Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 56. szám - A függő termés lefoglalásáról 1. [r.]

Budapest, 1876. kedd, július 25. 56. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom : A függő termés lefoglalásáról. — Kereskedelmi jogi döntvények. — Sernniitőszéki döntvények. füg$o termés lefoglalásáról. (kp J Valóságos galimatias, jogi szörny — a per­rendtartás 416. §-ban foglalt azon intézkedés, mely sze­rint a végrehajtatnak valamely ingatlan jószág függő terméseire lehet végrehajtást intézni, de csak akkor, ha a kérdéses jószág más hitelező részére zálogjoggal ter­helve nincs. A függő termés a prtás 423. §-a értelmében az ingatlan vagyon tartozéka levén, mindaddig, mig a földtől el nem választott, az ingatlantól el­különített külön testnek s ingónak nem tekinthető, s mint ilyen tulajdonképen le sem volna foglalható, kö­vetkezőleg az érintett 416. §. azon folytatólagos intéz­kedése is, mely szerint a függő termés körül való végre­hajtás foganatositása azon szabályok szerint történik, melyek az ingókra nézve megállapittattak, — merőben a jogi elvekbe ütközik. Meglévén azonban ezen félszeg­ség engedve, — a gyakorlatban még többet is maga után von. Nemcsak a tehermentes, hanem a zálogjoggal terhelt fekvőségek függőtermése, s egyéb tartozéka is önállóan különbség nélkül végrehajtási foglalás alá véte­tik és ennek bizonyítását, hogy a jószág más hitelező részére zálogjoggal terhelve nincs, ügyvédeink nem esz­közlik, és bíráink nem is kívánják meg. Mondanunk sem kell. hogy ily ovakodatlan eljárás a felek s birák részéről gyakran bonyodalomra s jogok megrövidítésére és hasztalan költségre vezet. Különben ugy hiszem, hogy ha tehermentesség esetében egy másodiknak van, bizonyosan a jelzálogos hitelezőnek is lesz joga, a függő termést önállóan is lefoglalni — épen a zálogjog alapján. De a gyakorlata perrendtartásnak ide vágó, egyéb­kint helyes szabályai irányában is viszás eljárást követ; mert egyáltalján az ingatlan jószág lefoglalása, pénzbeli követelések kielégítésére vonatkozó végrehajtásnál, épen ellenkezőleg csakis az állagra szorítva foganatosittatik, a rajta levő függőtermés pedig mellőztetik. Neruis tu dok ujabb időből e vidéken (Bácsmegyében) példát arra, hogy a dolog állagával egyszersmind a függőtermés is lefoglaltatott. És mivel a szokásos — löbbuyire nyomta­tott — árverési feltételekben rendesen kitétetik, hogy a vevő a megvett jószág birtokába csak a termés letakari­tása utáu lép : innen sok ügyvéd és biró — elég helyte­lenül — azt következteti, hogy a függőtermést az állag­gal nem is lehet vagy nemis kell lefoglalni s elárve­rezni; s megelégszenek az állag lefoglalásával, a függőter­mést pedig a végrehajtást, szenvedő fél birtokában hagy­ják, hihetőleg azért is, mert kerülni akarják a zártartási költségeket. Közelebb egy birósági végrehajtó saját kí­vánságomra, hogy a függőtermést is foglalja le, oda nyilatkozék, miszerint ez szokatlan, de megteszi; hanem a felelősséget reám háritja! íme mennyi zararos felfogásra jutunk, ha a tör­i vényt nem értjük, vagy nem olvassuk. Pedig a perrend­tartás rendelkezései e tekintetben oly szabatosak s vilá­gosak, hogy bámulni kell, miként kaphatott lábra a jelzett visszásság a gyakorlatban, mely különben a jog­élet tanitó mestere szokott lenni?! A prtás 421. §. határozottan rendeli, hogy az ingat­lan javak lefoglalása alkalmával... egyszersmind a kiküldött birósági tag az ingatlan vagyon tartozékát is összeírja és megbecsülteti;... a fővagyonra bekeblezett végrehajtási zálogjog hatályos annak a 423. §-ban elősorolt összes t ar t o z é k á r a nézve... és ha a foglal­tató kéri, s a végrehajtó a körülményekhez képest szük­ségesnek látja: a birtok és tartozékai feletti őrködésre zártartó neveztélik. Ez csak elég világos és helyes intézkedés is, s a gyakorlat mégsem látja be! Hihetlennek látszik; de mégis ugy vau — roszul! A szokásos árverési feltételek közt épen azért van kikötve az, hogy a vevó a termény letakaritása után lép birtokba, mivel a törvény értelmében feltételezve van a termény előzetes lefoglalása s eladása a végrehajtató fél javára, és több jelzálogos hitelező vagy köz foglaltató közt a termény lefoglalása s eladása semmi zavart sem eredményezhet : mert a vételár felosztásánál az elsőbb­9^gi j°g°k akadály nélkül érvényesithetök; egyéb igé­nyekre nézve pedig annak idején a kereset fennmarad. Ellenben, ugy látszik, csak akkor támad zavar s peres kérdés, ha egyik hitelező egyedül az állagot adatja el, másik pedig e közben, s ez alatt a függőtermésre vezet árverést. Valóban alig volna érdemes a törvény értelmét e részben nyomatékosan kie melni s figyelembe ajánlani, ha nem tudnók, hogy ügyvédeiuk s bíráink a belátás s/.űk korlátai közt oly félénken mozognak, miszerint, fáj­dalom! — ily egyszerű eseteknél sem képesek az elfogultság ködéből kibontakozni, s a világos törvény üdvös rendel­kezéseit, daczára a kinálkozó előnynek, immár 8 év — 18G8. — óta, a régi eljárással is megegyezőleg, életbe­léptetni; honnan azután az a hátrány származik, hogy a végrehajtást szenvedő szépen birtokban marad, birto­kon belül minden módot fe használ a huzavouásra; s zsebre rakja a jövedelmet sokszor éveken át. És azután panaszkodunk az igazságszolgáltatás és a törvény hiá­nyossága ellen; pedig hát ime sok esetben az ügyvéd és a biró korlátoltsága okozza a — bajt! (Vége köv.) Kereskedelem jogi döntvények. A szerződés teljesítésének elmulasztásából eredő kártérí­tési perek azon törvényszék előtt indilhalók, melynek területén a szerződés teljesítendő lett volna. 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom