Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)
1876 / 36. szám - Az örököst terhelő követelések biztositásáról
144 csak az átadás idejétől fogva legyen hatályos: ezen igé- | nyek alatt nem az örökös hitelezői 8 jogutódai által czélzott biztositás meghiúsítására irányuló öröklési ügyleteken, lemondáson, elidegenítésen, s egyéb cselekményeken alapuló idegen igényeket kell s lehet jogszerűen érteni; hanem csak is az örökösök által egymás közt — egy harmadik követelő nem létében, vagy egy harmadik által még magával az ö rö k h a g y ó v a 1 kötött ügyeletekből eredő igények s követelések érthetők — salvo jure alieno et fertii. Mert továbbá az élők közti kielégítés mindég az örökhagyó éltében történt érvénytelen elidegenítés jellegével bír, vagy legfelebb az örökös osztályrészébe, a hitelező s más igénylő ellenében be nem számitható ajándékot képezhet. Hogy igy kell érteni s értelmezni a törvényt; hogy az örökös rendelkezési joga a hitelezők s egyéb igénylők követelményei által, ha ezek annak idején biztosittatnak, korlátolva van; s igy az örökjogról feltétlenül le nem mondhat, azt el nem idegenítheti, elők közti kielégítéssel elő nem állhat és azzal, hogy az oszt. polg. törvköny v 805. §. értelmében az örökséget el nem fogadja, nem léphet fel: mutatja azon körülmény is, miszerint számos legfelsőbb udvari határozványok értelmében, ha valamely vagyonbukottra a csődtárgyalás bevégezte előtt örökség vagy hagyomány szállott, mig a csődhitelezők követeléseikkel ki nem elégitvék, a tömeggondnoknak van joga, a csőd választmány beegyezésével, a csődtömeg részére, a leltár jogkedvezményének fentartása mellett, az örökségbe lépni s a hagyományt elfogadni; mutatja továbbá az is, hogy az 1840. XXII. tvczikk 118. § hasonlóképen ugy intézkedik, midőn a hitelezőknek jogot ad, a bukott öröksége fölött uj csődöt kérhetni. És ha igy járunk el: akkor sok tekintetben az e lapok hasábjain ismertetett ,lex Pauliana' elveit is követjük. Magában értetődik, hogy az örökös hitelezője által kieszközlött biztositás az örökség átadása idejétől levén hatályos: az átadás után — az örökhagyó életében egy harmadik által szerzett s biztosított jogok menten maradván, vagy ilyenek s az örökös ellen előbb érvényesítettek nem levén — a jogügyletek mind az örökö9, mind mások részéről a qui prior tempore, potior jure — szabály szerint szabadon s érvényesen köttethetnek. Nem mondjuk, hogy főtörvényszékeink nem ugy fognák fel a telekkönyvi rendelet 74. § át mint imént mi jeleztük, sőt tudunk példákat, melyeknél elvül ki lett mondva, hogy az adós örökös az örökségről, melyre valamely hitelező korábban nyílvánkönyvi jogot nyert, ezen hitelező kárára jogszerüleg többé nem, hanem csak is a tehernek épségben tartásával mondhat le. De ily főtörvényszéki elvi határozat ritkán provocáltatik: mert az elfogult felek többnyire megnyugosznak az első bíróság' helytelen végzésében, vagy kiegyeznek, el levén kábítva a telekkönyvi rendelet szavainak látszólagos mostohaságától, s bal magyarázatától. Epen azért nem tartottuk feleslegesnek tisztázni a zavart fogalmakat, melyek itt ott elég sürüen nyilvánulnak — a hitelezők s a hitel nem kis hátrányára. Mert némelyek a telek, rendelet 74. §-nak alkalmazásánál szószerint s oly szigorral járnak el, miszerint a visszaállított magyar öröklési jog daczára, habár ez örökösi nyilatkozatot nem ismer, és az örökhagyó halálával az örökösnek eo ipso megnyílt örökjogát érvényesnek tekinti — örökösi nyilatkozat nélkül, — szorosan megkívánják, hogy a hitelező azt is bizonyítsa be, miként a kimutatott örökös öröklési jogát érvényesítette s az örökség átadását kérte is legyen előbb már; s igy, ha nagykörű örökösök levén azt nem, vagy hosszú idő múlva érvényesitik, a hitelező várhat, mig biztosítást nyerhet! mig ismét mások sok esetben elégségesnek tartják, ha a hitelező az örökös örökjogát egyszerűen, haláleseti felvétellel, vagy község elöljárói bizonyitványnyal kimutatja, a nélkül, hogy egyszersmind az átadásra vonatkozó kérelem benyújtásának igazolását is megkívánnák ! Ily ellentétes eljárás, bizonyíalanság, ennyi kétely s elfogultság és sokféle szeszély s önköny dul még mindég törvénykezésünk majd minden terén; mi oly kinos gyötrelmeket szül sanyarú jogéletünben, hogy valóban csoda, hogy a zaklatott közönség keblében a keserűségnek csordultig telitelt pohara — fel nem forr.Ideje volna valóban ezen a türelmet izgató abnormis állapotnak valahára véget vetni vagy legalább könnyebbülést szerezni, és e végből azon a mult évben e lapokban fejtegetett, e részben kimerítően s világosan rendelkező igazságügyi ministeri törvényjavaslatot: az örökség birtokba vételének módozatairól országgyülésileg megvitatni s törvény erejére emelni ! Kocsik Pál. Legfőbb itélöszéki döntvény. (Vége.) A törvényhozás azon intézkedése, mely a magánjogi szerződések tárgyául szolgáló dolgokat forgalmon kivül helyezi, — vis majornak levén tekintendő — az azokra vonatkozott előbbi szerződéseket, a kincstár ellenében is, hatályon kivül helyezi, az abból származtatható kártérítési igényeket kizárja. A legf. ítélőszék következő ítéletet hozott : „A bpesti kir. tábla 1875. okt. 5. — 26135. sz. a. kelt ítélete a kereset azon részét illetőleg, melynél fogva felperes az épületek s egyéb felszerelvények értékében szenvedettnek állított kárért felszámított 22171 frt 32 kr. követelésével elutasittatott — helybenhagyatik; — a kereset többi részére nézve pedig mindkét bíróság Ítélete megváltoztatik, és alperes felperes részére kártalanítás fejében 5632 frt összegnek s a kereset beadása napjátóli 6°/0 kamatnak 15 nap alatt végrehajtás terhe melletti fizetésében marasztatik, s a perköltségek felperesi ügyvéd munkadija megállapításának érintetlenül hagyásával, kölcsönösen megszüntettnek. Indokok: „Jelen perben a keresetbe vett követelésekre nézve bírói eldöntés alapjául a peres felek között kötött s a perhez A. alatt mellékelt azon szerződés szolgál, melynél fogva a marhasó termelése a keresetlevélben nevezett helyen 1866. évtől 1875. évig felperesre ruháztatott által, s melyben az esetre, ha a szerződés a marhasó termelésének változás alá vétele, avagy meg nem engedése által annak, hogy ezen czikket magánosok termeljék, felbontatnék, — kárpótlás tekintetében egyedül 6 havi felmondás lett kikötve;" „történvén pedig, hogy alperes kincstár felpereshez 1868. apr. 20-kán K. alatt azon felhívást intézte, hogy felperes a szerződést további rendelet vételéig ne folytassa, — azon évi jul. 17-kén pedig ugyanazon termelést L. alatti rendelettel végkép beszüntette: ennélfogva beállott azon eset, hogy alperes kincstár felperes irányában 6 havi felmondással élni köteles lett volna; ezt azonban a kincstár elmulasztván, ennélfogva joga támadt volna felperesnek, alperes kincstártól az elmulasztott 6 havi felmondás idejére az elmaradt haszonért | kárpótlást követelni."