Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 41. szám - A békebirósági törvényjavaslat 5. [r.]

164 De a tervezett békebirói eljárás szabályai sem fogják | azt megengedhetni; miután az idő húzásra, haló- I gatásra, h úz a v o n á r a igen sok alkalmat nyújtanak. Ilyen már a 49. §. mely ki nem szabja mikorra kell panaszlottat beidéztetni; az 54. §. mely szerint a bíráskodásnak nem lesz állandó helye, hanem arra a járás több községeiben törvénynapok fognak tartatni. — A békebiró maga tartozván a tárgyalást vezetni s befejezni (59) s a békebiróság csak egy bíróból állván, a gyor- elintézés lehetlenné válik. Természetesen tehát az elhalasztás sokszor fog igénybevétetni, mire a javaslat nyújt is elég alkalmat s ürügyet; nevezetesen a 61. §-ban a személyes megjelenés elrendelése végett; 64. §-ban illetlen viselet vagy nem értelmes nyilatkozat miatt; 73. §-ban bizonyítékok felvételére; 81. §-ban bővebb felderítés okából; 83. §-ban 3 nap ítélet hozatalra fontosb esetekben ; 85. §-ban az egybekapcsolt keresetek elkülönithetésével; 89. §-ban igazolás engedésével a tárgyalási határnap elmulasztása miatt. — Hogy ezen szabályok mind a bíró mind a felek részéről sokszor s könnyen felhasználhatók a huzavonára, kétséget sem szenvedhet. A nagyobb gyorsaságnak azonban kiváló akadályául azon szabály szolgáland, mely szerint a végrehajtások a per rend eljárása szerint eszközlendők és pedig ingatlanokra a telekk. hatóság által. Mindenki tudja, mikép igazságszolgáltatásunk legégetőbb sebét, valódi csapását, végrehajtási rendszerünk képezi végtelen hosszadalmasságával, legyőzhetlen nehézségeivel. Ennek átültetése a békebirói eljárásba, — magában is elég a gyorsaság megsemmisítésére. És azt a javaslat külön szabályai sem igen enyhitik; főkép miután itt a sémin, panaszok alkalmazhatásának (108 —109) tág kaput nyit; és a midőn hosszadalmas s többféle igény pert tesz lehetővé (98) s az árverés határidejét bizonytalanná teszi (111.) A nagyobb gyorsaság tehát itt is kizáratik, részint a lehetővé tettbirói önkény, részint a felek visszaélései által. De legfőbb, legterjedelmesebb akadályául az szolgáland, hogy a békebiró bíráskodásának befejeztével — még pedig 30 nap alatt — a törvény rendes útjára lehet átmenni (90. §.) és itt ugyanazon már elbírált ügyben rendes biró előtt egy ujabb pert kezdeni. Hogy ily rendszertől, mely ugyanegy kereset felett, első bíróságilag, két per folyamatba tételét engedi meg, mikép lehet nagyobb gyorsaságot várni — ezt csak codificatorunk képzelhette. Ehhez járul, mikép maga a békebiró is, a már elkezdett eljárást s tárgyalást megszüntetve, az ügyet rendes bírósághoz utalhatja, és pedig mindenkor, ha az ügyet békebirói eljárásra alkalmatlannak találja, ha a jogkérdést olyannak látja, mely csak a rendes bíróság által dönthető el helyesen (38. 70. §§.) melyek értelme igen kiterjeszthető, s a békébiró által per fas et nefas bár mikor önkénye szerint alkalmazható. És ezen körülményekből, melyek jelen perrendünkre támaszkodva, az eljárást hosszadalmassá, a jogérvényesítést késedelmessé, a huzavonát lehetővé teendik, — önkényt következik, mikép itt a lehető 1 egnagyo bb olcsóság sem fog teljességgel elérethetni. Mert a hoszszadalmasság már magában drágává tesz minden igazságszolgáltatást. Megmaradnak a nagy bélyeg dijak; meglesznek az ide oda utazás, s tartózkodás költségei; a sokszori időveszteség, munkamulasztás terhei. Nem változtat ezen sem az, hogy a békebirói tisztség tiszteletbeli leend, mert ez csak az államkincstár könnyebségéül szolgál, a nép terheit nem kevesbitvén, főkép mi itán az 55. §. szerint székhelyén kívül eljáró békebirónak a fuvarköltség s a napi dijak a községek, tehát az adózók által fizetendők. — Sem az, hogy a képviseltetési költségek — az ügyvédség ellen irányulva — az ellenfélre nem róhatók (44. §.) mert azokat a nem ügyvéd meghatalmazott sem fogja magáéból fedezni, de bonificalió nélkül arra nem is fog vállalkozni. Azt hisszük, fentebbiekben kimutattuk, hogy a tervezett békebiróság intézménye azon Czélokat sem képes valósitani. melyek a codificator által feladatául tűzettek ki; nem leend alkalmas sem az alapos ítélethozatalnak megfelelni, sem a gyorsaság s olcsóság igényeit kielégíteni. Ez azonban még nem minden, — azon felül még oly kirívó hiányait stévedéseit kell kiemelnünk, melyek a codificatiónak szégyenére vállhatnak, s a tudományt arczul csapdossák, — Ilyenek nevezetesen: 1. Hogy rendesen bíráskodó közegtől a feleket egy másik szinte bíráskodó hason fokozatú hatósághoz utasítja a törvény rendes utján teendő ujabb perkezdés végett. Ezen codificator hallott valahol harangozni, de hol — azt már nem tudja. — Ott hol valódi békebiróságok léteznek, szabályul szolgál, hogy a kibékités, kiegyeztetés nem sikerültével, az illető fél a törvény rendes útjára mehessen. — De az sehol sincs behozva s megengedve, hogy valamely első folyamodásu egyes bíróság bíráskodván s ítéletet hozván, az ezzel meg nem elégedő fél ismét egy másik szinte első egyes bírósághoz fordulhasson a törvény rendes utjának érvényesítése végett. — És ez történnék a javaslat szerint, miután békebirái nem kibékitő, hanem egyedül biráskodó közeget képeznének — tehát, habár kisebb hatáskörrel, csak is olyat milyenek járásbiróságaink. — Az pedig, hogy hasonló fokozatú egyes kirótól egy másik szinte egyes biróhoz lehessen apellálni — nem lenne egyébb mint az igazságszolgáltatás és biráskodás tekintélyét lerontani. 2. Hogy rendesen biráskodó közeget tiszteletbelinek akar szervezni. — Azt még lehetne érteni ha pusztán kibékitő közeg tiszteletbelinek szerveztetnék, mert akadhatnak philantropok napjainkban is. De feltenni, hogy egyedül biráskodó állomás betöltésére, arra képesitettek tiszteletbül vállalkozzanak — ez több mint naivság. Azért is javaslatunk elörevaló látásból kimondotta, hogy szakképesség nem szükségeltetik — de hogy ennek mily nyomorult igazságszolgáltatás lenne eredménye, — fentebi) eléggé kifejtettük. Valóban nagy tudatlanság ily tervel fellépni, midőn köztudomású, mikép Francziaországban, Belgiumban, németrajnai részekben magok a békebirák is rendes és pedig igen tisztességes fizetéssel vannak ellátva. 3. Hogy sokféle békebirák létesitetnének; — szolgabirák, községi birák, városi tanácsnokok, külön békebirák — mind ugyanazon hivatással, s ugyanazon területen, a nélkül hogy bíráskodási kerületük járásonkint elkülönítetnék — a törvénykezési zavar s illetőségi összeütközések nagy előnyére. Az valódi verseny futtatás lenne a biráskodás terén, mitől valószinően a dijak sem maradnának el, a hagyományos régi ajándékozások, melyek nem megvetendő jövedelmet nyújtottak, — habár nagyon közeli rokonságban a megvesztegetéssel, a pajtás részrehajlással, sőt politikai érdekeltséggel is. 4. Hogy a községi biráskodás elvét fentartja, mi-