Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 67. szám

270 a) ha a végrendelet az örökhagyó által egész [terjedelemben Íratott és aláíratott, két tanú ; b) minden egyéb esetben nógy tanú kívántatik. 2. §. Azok, a kik 18. évüket be nem töltették; továbbá a vakok, siketek és némák; vagy a kik eszük használatától megfosztva vannak ; végre a kik hamis eskü vagy nyereség-vágyból elkövetett bűntett miatt jogcrejüleg elítélve voltak, írásbeli magán-végrendeletnél tanuk nem lehetnek. 3. §. A tanuknak a végrendelkezésnél együtteseu jelen lenni és annak bizonyítására, hogy az örökhagyó személyében csalás vagy tévedés nem történt, képességgel birniok kell. 4. §. Az 1. §. a) pontja esetében a tanuk közül legalább egynek, a b) pont esetében pedig legalább kettőnek írni és olvasni tudni és a végrendeletet tanu-minöségben önkezűleg aláírni kell. Az írni nem tudó tánu az okiratot kézjegyével látja el s nevét az írni tudó tanú, mint névaláiró írja alá. 5 §. Az 1. §. a) pontja esetében, továbbá akkor is, ha az olvasni és írni tudó végrendelkező a végrendeletet nem önkezűleg irta, hanem csak aláirta, a tanuknak a végrendelet tartalmát ismerniők ueui szükséges, hanem elégséges, ha a végrendelkező együttes jelenlétükben és általuk értett nyelven kijelenti, miként az okirat az ö végrendeletét tartalmazza ; azt előttük aláírja vagy már előbb általa önkezű.eg aláírtnak elismeri, és az, hogy ez megtörtént, magán az okiraton, nem pedig annak boritekán, a tanuk által igazoltatik. 6. §. Ha a végrendelkező olvasni és irni nem tud vagy más körülmény miatt végrendeletét önkezűleg alá nem írhatja, a tanuknak a végrendelet tartalmát ismerniők kell s e végből szükséges, hogy a tanuk a végrendelkező által használt nyelvet értsék ; hogy a végrendelet tartalma a végrendelkező és tanuk együttes jelenlétében, az irni és olvasni tudó tanuk egyike által érthetően felolvastassák, hogy ennek megtörténte után a végrendelkező kijelentse, miként az okirat az ő végrendelkezését tartalmazza, hogy az okiratra a végrendelkező nevét az olvasni és irni tudó tanuk egyike mint névaláiró aláirja, a végrendelkező pedig kézjegyével állássá, és hogy ezeknek megtörténte magán az okiraton, nem pedig annak boritékán, a tanuk által igazoltassék. 7. §. írásbeli magán-végrendeleteknél a végrendelkezés helyének és időpontjának kitétele szükséges. 8. §. Ha a végrendelet több ivből áll, ezek zsinórral összefüzeudök s a zsinór két vége a végrendelkező és a midőn ezen törvény értelmében tanuk alkalmazása szükséges, legalább is egy tanú által pecséttel megerősítendő. 9. §. Az, a ki valamely végrendeletnél tanúul alkalmaztatott, továbbá annak fél- és lemenő ágbeli rokonai, ugy szüleitől és nagyszüleitől leszármazó oldalrokonai, unokatestvérekig bezárólag, nem különben házastársa, házástársának testvérei, ugyanannak fel- és lemenő rokonai, továbbá fel- és lemenő rokonainak éa testvéreinek házastársai, a végrendelet által nekik szánt előnyben csak akkor részesűlhetuek, ha a kérdéses tanút nem számitva, a végrendelkezés a szükséges számú tanuk előtt történt. 10. §. Az, a ki az örökhagyó végrendeletét irta s azok, kik vele a 9. §-ban emiitett rokonsági és sógorsági összeköttetésben vannak, a végrendelkezésben nekik szánt előnyben csak a kővetkező esetben részesülhetnek: a) ha az örökhagyó a végrendelet ide vonatkozó részét önkezűleg irta; b) ha a végrendeletnek ezen intézkedését tartalmazó részét külön, önkezűleg irta alá ; c) ha a végrendelet szövegébe avagy záradékába önkezűleg irt, avagy a végrendeletnél jelen volt tanuk előtt a végrendelkezéskor elő szóval tett nyilatkozattal a végrendelet ezen részét külön megorösitette. 11. § A közönséges Írástól eltérő jegy- vagy számjegyirásokba fuglalt végrendelet semmis. 12. §. Ha valamely írásbeli magánvégrendelet az előnyben részesítendő személyt illetőleg, a végrendelkező által kiállított külön iratra mint a végrendelet kiegészítő részére hivatkozik, ezen irat csak akkor jöhet figyelembe, ha az írásbeli végrendeletre megszabott kellékekkel bir; különben a végrendeletnek azon intézkedése, mely ily hivatkozást tartalmaz, csak annyiban bir hatály'.yal, a mennyiben a hivatkozott irat figyelembe vétele nélkül, magából a végrendeletből a végrendelkező ajándéka kétségtelenül kitűnik. A végrendelettel összefüggésben levő más okiratok bizonyító ereje az okiratokra nézve fennálló törvények szerint Ítélendő meg. 13. §. Házas-társak feljogositva vannak végrendelkezésüket ugyanazon irott magán-végrendeletbe foglalni, akár tartalmazón e végrendelet a házas-társak közötti kölcsönös intézkedést, akár pedig nem. Ezen eset kivételével, ha ugyanazon végrendeletbe többeknek végintézkedése foglaltatik, e végrendelkezések mindenike semmis. 14. §. Ezen fejezet intézkedései az Írásbeli magán-fiókvégrendeletekre is alkalmazandók. II. Fejeset. A szóbeli magán-végrendeletekről. 15. §. A szóbeli magán-végrendelet érvényességéhez négy tanú jelenléte szükséges, kik a végrendelkező által használt nyelvet értik. A végrendelkezőnek nyilatkozatát a tanuk előtt érthetően és egész tei'jedelemben élőszóval, nem pedig ;valamely hozzá intézett kérdés igenlése vagy megtagadása által kell előadnia és kinyilatkozatatnia, miként az általa tett nyilatkozatot szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni. A szóbeli végrendelkezés a végrendelkező nyilatkozatának bevégzésével fejeztetik be. 16. §. A 2-ik, 3-ik és 12. §§-ok intézkedései a szóbeli magán-végrendeletekre is alkalmazandók. 17. §. A szóbeli magán-végrendelet feltétlen érvényességgel csak azon esetben bir, ha a végrendelkező a szóbeli végrendelkezéstől számitott három hó alatt meghal. — Ha a végrendelkező ezen határidő után hal meg, a szóbeli végrendelet csak akkor érvényes, ha az, a ki a végrendeletből jogokat érvényesíteni kíván, bebizonyítja, miként a három havi határidőtől az elhalálozás bekövetkezéséig az örökhagyó oly állapotban volt, hogy ujabb végrend eletet nem tehetett. 18. §. Ha a szóbelileg nyilvánított végrendelet tartalma később Írásba foglaltatik a az irott magán-végrendeletekre előirt alaki kellékekkel elláttatik, akkor az ekként írásba foglalt végrendelkezéa uj végrendeletnek tekintendő s ennek érvényessége az írásbeli magán-végrendeletekre megállapított szabályok szerint ítélendő meg. 19. §. Ha az örökhagyó által írásba foglalás végett kijelentett végakarat irásba foglalva nem lett, vagy az irásba-foglalás be nem fejeztetett, vagy az írásbeli magán-végrendeletekre előszabott alaki kellékek meg nem tartattak: akkor az ily módon kijelentett végakarat szóbeli végrendelkezésnek csak azon esetben tekinthető, ha a szóbeli magán-végrendeletek alaki kellékei megtartattak és a végrendelkező határozottan kinyilatkoztatta, miként az általa tett nyilatkozatot szóbeli végrend létnek kívánja tekinteni. 20. §. Ezen fejezet intézkedései a szóbeli magánfiók-végrendeletekre is alkalmazandók. (Folyt, köv.) Felelős szerkesztő ós kiadó-tulajdonos. SZOKOLAY ISTVÁN. j^egjelen e lap hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési ár: helyben és vidékre egéaz évre 8 frt.,fél évre 4 frt.: negyedévre 2 frt ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: Józsefváros státió-utcza 32. az. a. 2-ik em. Bud»-Pest, 1876. Nyomatott KOCSI SÁNDOR-nál ország-at 39. sz.