevében czégvezetöi minőségben állította ki, — nem bizonyította, h»gy az A. okmány kiállítása idejében czégvezetöi jogosítványai birt volna; minthogy továbbá a H. okmány által igazolt azon körülményből, hogy emiitett czég és alperes mint czégvezetője az A. okmány kiállitása után 4 hó múlva a keres, czégjegyzékbe bevezettetett. — még csak következtetni sem lehet azt, hogy alperes az A. ügylet megkötésekor is már czégvezetöi jogositványnyal birt volna; minthogy végre a czégvezetöi jogosultság hiánya miatt a czégvezetöi minőséget jogosulatlanul használó ellen intézett per megindítása egyátalán nem feltételezhető attól, ha váljon maga a czég azon ügyletet utólag elfogadja-e vagy nem? De különben is jelen esetben a 3. sz. közjegyzői tanúsítvány nem képezhet bizonyítékot az iránt, hogy nevezett czég az A. ügyletet az ő nevében kötöttnek beismerte volna, — mi35*