Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 91. szám

365 Felperes ezen végzés e. se nini. panaszszal élt a 297. §. 1. p. alapján, a mennyiben azon végzés a sept. l-jén 97432 sz. a. felvett eskületételi jkönyvet, illetve az abban jelzett eljárást helybenhagyta. Kijelenti mindenekelőtt, hogy a végzésben eskületételi költségek alperes javára nem — hanem ügyvédje dijai s költségei lettek megállapítva , melyeket tehát ő nem köteles fizatni. — D<; az el járás és végzés semmis, mert az eskü nem a perr. 243. §. szerint vétetett ki 5 a mely t. i. parancsoló módon rendeli, hogy a bíróság az eskületételről jkönyvet visz, s abban a letett esküt szóról szóra beiktatja ; mi nem történt meg, mert a jköuy vben csak az áll: hogy Schirmbrandt a f. évi 76566. sz. Ítéletben szövegezett főesküt a tszék színe előtt letette. Az eskü szövege tehát kimaradt. — Es a végzésben a keresk. eljárási rend. 27. §. ellenére az sincs kitüntetve, hogy a tszék mint keresk. biróság határozott. A Semmitősz ék azt visszautasította ; „mert a vélt sérelmet nem okozta a jelzett végzés mely határozatilag csak a költségekre nézve rendelkezik, — egyébbként pedig csupán a kiadmányozás iránt intézkedik, hanem az eskületételi cselekmény; ez azonban f. év sept. l-jén fejeztetvén be, — a semm. panasz az ellen sept. 30-kán elkésetten adatott be (perr. 298. §. a. p.«) „Egyébbiránt, a tszék figyelmeztetik, hogy az eskületételi cselekményről felvett jkönyvnek a perr. 243. §Szában előszabott kellékekkel 0 k v e 11 e n 1 e n ü 1 birnia kell." il876. nov. 15. - 19192. sz. a) Jogeset. A szerződésileg kikötött közbejárási díj fizetése azon feltételhez lécén kötve, hogy valamely munka bizonyos ár mellett lélesitessék, — a közbejáró követelésének, illetőleg az iránti keresetének helyt adni nem lehet, ha a munka drágábban, magasb áron jött létre. A közbejárási dij megítélésére alapul nem szolgálhal magában az, hogy az alku létrejött, habár a közbejáró közbejárási diját aránylag leszállitatni kívánja is. Sztojkovits Lajos — Vuits Tivadar e. 300 frt közbenjárási dij megfizetésére a szabadkai j biróság előtt sommás pert indított — melynek letárgyalása után — a járásbíróság f. év april 18. — 7576. sz. a. Ítéletével — azon esetre ha felperes a pótesküt leteszi arra : „hogy alperes neki a gőzmalmi épület átalakítása iránt Varga János bajai épitésszel folytatott alkudozásnál való közbenjárásaért a Varga János kötelezvényének visszaadása után is ígérte közbenjárási dijait kifizetni s hogy a közbenjárásért kialkudva volt dij 400 ftot tett ki," alperest elmarasztalta a kereseti tőke, ennek 1874. nov. 6-tóli 6°/0 kamatjai és 28 frt perköltség fizetésében; ellenesetben felperest keresetétől elmozdította s 25 frt perköltség fizetésére kötelezte alperes részére — következő indokokból: „Hogy igért alperes felperesnek közbenjárási dijat, az teljesen igazolva van, mert az nem csupán a tanuk egybehangzó vallomásából kitűnik, de azt maga alperes is beismeri közvetve, a midőn Winkler Victor tanúhoz B. alatti kérdését intézteti s ezáltal mintegy kijelenti, hogy a Varga János kötelezőjeért fizetett 100 frtot a közbejárási dij törlesztéseié SztojkoviUnál hagyta." „Bizonyitandó tehát csupán a mennyiség. E tekintetben alperes ugyan mit sem ismer be; miután azonban ugyancsak Winkler Viktor kifogástalan tanúvallomása szerint alperes a Varga-féle kötelező visszaadása és a 100 frt vételár elengedése után is, — de Balázsovics Márton szerint átalakítás után is, a midőn házát már eladandó volt, — tehát mindenesetre Varga Jánossal létrejött alku létesülte után szinte ígérte felperesnek közbejárási dijait megfizetni: alperes tagadása a mennyiségre nézve figyelembe nem jöhetett, és felperesnek az általa állított mennyiség bizonyítása végett a pótesküt arra: hogy Varga-féle kötelező visszaadása után is igért az alperes közbejárási dijat, — tehát az odaajándékozott 100 ftal nem tekintette kötelezettségét lerovottnak, — a pótesküt azon megtoldással, hogy az igért közbejárási dij 400 ftot tett ki — megitélni kellett." Alperes szóval jelentvén be felebbezést — A bpesti kir. tábla f. év május 22. — 22555. sz, a. vizsgálat alá vévén az első biróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyta — oly hozzáadással, hogy a megítélt eskü részben becslő eskünek tekintendő. Alperes ismét szóval jelentett be fe 1 e b b e z é s t. A legf. ítélőszék következőleg ítélt: „Mindkét alsó birósági ítélet megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik, — a perköltségek pedig kölcsönösen megszüntettetnek." „Indokok: „Felperes keresetlevelében önmaga állítja, hogy alperes neki közbejárási dij fejében azon esetre igért 400 ftot, ha közte és bajai építész Varga János közt oly megállapodást hoz létre, hogy ez utóbbi alperes részére egy fennállott gőzmalomnak átalakítását 22000 frtért elválalja" — „tekintve azonban, hogy Winkler Viktor a Varga I János vallomásaiból az tűnik ki, hogy az átalakításért I ki alkudott összeg 24000 frt illetőleg .25000 frtot tett, — mit felperes az 1876. évi 1576. sz. a. tárgyalási jkönyvben beismervén— követelését mindamellett azon oknál fogva tartja feun, mert az alku — habár magasb áron de még is létrejött; — ő pedig a maga diját 300 ftra leszállította; mely ellenvetés azonban, minthogy a felperesileg állított feltétel be nem állott, — figyelembe nem vétethetett ;" „felperest igazolatlan keresetével annál inkább elutasitani kellett, mert alperes tagadása ellenében felperes azt, hogy nekie 300 vagy 400 forint igértetett volna, mivel sem bizonyította; a tanuk azon határozatlan vallomása alapján pedig, hogy alperes valamely jutalmat ajánlott — a becslő esküt ha a fentérintet feltétel beállott volna is — megitélni nem lehetne.* (1876. október 5. — 8766. sz. a.) Semniitöszéki döntvények. Felhívásra a számadást tartalmazó beadvány kellő alakszerűség hiányában az eljárás s ítélet alapjául elfogadható nem levén, az záros határidő kitűzése mellett a benyújtónak visszaadandó Gryőrmegye tiszti ügyésze mint a gyirmóti árvapénztár kirendelt képviselője — Bédi István ottani volt közgyám e. számadásra felhivási pert indított 1872. aug. 5 kén beadott keresettel a győri tszék előtt. Felhi vott számadását beterjesztette, de a tszék 1874. évi 2562. sz. végzésével kimondotta, hogy a felhívottól bekivánt számadás beadottnak nem tekinthető. 91*