Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 73. szám - Az egyetemleges kötelmi jogviszonyról 3. [r.]

Budapest, 1876. péntek, september 22. 73. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : Egyetemleges kötelem. — Keresk. döntvények. — Örökösöd, jogeset. — Semmitőszéki döntvények. T§0T A jul.— septomberi előfizetési időszak e napokban lejárván, tisztelettel felkérjük előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetés megújítása iránt mielőbb intézkedni. — Köszönettel vennők, ha lapunk támogatói hatás- és ismeretségi körükben előfizetőink szaporítására közreműködnének. - Az év elejéről még néhány teljes példányúval szolgálhatnnk. — Az előfizetési dij ezentu! is évnegyedre 2 frt, félévre 4 frt, egész évre 8 frt. A szerkesztői szállás jelenleg Statió-uteza 32 sz alatti házban 2-ik emeleten van. 2^Az egyetemleges kötelmi jogviszonyról. Török János úrtól. X (Vége.) III. Vonatkozással előbbi csikkünk zártóteleire — az hogy az egyetemleges adósok mindegyike az egéaz követeléssel tartozik, az igaz, de hogy ezen követelésre nézve az egyetemleges adósok mindegyike, a köztük fennforgó viszony- vagy törvénynél fogva, egymás irányában csak bizonyos rész erejég van lekötelezve, az is igaz. E két igazság azonban csak ugy fér meg egymás mellett az értelem ítélőszéke előtt, ha az egyetemleges adósok mindegyikét csak a reá eső részért tartjuk egyenes adósnak, a tóbbi adóstárs részeiért pedig csak jótállónak, vagyis csak olyannak, mint a ki azon részekért is elvállalta ugyan a kötelezettséget, de melyekkel ő egyenesen nem tartozik, — mert különben az együtt „fából vaskarika." Már pedig, ha igy áll a dolog — a minthogy másként alig állhat — akkor világos, hogy azon egyetemleges adóstársra, vagy azok néhányára nézve, kik az egyetemleges kötelezettség tárgyát a hitelezőnek egészen kiszolgáltatták, a kiszolgáltatott tárgy azon része erejéig, melyet nekik a maguk egyes részét meghaladólag pótolniok kellett s melyért ők egyenes adósokul nem tekintethetnek, jogutódlásnak kell bekövetkezni, ennek minden hatásával s az egyetemleges adósok közt fennforgó viszony követelte módosulásokkal. E hatás és módosulás psdig abban áll, hogy a fentebb megjelölt adósok a szolgáltatást teljesitő adóstársak irányában az emiitett rész erejéig egyetemleges kötelezettségben maradnak, s hogy azonban amaz egyetemleges adóstársak, kik a tartozásban volt tárgyat egészen kiszolgáltatták s kik, hogy az egész tárgyat kiszolgáltathassák, a reájuk esett résznél ahhoz többel járultak, csak azon részt követelhetik tőlük, melylyel egyikök-egyikök a reá esett részhez pótlólag járult. Kgy példa mindent felderit. A. B. C. D. és E. egyetemleges adósai Z-nek 300 fttal. Eljővén a lejárat ideje, A. B. és D. azt kifizetik, oly formán, hogy ahhoz A. 180, B. 20 és D. 100 fttal járul. Tegyük fel most, hogy nevezett adósok közt oly viszony áll fenn, melynél fogva ama 300 frt köztük a következőleg oszlik meg: A-ra esik 100 fr., B-re 50 frt, C-re 60 fr., D-re 80 fr., s E-re 10 frt. Akkor A. a reá esett 100 ftot pótolta még 80 s D. a reá esett 80 ftot még 20 fttal, mig ellenben B. a reá esett 50 ftnál kevesebbet fizetett 30 fttal. így állván a dolog a fentebbiek szerint — B. C. és E., mivel a 300 frt kifizetéséhez részint mivel sem, részint pedig a reájok esett résznél kevesebbel járultak, A. és D. irányában egyetemleges kötelezettségben maradnak, — és pedig A. irányában 80 s D. irányában 20 frt erejéig, mennyivel t. i. mindegyikküknek járulnia kellett a maga részéhez, hogy az egész 300 ftot kifizethessék. És hogy ezen felfogásban, melyet az emiitettem polg. tkvek nem osztanak, kell némi helyességnek lenni, mutatja a franczia polg. tkv. 1209-ik pontja, mely szerint „ha az egyik adós a hitelező egyedüli örökösévé lesz, akkor az egyesülés az egyetemleges követelést csak ezen adós osztályrészére nézve szünteti meg.a Az eset nem ugyanaz ugyan, de azért a théma mindenesetre megérdemli a gondolkozást. Ki az egészszel tartozik, az tartozik annak bármely s bárhányad részével is. E sarkigazság itt a következőkép nyer kifejezést: ha az egyetemleges adósok vagy ezek néhánya részletszolgáltatást tesz, a még ki nem szolgál talott részre is mindenik külön-külön kötelezve marad. Eltéréíleg intézkedik e szabálytól a franczia polg. tkv. 12! 1-ik pontja, mely a következőleg szól: „A mely hitelező az egyik adósra esett részt külön elfogadja, a uélkül, hogy a nyugtatványban az egyetemlegességet vagy átalában jogait fenntartaná, akkor csak ezen adósra nézve mond le az egyetemlegességről. — Nem tekintetik ugy, mintha az egyetemlegességeta hitelező az adósnak elengedte volna, ha attól oly összeget vesz fel, mely az arra eső részszel egyenlő, ha anyugtatvány nem foglalja magában azt, hogy az annak része" stb.*) — Nincs a kötelmi jognak egyetlenegy szabálya, melynek logikai folyományaként ez intézkedést elfogadhatnék. Szahályul pedig annál kevésbé ismerhetjük el, mert ellenkezik a fentebbi sarkigazsággal. De „az egyik adósra esett rész" vagy „az arra eső rész" kifejezésekre alapitható okoskodást sem tarthatjuk helyesnek. Mert mit tartozik az a hitelezőre, hogy a követelésből mi vagy mennyi esik egyetemlegesen kötelezett adósai közül egyreegyre!? Ez érdekelheti az adósokat, de a hitelezőt nem. Az egyetemleges adósok az egyetemleges szolgáltatás tárgyát képező cselekvényt illetőleg, a köztük fennforgó viszony szerint csak bizonyos részben vannak egymás közt kötelezve, de ha ily különös viszony köztük fenn nem forog, akkor az egyenlő arányban oszlik fel. Az egyetemleges kötelezettség alatt lappangó több *) Kun Rarna fordítása szerint. 73