Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 100. szám

Budapest, 1876. péntek, deczember 29. 100. száin. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Országbíró iu orpelláti' ja. $38^" A folyó évi előfizetési időszak ezen számmal lejárván, tisztelettel felkérjük előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetős megújítása iránt mielőbb intézkedni. X Az Országbíró intcrpellátiója. ^ (Vége.) Az országbíró O Extiája az igazs. ministerhez intézett interpellátiójáuak indokolását következőleg feje te be: A másik kérdésem már inkább a tbeoria körében mozog és vonatkozik azon munkálatokra, melyek a magyar polgári törvénköuyv köriil fejtetnek ki. Az igazságügyi ministeriumnak a méltóságos főrendek közt kiosztott igen becses előterjesztésében elő van adva az ez ügy körüli mozzanatok történelmi vázlata, a melyből csak azt kivánom kiemelni, hogy igenis 28 év előtt rendelte el a törvényhozás a magyar polgári törvénykönyv szerkesztését, hanem a viszonyok mostohasága miatt az eszmét eddig megtestesíteni nem lehetett. 1873-bnn enquet.e tartatott, mely az ország tekintélyesebb biráiból, ügyvédeiből, tanáraiból állott, mely az iránt volt véleményt adandó, hogy azon ingatagságnak, mely az 1861-ki conpromissutn alapján keletkezett, megszüntetése és a prudens judicis arbitriumnak bizonyos korlátok közé szoritása mi módon lenne czélszerüen eszközölhető? A vélemények igen elágaztak. Többen és ezek közt magam is egy igen népszerűtlen thesis védelmére keltünk; a mennyiben azt mondottuk, hogy czél szerübbnek, megnyugtatóbnak tartjuk azon polgári törvénykönyv visszahozatalár, melyet 1861-ben egy kissé könnyelműen elejtettünk. Érveink röviden abban pontosultak össze, hogy az érintett törvénykönyvben foglalt szabványokat biró, ügyvéd tudni egyiránt köteles ; erre nézve 12 évi tapasztalás állott előttünk és tagadni nem lehet, hogy a jogegyenlőség azon elve, mely azt átlengte s a logicai következetesség, mely azt jellemzi, végre is a legkonokabbakat kiengesztelhette behozatalának erőszakos módjával. Hozzájárul még az, hogy e törvénykönyv hazánk erdélyi részében, a háromegykirályságban és a határvidéken, sőt a telekkönyvi jogok szerzésére és megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseiben nálunk is törvényerővel bir. Emiitettük, hogy mi mindenekelőtt szegények vagyunk időben, pénzben és valljuk meg az igazat — emberekben is, hogy egy önálló codex készítése igen hosszú időbe fog kerülni; emiitettük a zürichi codexet, mely Bluntslinak, a jelen kodifikátorok közt tán a legismertebb tekintélynek szerkesztése mellett kelt, s melyhez 15 év kellett, mig minden retortán keresztül menvén, végre törvényerőre emelkedett,Mondottuk, hogy ha a magán polgári törvénykönyv nem más, mint az észjognak valiamely állam concret viszonyaihoz való alkalmazása: akkor nálunk a concret viszonyok oly különlegesek, oly különfélék, hogy azokra a törvényhozónak kettőztetett figyelemmel és tekintettel kell lennie, s épen azért mondtuk, hogy ha annyi idő kellett B 1 n n t s 1 inak ki oly canton számára készitett törvénykönyvet, melynek népessége körülbelül egy magyar megye lakosságávál ér fel, melyben faj- és valláskülönbség nem igen van; hol a műveltségi fok különbsége a zürichi polgár és a tóparti lakos közt alig olyan, mint nálunk a szepesi és az erdélyi havasok bérczeinek lakója közt, vagy hogy tovább menjünk, a mosonyi közpolgár és p. o. egy gyulai bérlő közt, — mennyi idő kívántatnék hasonló munka elkészítésére a mi bonyolult visszonyaink közt! Azonban ugy látszik, hogy győzött az áramlat, mely egy önálló magyar codex kidolgozásának a^r* fogánatbavételét óhajtotta, és ugy tudjuk, hogy többen bizattak meg e munka keresztülvitelével. Minthogy azonban akkor az időtartamra vonatkozó érveléseink ellenében az mondatott, hogy hiszen az ily munkát el lehet késziteni két-három év alatt, tán megengedhető, ha most, midőn azóta 3 év pergett, le, arra vagyok bátor nag) méltóságodat felkérni, méltóztatnék a stádiumról, a melyben ezen ügy jelenleg áll, valamint azokról, a kikre e mü kivitele bízatott, szóval egy kissé többről tájékozni, mint a mennyi a különben nagybecsű értekezésben foglaltatik, mely köztünk kiosztatott, mert ez csak annyit mond hogy a munka folyamatba van. A harmadik végre — et venio nunc ad fortissimum virum — a birák áthelyezésére és nyugdíjazására vonatkozó azon kérdést illeti, mely tavaly itt igen élénk vitára adott alkalmat. Volt szerencsém akkor a méltóságos főrent Inék bővebben előterjeszteni ez ügyre vouatkozó nézeteimet, s nem akarom azok ismétlésével a mélt. főrendek figyelmét fárasztani, de azt az egyet mégis bátor vagyok megjegyezni, hogy e kivételes rendszabály magában is sértő és még sértőbbé válhatik azáltal, ha a szüségen tul és a rendszabály behozatala alkalmával tett kikötésen tul fentar tátik ; már pedig ugy tudjuk, hogy az 1875. XXXVI..t. cz. a szervezés befejezéséhez kötötte azon törvényeknek felfüggesztését, a melyek a bírákat biztosítják, hogy óhajuk ellenében sem áthelyeztetni, sem nyugdíjaztatni nem fognak. En azt tartom, hogy amúgy is nehéz lesz helyre ütni azon csorbát, melyet az elóbb idézett törvény a bírói karún ejtett, amúgy is nehéz lesz, még a legjobb esetben is, ismét megszilárdítani a népben a hitet a bíróságok iránt, a bíróságokban viszont a bizalmat a tözvényhozás állandósága és következetessége iránt. Azonban minél előbb történik ez, annál jobb; megtörténhetik pedig jelenleg, ugy hiszeni minden aggály nélkül, minthogy 100