Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 19. szám - Urbériség, telekkönyv, kataster 5. [r.]

76 azonban e túrén sem magunkat, mintha t. i. azt három év alatt rögtönözni lehetne. A katasteri felmérések hazánkban 1850-ik évben kezdődtek, egy uegyed század mult azóta, — és az országnak csak egy harmadrésze van felmérve; örülnünk lehetne tehát, ha egy másik i negyed század alatt a hátralevő két harmad elkészülhet. Azért is ne kössünk ahhoz olyasmit, mi ép oly szükséges mint a kataster, sőt egyesekre nézve még sokkal fontossabb t i. a hiteltelekkőnyv intézményét. A mondottakat következőkben pontositom össze: Az urbériség gyors rendezésére tüzetessék ki záros haláridő és rendeltessenek el mindazon intézkedések, melyek fentebb előadottak szerint szükségesek. A hiteltelekkönyvek alakitassanak át önállólag, minden tekintet nélkül a földkönyv kiigazítására, vagy az állandó kataster behozatalára, és rendeltessék erre nézve is záros határidő, figyelemben tartva itt is a fent mondottakat. Végre a katasterre nézve — miután minden I vidéknek háromszöges felméréséhez előzőleg szükséges a külső határkörnyezet felmérése, azért ez teljesíthető ! ugyan, de a belső részletes felmérésnél mindenkor vétes- | senek figyelembe az úrbéri szabályozások. Mert haszta- ( lan sysyphusi munka lenne egy oly határ jelen állapo- j tának részletes felmérése, mely egy hó múlva talán j egészen meg fog változni. Az ország csak egy kis bár fontos részére vonat- j kozó adatoknak levén birtokában, nem lehetett szándé- j kom a .mondottakat tüzetessebben részletezni; csak a főbb vonalokat kívántam tehát egyszerűen előtüntetni, j a részletezés akkor válván majd szükségessé, ha a felhő- j zottak életbeléptetése akár a törvényhozás akár a kormáay közvetlen intézkedése utján munkába fog vétetni.*) Jogeset. Pfa hler Károly-féle végrendeleti alapítvány. (Vége.) A bpesti kir. tábla az első bíróság Ítéletét azon részeiben, melyekben felperesek keresetükkel elutasitatnak, a perköltség kölcsönösen megszüntetik s az ügyvédek dijai megállapitatnak — helybenhagyta, — ellenben azon részében, melylyel a kereseti két takarékpénztári betéti könyv tőkei s kamataival alperesnek odaitéltetett s kiadatni rendeltetett, megváltoztatta s az itt éideklett bírói intézkedésnek e perben helyét nem találta. Indokok: „Örökhagyó Pfahler Károly 1857. decz. 24. kelt A. alatti végrendelete 2-ik ponljában tett azon intézkedését, mely szerint mindazon összegeket, melyeket a pesti s budai takarékpénztárakban kamatra befektetve bír s a melyek ugyanazon pont c. betűje szerint különböző neveken összesen 11 betéti könyvben foglaltatnak, kamataikkal együtt a Pesten felállítandó s alperes nőegylet kezelése alá helyezett alapítvány részére hagyományozó 1869. jnlius 27-kén kelt B. alatti fiók végrendeletének 2-ik pontjában akkép világosította s *) Kívánatosnak tartjuk, hogy jelen czikk szakavatott írójának idő s^alkalom nyújtassák alapos ismereteken nyugvó eszmeit mielőbb részletesen kifejthetni. Szerk. módosította: hogy azon pesti takarékpénztári könyveket melyek értéke az 1868. év végéig járó kamatokkal a pesti alapítványt illeti (a végrendeletben nem levén egyenkint kitéve) egyenkint megnevezi s elsorolja, névszerint a. a 4588. és 20628. sz. alatt nevén álló 2 darab b. A 4426. sz alatt Huth Vilmos; c. 4591. sz. alatt Huth Teréz d. 4848. sz. alatt Huth József és e. 4851. sz. a. Huth Terka nevén levő egy egy darab könyveket. Ezután megemlítvén, hogy két könyv értékét maga felvette, a Huth Karolin s Amália neveikre szóló 4859. és 4590. szamu két könyv pedig hagyo/nánykép ezen két nőrokonát illeti; eszerint teliát a végrendeletben emiitett 11 darab pesti s budai takarékpénztári könyv közül 4-ről részint élletében részint halála esetére máskép rendelkezvén,— a többiekre nézve fiók végrendeletét ekként folytatja: „és igy a pesti alapítványt csak aza. b.c. d. e. alatt kitett öt könyvek illetik és a budai takarékpénztárnál 11965. sz. alatt Pfahler Károly nevére szóló 1. könyv 8396 fit 53 kr. értékkel 1868. év végéig " „Ezen intézkedés tehát valamint a fiók végrendelet végén előforduló jegyzet, melyben örökhagyó a 2-ik pontbeli takarékpénztári könyveket az 1868. éventuli további kamataival együtt jelenti ki a pesti alapitványt illetőknek, — minden kétséget kizár arra nézve, hogy a fiók végrendelet 2-ik pont a—e betű alatt számaik, öszszegeik, és azon nevek szerint, melyekre kiállitvak, határozottan megjelölt össze- pesti takarékpénztári könyvek, habár azokat végrendelkező hátramenő valódi .-zámuk helyett tévesen ötnek összegezte, egyenkint s mindannyian, tehát 2ü28. sz. alatti is, — valamint továbbá, hogy a 11965. számú budai takarékpéntári könyv is tökeik s kamataikkal örökhagyó által világosan a többször érdekelt pesti szegény alapítvány javára hagyományoztattak, — hogy ennélfogva felperesek az utóbb felhívott könyvek s értékeikre a fiók végrendelet alapján öröklési keresetet jogosan nem támaszthattak. Kétségtelen továbbá a felhozottakból, hogy felperesek keresetüket a fiók végrendelet azon folytatólagos tételére sem állapithatják, melyben az mondatik : „Ha halálomkor a nevezett 5 könyveken kivül mások is találtatnának, azok nem a pesti alapitványt, hanem a végrendeleti átalános örökösöket illetik." — Mert ezen rendelkezés a megelőző tételben már megnevezetteken és ott nyilván a pesti alapítványnak hagyományozottakou kivül találtató könyvekre vonatkozván, a 20628. számú pesti és 11965. számú budai takarékpénztári könyvekre az ujabb összegezési hiba mellett sem alkalmazható.„ „Az első biróság Ítélete tehát, a mennyiben felperesek keresetükkel elutasitatnak helyben volt hagyandó." „Ellenben megváltoztatandó az itélet azon rendelkezése, mely szerint a kereseti két takarékpénztári könyv alperesnek odaitéltetett s kiadatni rendeltetett. Ezen birói intézkedésnek e perben helye azért nem találtatott, mert alperes ily irányban viszonkeresettel a perr. 76 — 77. §§. szerint elleuiratában nem élvén, a biróság Ítelete csak a kereseti kérelemre, nevezetesen arra terjedhetett, váljon felperesek keresete megitélendő-e vagy pedig ők azzal elutasittandók." (1875. aug. 24. — 21002. sz. a.) Alegf. ítélőszék a kii- tábla Ítéletét indokainál fogya helybenhagyta. (1876. február 8. — 295. sz. a.)