Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 36. szám - Az örököst terhelő követelések biztositásáról

Budapest, 1876. péntek, május 12. 36. szám. Tizennyolczadik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Örökös e. követolás biztosítása. — Legf. itélöszéki — és Semmitőszéki döntv. )C Az örököst J terhelő | követelések biztosításáról. Tizenöt éve már annak, hogy az országbirói értekezlettel a törvénykezés tárgyában javaslatba hozott s orszaggyülésileg ajánlott ideiglenes szabályok, anyagi részben még mindég, mint czélozva vala, zsinórmértékül (!) vétetnek s ugy látszik, még sokáig fognak alkalmazásuknál fejtörést okozni; mig az alkotmányos törvényhozás a codificátió rendszeres müvét elkészithetendi. Mennyi zavart s rombolást vontak maguk után ezen, már nagyon is hosszura nyúlt elhamarkodott ideiglenes fél intézkedések ; mily ingataggá s bizonytalanná lett uralmuk alatt a jog; és mennyire égető szükséggé vált a kilátásba helyezett, de komolyan még meg sem kezdett — csak toldott foltozott — magánjogi rendezés: legkiálltóbb bizonyítékot nyújtanak az úgynevezett főtörvényszéki döntvények, melyeknek halomra gyűlt véghetlen sokasága s rejtélyessége közt immár eligazodni sem lehet s melyeken a bírói bölcs belátás s sokszor önkény vörösfonalként húzódik át. A magyar magánjogi törvények hirhedt visszaállítása mellett, az országbirói értekezlet 21. §-ban foglalt szabálylyal, az austriai polgári törvénykönyv mindazon rendeletei is, melyek az 1855. deczember 15-ki telekkönyvi rendelettel kapcsolatban állván, a telekkönyvek tárgyát képező valamely dolgok szerzése vagy elidegenítése módjait, meghatározzák, ideiglenesen fentartatván ; mig egyrészről nagyon kev s magyar magánjogi törvényt lehet ily zagyvalékos — magyar-osztrák — intézkedés mellett tisztán visszaállitottnak, érvényben levőnek és érthetőnek venni: addig másrészről az austriai polgári törvénykönyv rendeletei sem követtetnek s alkalmaztatnak ugy, mint azokat a fejlettebb jog értelme szerint követni s alkalmazni kellene. Sűrűen találkozunk többi közt a telekkönyvi r e n delet 74. és ennek alapjául szolgáló austriai p o 1 g. tköay v 822-ik §. rendelkezése körül nyilvánuló értelmezésnél oly szembetűnő bal felfogással, mely már csak nem köz jogérzület hatalmává fajult s melyet épen azért világosságra hoznunk és felderiteníink kell. Száz közül egy alig képes annak jogszerű jelentőségét s horderejét belátni. Birák és ügyvédek rendszerint ;\zon nézetben vannak, hogy az örökös ellen a rászállott örökjószágra intézett biztositás a részére történt átadás előtt — precarius, illusorius s problematicus: mert az örökös az örökjószágra intézett biztosítást kénye kedve szerint — — lemondás, el nem fogadás, vagy átengedés, vagy más — sokszor szinlelt — jogügylet kötése által a hagyaték tárgyalásánál kijátszhatja, s erre neki állítólag maga a törvény azon kifejezett fentartással, mely szerint az ily biztositás a hagyaték tárgyalásánál előforduló igények kárára nem szolgál és csak az átadás idejétől fogva hatályos, — utat mutat. Ez az általános, csak nem mindennapi vélekedés! Hogyan ? hát csak látszólag akart volna a törvény biztosítást engedni s a hitelezőt egészen az örökös önkényére bízni? vagy épen az örökös roszhiszemü tízeiméinek a kijátszásra módot s tért engedni?! Az nem lehet s nem is szabad ilyesmit feltennünk, annál kevésbbé vallanunk! De hát miként kell a törvény e részbeni rendelkezését értelmeznünk s értenünk ? Ha valahol: itt kell jól megkülönböztetnünk s a törvény valódi, erkölcsi czélját kutatnunk. Az osztrák polg. törvénykönyv 551. §. szerint : ,ki örökjogáról maga é r v é n y e s e n rendelkezik, jogosítva van arról előre le is mondani.' Ez igaz. De az is igaz, hogy az oszt. polg. törvk' nyv 879. §. 4. pontja szerint: ,ha valamely örökség vagy hagyomány, mely valakitől váratik, még annak éltében elidegenittetik, az ily szerződés érvénytelen.' Az örökös tehát csak is az örökhagyó halála után rendelkezhetik, mondhat le, vagy másképen szerződhetik az örökjogáról; mert csak akkor áll reá nézve az be; (536. §.o. p. tk.) a miegyébkínt ki nem zárja a lehetőséget, hogy valaki még az örökhagyó éltében kielégítést nyert légyen (793. §. o. p. tk.) Innen az következik: hogy az örökös a reá szállott örökjogról és hagyományról csak is hitelező nem létében s csak is az örököstársak irányában rendelkezhetik, mondhat le s szerződhetik egy harmadikkal is érvényesen; de nem azon hitelező ellenébens kijátszására, ki biztosítást eszközölt ki a hagyaték átadása előtt. De ha az örökös az örökhagyó éltében nyert is kielégítést, és ha ennek valóságát s mennyiségét a hagyaték tárgyalásánál az örökös s az érdekelt örököstársak az ellentmondó hitelező ellenében minden kétséget s öszvejátszási gyanút eloszlató teljes bizonyítékkal igazolnák is: talán még ez esetben is érvénytelennek s hatálytalannak kell a hitelezőre nézve a kielégitést tekinteni. Mondjuk talán ; s ő szintén bevalljuk, hogy ily kielégítés kérdése előttünk, tüzetesen s határozottan rendelkező törvény hiányában, kétesnek tűnik fel; de azt is szívesen s öntudatosan kijelentjük, hogy a jogi elvek és a tőrvények s az osztó igazság értelmében hajlandóbbak vagyunk a hitelező érdekét védeni, mint az örökösét vagy az örököstársakét. Mert midőn a telekkönyvi rendelet 74. §.és az aust. polg. törvkönyv 822. §. megengedi, hogy az örökös hitelezői a rá szállott örökjószágot a részére történt átadás előtt is tilalommal, zálogolással vagy előjegyzéssel illhethetik ugyan, de egyszersmind kiköti, hogy az ily biztositás nem másképen, mint csak azon kijelentett fentartással rendeltetthetik el,hogy ez a hagyaték tárgyalásánál előforduló igények kárára ne szolgáljon és 36