Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 41. szám - A békebirósági törvényjavaslat 5. [r.]

Budapest, 1870. kedd, május 30. 41. szám. Tizennyolczadik évfolyam TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK Tartalom: Bikobiróság. —Kereskedelmi jogi döntvények. ^ A békebirósági törvényjavaslat. V. Miután kimutattuk, hogy a javaslati békebiróság épen a békebiró-ág rendeltetésével nem fog birni,— a törvénytudó biróság kellékeivel, képzettségével pedig nem leend felruházva — e kettő közötti mixtuin compositum feltalálása a magyar codificator bölcsességének tartatván fenn ; s miután azok folytán kiderítettük mi •is, mint mások, mikép ezen intézmény kellő hivatással nem birhat az igazságszolgáltatás érdekeinek előmozdítására, tehát hasznos, czélra vezető bírósági közeget nem képezhetend; következik most azon kérdés tárgyalása : Váljon mi ezé Íja van acodificatiónak ezen szervezéssel? Micsoda érdekeket reményi általa a törvénykezés terén érvényesíthetni ? Kifejeztetik ez a javaslat indokolásában. „A békebirák felállításának czélja — igy szól — a2 igazságszolgáltatást olcsóbbá és gyorsabbá tenni." (20 lap.) „A javallat általán oda törekszik, hogy a kereset minél alaposabban és minél gyorsabban ellátassék. A gyorsaság követelményeinek nem lehetett feláldozni az alaposságot." (25 1.) „A javaslat nagy figyelmet, fordított arra is, hogy az igazságszolgáltatás a jogkereső közönségre nézve az eljárásban lehető legolcsóbb legyen." ("25 I.) Ezek szerint ezen békebiróság által keresett s bevallottan elérni szándékolt czélok a törvénykezés legalsó fokán elérendő: alaposság, nagyobb gyorsaság, s lehető legnagyobb olcsóság. Már pedig ha létezett valaha bírósági intézmény, ugy a javasolt békebiróság leend az, mely ama kitűzött czélok valósithatásától a legmesszebbre e.sik el; egy oly intézmény mely épen azon czéloknak soha sem felelhet meg, m ly jogszolgáltatás ama fő s lényeges érdekeit legkevésbbé érvényesítheti. Ami az elsőt, az alaposságot illeti, felesleges minden vitatkozás, minden érvelés. Lehetetlen, hogy a szakértő alapos, a jog s törvények igényeinek megfelelő eljárást s ítélethozatalt várhasson oly biráktól, kik a megkívántató tanulmányok hiányában a jog és törvények ismereteivel nem bírnak s kik azonfelül még az ügyvédek szakismereteivel sem istápolta t n a k. Hogyan gyakorolhassák az igazságszolgáltatást alaposan azok, kik annak alapjaival sem birnak. — t. i. sem az elméleti képzettséggel, sem a szükséges gyakorlattal? Mikép ne követnének el működésükben sulyosabnál siílyosabb hibákat azok kik — csekélyebb hatáskör ben ugyan,de mégis az anyagi törvényeket s a perrend szabályait lesznek kötelesek alkalmazni a nélkül, hogy azokat valaha tanulták, vagy csak olvasták volna Í3? És ezen ténykörülmény mellett ismét nagy ellenmondást találunk a javaslatban, illetőleg azon szabályában mely a békebirói határozatok, s ítélet elleni minden p e r o r v o s 1 a t o t kizár ; miután ezen korlátozás oly ítélethozatal irányában, mely nem szakférfiaktól származik, mely a jog s törvény ismeretekre nem is nehezedhetik, mely tehát alapos nem is lehet — csak is a legsúlyosabb jogtalanság s jogsérelmek érvényesítésére vezethet. Kétséget nem szenved, mikép különösen az apelláta szűkebb határok közé szoritása, a legszükségesebb reformok közzé tartozik — de csak akkor ha törvénytudó bírák ítéleteiről van szó s nem akkor is. ha az Ítélethozatal laicusokra bizatik. — Mert a felebbezési jog kizárása szükségkép azon alapszik s azt feltételezi hogy alapos birói ítélet létezik, mely további orvoslást nem szükségei; mi azonban a javaslat békebiráinái mint laicusoknál fen nem foroghat. — És a korlátozás ezen súlyos voltán — nem könnyithetend lényegileg az, hogy az Ítélettel sújtott fél a törvény rendes útjára térhet át — miről lejjebb tüzetesebben is szóllandunk — miután az a végrehajtás foganatosítását nem akadályozhatja. És a midőn az alaposság kelléke úgyszólván teljesen ki lesz zárva — a gyorsaság s olcsóság nem is igen birhat többé érdekkel, mert abból semmi haszon sincs, ha akár olcsóbban akár gyorsabban jutunk a rosz jogszolgáltatáshoz, illetőleg jogveszteséghez, vagy mint az indokolásban szellemdusan (?) mondatik: „hogy inkább gyorsan jogot, mint nagyon gyorsan jogtalanságot nyerjünk." Azonban magok a javaslat szabályai s intézményei sem olyanok, hogy a békebirói törvénykezéstől jelenleginél n a g y o b b gyorsaságot várhatnánk. Tagadjuk, hogy ezen békebirói intézmény csak e czélhoz is elvezethessen. Nem fogja ezt lehetővé tenni már magában az, hogy a békebiróság nem leend külön álló birói közeg. A szervezés s társalmi körülményeink folytán ugyanis jó formán bizonyos,mikép ezen birói állomásra nem fognak szakférfiak vállalkozni, tehát átalában a községi, városi s megyei tisztviselők •— szolgabirák — által fog betöltetni, a mi képezte is valódilag az eredeti ozélt s törekvést. Hogy pedig ezek különösb gyorsaságot fejthessenek ki — majd nem lehetetlenség. — Es pedig nem csak azon okból, mit politikai lapjaink is kiemeltek mert a közigazgatási teendőkkel ugy is el vannak halmozva, pontosan azoknak sem képesek megfelelni, ugy hogy bizton állithatni, miszerint nagyobb gyorsaságot még szaporítás esetében sem fejthetnének ki, mert akkor is. a nagy tömegű jogi ügyek hozzájárulásával csak ott lennének hol jelenleg vannak, egy oly munka halmaznál melyet gyorsan el nem intézhetnek. — Hanem azon okból is, mivel az alapos szakképzettség s gyakorlat hiánya a legnagyobb akadálya szokott lenni a gyors elintézéseknek — mit — hisszük — felesleges bővebben magyarázni.