Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 59. szám

237 A járásbíróság f. évi január 19. — 341. sz. a. hozott végzéssel a három első felperest igény kerese­tükkel elmozdította, ellenben 4-ik felperes Schvarcz Jó­zsefigény keresetének helyt adott s 2 od 3-ad r. alperesek e. 1875. okt. 24-kén foganatosított végrehajtásnál a jegy­zőkönyvi 'Jl tétele alatt lefoglalt 6516" ftra becsült lö54 dar, birkát a birói zár alól feloldotta s azokat IV. r. felperes tulajdonába bocsátatni rendelte; a perköltsége­ket kölcsönösen megszüntetvén, s az ügyvédek munka­diját feleik irányában megállapítván s kötelezvén min­denik felet saját tanúi dijait megtéríteni. „Indokok: Elmozdítandó volt 1-ső r. felperes keresetével mert az y. alatti elismervény, de a tárgya­lás alkalmával tett saját beismerése alapján is végrehaj­tást szenvedőktől 20J mázsa zabot vásárolt — az általa hivatkozott s hit alatt kihallgatott Veiszberger Sándor tanú határozott vallomása szerint pedig ez felperes végrehajtást szenvedő alperesektől mult év október ha­vában 258 mázsa 52 font zabot, s így az általa bemon­dott, s állítólag megvett mennyiségnél többet vett át, — miért is igazolatlan keresetétől, elmozdítandó volt. — Elmozdítandó volt 2 od r. felperes keresetével, mert Ganzéi Fülöp vallomása szerint ő az igényelt 13 pár ökröt mult év október havában Lederer Károlytól, Grosoiau Mór vallomása szerint pedig Lederer Károly ­nétól vette meg állítólag; miért is ezen ellentétes tanú­vallomások bizonyíték alapjául vehetők nem voltak; az igényelt borra nézve szintén nem képez a kihallgatott tanuk vallómása teljes bizonyítékot, miért ezen felperes is keresetével elmozdítandó volt. — A 3 ad r. felperes Steiner Mór az általa felajánlott tanú bizonyítékkal az igényelt 300 öl fáhozi tulajdonjogát szintén nem iga­zolván azzal elmozdítandó volt. „Ellenben Schvarcz József 4-ed r. felperes az általa igényelt 1654 dar. birkához! tulajdonjogát a becsatolt közjegyzői okmány által igazolván, azok a birói zár alól feloldandók s ezen felperes tulajdonába bocsá­tandók voltak, — annál inkáb mert 1-ső r. alperes nem is állítja, annál kevésbbé igazolta, hogy végrehajtást szenvedők birtokában más birkák is volnának ; és igy a birkák azonosságára nézve mi kétely sem áll fenn. — A perköltségek a per természeténél fogva voltak kölcsönö­sen megszüntetendők." Ezen végzés ellen 1.2. s 3 ad rendű felperesek, ugy 1-ső r. alperes felebbezéssel éltek. A kir. tábla f. év febr. 17. - 5133. sz. a. kővetkező végzést hozott: „A neheztelt első bir. végzés 1. 2. s 3-ad rendű felperes igényére nézve s a perköltsé­geket illetőleg helybenhagyatik, IV. r. felperes igényére nézve azonban megváltoztatik s ezen felperes is kerese­tétől elmozditatik. Indokok: „Felperesek annak szándékolt iga­zolása mellett, hogy az igényelt ingóságokat végre­hajtást szenvedettektől megvették, azt hogy azokat bir­tokukba is vették — nem igazolták: ennek igazolása nélkül padig a végrehajtást szenvedettek s felperesek közt létrejött adásvevósi szerződések, a mennyiben in­góságok tulajdona csak átadás s átvétel mellett szerezhető meg,— felpereseknek az igényelt tár­gyakhoz tulajdonjogot nem adnak, hunem végrehajtást szenvedettek irányában, csupán követelési jogot bizto­síthatnak „ennélfogva az első bir. végzés 1. 2. s 3-ad r. fel­peres igényére nézve ezen indokból helybenhagyandó volt; ellenben azt IV. r. felperes igényére nézve meg­változtatni s ugyanazon indohból ezen felperest is keresetével elutasítani kellett. A perköltségek iránti intézkedés helybenhagyatott, mert végrehajtató alperes e tekintetben nem felebbezett." A táblai végzés ellen IV. rendű felperes fe­lebbezést jelentett s adott be. A legf. ítélőszék következő végzést hozott. A bpesti kir. tábla fentebbi keletű végzése 1. 2. s 3-ad rendű felperesre vonatkozó nem neheztelt részében érintetlenül hagyatik; IV. rendű felperes Schvarcz Jó­zsefre vonatkozó felebbezett részében megváltoztatik s e tekintetben az első biróság végzése hagyatik helyben. Indokok: „Az a. alatt mellékelt közjegyzői ok­irattal bebizonyittatott, hogy 1654 dar. vegyes birkát igénylő Schvarcz József, Lederer Herminától 1875. okt. 19-kén megvette; hogy a vételár törlesztésére az azt kötelező váltón annak megfelelő összeg leiratott, hogy vevő fél a megvett birkákat saját nevének kezdő betüjé vei azonnal megjelölte és etetésre s élelmezésre azokat ideiglenesen eladónénál hagyta, s eladóné ahhozi bele­egyezését kijelentette, miszerint az eladott és átadott birkákat csak etetésre s élelmezésre a kikötött dij fizeté­seért magánál tartja, s ezeket jövőre csak a vevő fél nevében birlalja ;" „továbbá a kereseti birkáknak a Iefoglaltakkal való ugyanazonossága is bebizonyittatott az által, hogy a végrehajtási jkönyv szerint más birkák eladónő bir­tokában nem is találtattak; ugyanezen jkönyv szerint a gazdatiszt a lefoglalt birkákat Schvarcz József által megvetteknek kijelölé, és 1-ső rendű alperes azt, hogy eladóné birtokában más birkák is voltak nem is állítja." „Minthogy ezáltal mind a tulajdon szerzési jogczira mind a birtokbavétel igénylő részéről bebizonyittatott, — ő a megvett birkákra azonnal tulajdonjogot szer­zett, miért is az 1875 okt. 24-kén az előbbi tulajdonos ellen foganatosított végrehajtás hatálya azokra kiter­jeszthető nem volt." (1876 május 4. — 4081. sz. a.) Senimüöszéki döntvények. Hivatalbóli se imiségel képez, ha a végrendelet érvénye felelt ítéletek hozatnak — maga a kir. tábla állal is — a nél­kül, hogy azon perben a végrendeleti örökösök képviselve let­tek volna.*) Kirschbaum József és Josefa Semsey Jánosné mint felperesek — Draskovics Ferencz mint kis­korú Draskovicz Lipót s Gábor gyámja, továbbá Dras­kovics József 9 több más érdektársak e. Félix Antal végrendeletének érvénytelenítése végett a kalocsai tszék előtt pert inditottak. A kalocsai tszék 1874. decz. 31. hozott benne Ítéletet. A kir. tábla — (refer. Farkas Géza) 1875. jul. 14-kén felülvizsgálta. A legf. ítélőszék pedig hivatalból (304. §.) felterjesztette. A Semmitőszék mind a bpesti kir. tábla mind a kalocsai tszék ítéletét az előző eljárással együtt (297. §• 1. 15. p.) megsemmisítette hivatalból; *) A sok közül egyik adatul, hogy felebbviteli bíróságaink is mily hanyagul, mondhatnók lelkiismeretlenül kezelik a peres ügyeket. 59*

Next

/
Oldalképek
Tartalom