Törvényszéki csarnok, 1877 (19. évfolyam, 1-97. szám)

1877 / 35. szám - Államintézményeink és a kor igényei 2. [r.]

Budapest, 1877. kedd, május 8. 35. szám. Tizenkilenczedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Schvarcz Gyula: Államintézményei. — Jogeset. — Keresk. döntvények. Államintézményeink és a kor igényei. Irta: Schvarcz Gyula. Második mutatvány. A szónoklat czélja a hatás; a szónok hatása pedig e'ső sorban azok műveltségi fokától függ, a kikhöz beszédét intézi. Mit használt tehát törvényhozásunknak az, hogy a honatyák termébe bejutottak oly férfiak is, kik Magyarország sajátlagos viszonyait tüzetesen ismerték, s minden tekintetben a kor színvonalán állottak, ha benn a törvényhozás termeiben oly tagtársakkal álltak szemben, kiknek legnagyobb része nem birt elég képzettséggel arra, hogy egyik, vagy másik irányeszméjöknek, hazánk sajátlagos viszonyaihoz képest, kiválóan gyakorlatias becsét beláthatták, vagy az egy ily eszme indokolására fölhozható érvelés mélyebb értelmét megérthették volna? Megengedem, a bizalom a pártéletben vajmi gyakran vakon követ: de egyátalában nem követ ott hol e bi alomnak saját előítéleteit kellene még előbb legyőznie. Éppen ezért van szüksége törvényhozásunknak mindenekelőtt arra, hogy ugy a választók, mint a választottak átlagos műveltségi foka magasabbra emeltessék : mert csak akkor, ha nem kell tartani a választók előítéleteitől a legfontosabb kérdésekben, csak akkor merheti követni, személyes bizalmának engedve, a magasabb szakértelem képviselőit a honatya, és csak akkor számithatnak sikerre a magasabb szakértelem képviselői azok körében, kiket a választókerületek bi .alma melléjök állított, ha nem túlnyomó azok száma, a kikre szakértelme, mint ilyen, hatni már csak azért sem képes, mert ezeknek tájékozatlanságszülte előítéleteikbe ütközik. A mi negyvennyolcz előtti törvényhozásainkról áll, ugyanaz áll aránylag, a kor átalakult viszonyaihoz képest, 1848-diki, sőt 1867. ótai törvényhozáinkról szintén: és ugyan már csak azon indokból is, mert 18G7/8diki, 1869/72 d.ki, 1872/5-diki országgyűléseinken a honatyák túlnyomó nagytöbbsége még mindig azon nemzedékhöz tartozott, mely 1848. előtt elméletileg éppen oly szük látkörü, félszeg, mint gyakorlatilag hiányos tanfolyamon nevelődött föl. Nem elemezem bővebben 48-diki törvényhozásunk hiányait. Kegyeletet érzek azon szenvedések iránt, melyek ama törvények hűséges védelméből nemzetünkre sulyosodtak. Ezen kegyelet tart vissza attól, hogy ama végzetteljes lelkes napok elhamarkodott munkáját tüzetes bírálatnak tegyem itt tárgyává. Csak egyet jegyzek meg: egyetlen bevégzett egészséges nagy lélektani háttere volt ezen egész törvényhozásnak: a nemes honfiúi lelkesedéstől teljesen elfogult bonhommia. Elzárkózva a világtól, de azért mégis kapkodva a külföldi minták külszine után, tudomást nem véve, vagy legfölebb lenézve minden nagy tanulságot Európa államainak fejlődéséből, csak azt az egyet emlegetve s kamatoztatva a szómüvészet terén szünet nélkül, hogy e . Tnémjly angol politikus — már t. i. olyan, a ki Mag} irország viszonyait közelebbről nem ismerte — elvétve olyat is talált mondani, hogy a magyar államélet és az angol államélet közt „nagy a hasonlatosság", — de azért mégsem igyekezvén más intézmények meghonosítására, mint holmi felületesen ismert franczia intézmények átmagyorositására a fölszinen, alul azonban, a fölszin alatt maradjon minden ugy, a mint ránk öröklött az egykori török hóditás és Bécsbőli kormányzás kettős hatása al*»*i tovanyavalygott beteg fejlődésből: ezen becsületes bonhommia mond;a tolb \ azon törvényeinket, melyeknek ama válságos nagy pillanatban a világtól elzárt, elmaradt Magyarország államéletét modern, európai alapra kellett volna fektetniök. Innét magyarázható ki, hogy mért alkottak 1848-ban oly törvényeket, mint a minőket épen megalkottak. Ugyanazon becsületes, lelkes táblabírói elemek, melyek már 1848. előtt oly gyakorlati bölcseséggel és nyugodt lelkiismerettel terjesztették ki a váltóképességet a műveletlen nagy tömege, — ugyanezen lelkes táblabirói elemek alkottak választási törvényt, behozták az országos képviseleti rendszert, de a nélkül, hogy csak szóval is érintették volna az összeférhetlenséget, vagy hogy szükségesnek tartották volna azon ocsmány tömeges lélekvásárlások és baromi öldöklések megfenyitésére is tenni némi intézkedést, a melyek a választások alkalmából alkotmányosságunkat minden jobb érzésű ember szemében mindannyiszor elundokitották. Csak maga a „gyakorlati bölcseségnek" ezen két törvényhozási művelete ártott annyit a magyar társadalomnak, a magyar közgazdaságnak, s egyátalán a magyar nemzet életerejének, mint egy tatárjárás! No de ugyanazon gyakorlatias bölcs bonhommia magyarázhatja ki egyedül azon törvényczikket is, mely a megyei törvényhatóságokat az által vélte beilleszthetni az uj képviseleti rendszerbe, miszerint elrendelte, hogy a megyei közgyűléseken ezentúl a nemességen kívül még a községek is képviselve legyenek: már hogy minő számarányban, kik által, minő képesitvény alapján, mennyi időre választva ? erről természetesen feleslegesnek tartotta ama gyakorlatias táblabirói bölcseség egy árva szót is ejteni. Ugyanezen gyakorlati bölcseség hozta be 1848-ban az esküdszóket is, a sajtó által elkövetett magán becsületsértések megjogorvoslására, a mi hogy mennyire mozdította elő a közszeméremérzéket hazánkban, kiderül azon épületes eskiidtszéki Ítéletekből, melyek ezen negyvennyolczadiki törvények alapján, alkotmányos érettségünk nagyobb dicsőségére, 1867. óta fölhalmozódtak. Végül ugyanezen gyakorlatias bölcseség az által vélte korszerüleg újjászervezhetni Magyarország államhatalmát, miszerint az akkori nádor egyéniségére, a társas téren nagy népszerüségü István herczeg nimbusának árnyékában szervezkedett múlékony 35