Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 3. szám - A felülfoglalásról

12 ha nem szólt végrehajtást szenvedett a felülfoglalás alkalmával, miszerint ez és az a tárgy hiányzik, — hallgatásával azt bizonyitá (sic!) hogy minden meg van, mit az első foglaltató összeiratott s igy a prrts. 368. és a váltói rendelet 20. §-ában körülirt eljárás reá alkalmazásának jogtalansága ellen nem panaszolhat. — Szép okoskodás minden esetre, egyéb hibája nincs is, csak hogy — hamis. — Mert, — eltekintre attól, hogy a foglalás, bár törvényes rosz, legtöbbször felháborodást szül végrehajtást szenvedettben s ezt a kellé) higgadságtól megfosztja, — talán nem is tudja végrehajtási szenvedett hirtelenében, miután az előző foglalásnál épen jelen sem volt, — hogy miket foglaltak le nála korábban ? mije van meg azokból? s miket foglal felül az összeirástól irtódzó felülfoglaltató? — De hátha meg sem kérdezik ezt tó'le? minthogy ügy is van ; inert én legalább olyan felülfoglalási jegyzőkönyvet, melyben ennek nyoma volna, nem láttam. Szerintem,de a törvény szerint is, minden végrehaj tási foglalásnak olyannak kell lenni, hogy az arról, -a történtekhez hiven — felvett jegyzőkönyvből első pillanatra kitűnjék : mi és mennyit érő az, a mi lefoglaltatott. — Ennek feltüntetése, vagyis az összeírás pedig annak tisztéhez tartozik, ki a foglalással jogot szerezni óhajt; — már azért is, hogy e jogát, ha kérdés támad iránta, közhitelű okirattal támogathassa, s az esetben, ha az előző foglaltató szabályszerű felliivás daczára elsőbbségét be nem jelentette, a lefoglalt vagyonból első helyen eszközöltethesse kielégittetését. — Se tisztének betöltéséhez nem végrehajtást szenvedett hallgatása, — ki ta Ián ott sem volt a felülfoglalásnál, — hanem egyenesen és kizárólag foglaltató ténye kívántatik, azon ténye t. i. mely a talált tárgyak összeírásában, és megbeelültetésében nyilvánul. Épen azért tehát, ha foglaltató ezt elmulasztja, ha kézzel fogható meggyőződést a lefoglalandó tárgyak létezéséről nem szerez: ugyan mi joggal lehet az ő hanyagságát a végrehajtást szenvedett terhére felróvni, s ezt a fenyítő eljárás pellengérjére kiállítani ? hiszen azóta különösen, hogy a kijelölési jog végrehajtatóra ruháztatott, ez még csak nem is köteles foglaltató eljárásához segédkezet nyújtani; s az olyatén felhívásra: mije van és hol van? —- felelni, vagy másként felelni mint: „tessék magának az urnák meggyőződést szerezni ugy a mint tud és a törvény megengedi." Idejárul, hogy miután a felülfoglalási jegyzőkönyvben nincs kitüntetve a lefoglalt tárgyak misége, minősége és mennyisége; sőt nincs közhitelességgel megállapítva az sem, hogy a felülfoglaláskor is még mind megvoltak-e az előző által lezárolt javak; — tulajdonkép fenyitő eljárást sem lehetne megindítani végrehajtást szenvedett ellen ; mert különben — mint a tapasztalás bizonyítja — azon jogi absurdumot követik el, hogy vádlottat kényszerítik ártatlansága bebizonyítására, a helyett, hogy — mint ezt akár a fenyítő akár a polgári törvénykezés szabályai, akár az átalános jog elvei követelik — a vádló szoríttatnék a sikkasztási bűntény teljes begyőzésére, melynek tárgyi tényálladéka megállapításához szükséges foglalási jegyzőkönyvet épen ö felületeskedte el ugy felvétetni, mint kellett volna s ez által kitüntetni azt, hogy mit foglalt le, s mik azok a dolgok, melyekre nézve vádlott szabad rendelkezési joga az ő foglalása által megszorítást szenvedett. Mindezeknél fogva bátran ki merem mondani, hogy a felül foglalás, miután ezt a fennálló szabályok nem ismerik, semmi ; s mint ilyen sem a bíróságok, sem a felek által nem respectálható, — s attól a végrehajtók, kik gyakorta hivatalból is járnak el, már csak azért is eltikandók a felsőbb illetékes hatóság által, nehogy idegen kerülvén a fel ül foglal ás valónak képzelt palástjába, boszadkodva kárhoztassa igazságszolgáltatásunkat, mely költségesnek elég költséges, hanem azért ily „nesze semmi fogd meg jól"-féle szabálytalanságokat is eltűr. Üíf.vvéíl rendtartási döntvények. A tiszti ügyészség, az ügyvéd hivatásával s állása tekintélyével összeférhellen foglalkozást nem képezvén az ügyvédi lajstromba va'ó felvételre akadályul, vagy abbóli kilörültelésre alapul nem szolgál/tat. H u s z t y Pál a kecskeméti kamaránál bejegyzett ügyvéd ellen — Madarássy László kir. ügyész feljelentésére fegyelmi vizsgálat rendeltetett — kitörültetése végett azon okból, mivel nevezett Kecskemét városánál tiszti ügyész hivatalt viselt. A kamara választmány 1875. sept. 30. — 603. sz. határozatával a kitörültetést elrendelte; mert azon védelem, hogy csak a város perei vitelére s jogi tanácsadójaként választatot t légy MI rendes fizetéssel tiszti ügyé-zszé — figyelembe nem vétethetik, miután az 1870. 42. t. ez. 9. 8 60. §§. szerint a tiszti ügyész hivatalos állásánál fogva az árvaszéknek s a bizottsági közgyűlésnek, utóbbinak szavazattal bíró tagja h.vén, a tisztviselőikar egyik tagjának tekintendő s mint ilyennek oly számos jogai s kötelességei vannak, melyek pontos ellátása idejét teljesen-igénybeveszik; s ekként független állással nem bírván, sem idejével sem szabad akaratával nem is rendelkezhetik; miután mint tisztviselő köteles a városi közgyűlés, tanács és szakbizottságok meghagyásainak is eleget tenni, kiküldetésekben résztvenni, az árvaszéki ülésekbi n megjelenni, attól hozzá utalt ügyekben jogi véleményt adni stb. Felebbezésére — A legiőbb ítélőszék a kamara választmány határozatát megváltoztatván a kir. s kamarai ügyész kitörültetési kérelmének helyt nem adott; „mert az. hogy panaszlott Kecskemét városánál tiszti Ügyészi hivatalt visel, sem oly okot minélfogva az 1874. 34. t cz. 3. §. szerint az ügyvédek lajstromába eredetileg felvehető nem lett volna, sem oly foglalkozást nem képez, mely ügyvédi hivatásával s állásának tekintélyével össze nem férne s ekkép az idézett törvény 10. §. szerint kizárásra alapul szolgálhatna." (1875. decz. 3. — 10949. sz. alatt.) Az ügyvédi rendt. 47. §. szerint az ügyvédnek csak a reá bizolt, vagy azzal lényeges összefüggésben levő ügyben nem szabad védencze ellen szolgálatot tenni. Kajtár Jankovics Terézia — Sigray P á 1 ügyvéd ellen a bpesti ügyvédi kamarához az 1874. 34. t. cz. 68. §. b. és a 69. §. c. pontja szerinti vétség miatt panaszt adott be, melyre az megtartott vizsgálat után következő határozatot hozott 1875. { okt. 25. — 316. sz. a.