Törvényszéki csarnok, 1876 (18. évfolyam, 1-100. szám)

1876 / 35. szám - A Semmitőszék eltörlése kérdéséhez 2. [r.]

140 feltételezi persze e viszonyok ismeretét, s hogy ez nem oly könnyű, mint a mi codificatoraink gondolják, szintén Spencernél (Introduction into the study of sociology) tanulható. S igy kissé tekervényes uton visszaérkeztem a viszonyok adataival a semtuitőszéki létkérdés számszerű érveihez. Legfőbb itélÖNzéki döntvény. (Folytatás.) A törvényhozás azon intézkedése, mely a magánjogi szerződések tárgyául szolgáló dolgokat forgalmon kivül helyezi, — vis majornak levén tekintendő — az azokra vonatkozott előbbi szerződéseket, a kincstár ellenében is, hatályon kivül helyezi, az abból származtatható kártérítési igényeket kizárja. A kir. tábla Ítélete ellen mindkét fél felebbezett. Felperes a kir. tábla Ítéletét felebbezvén követ- j kező érvekre támaszkodik: A szerződés (A.) 1. pontja igy szól: „Für den Fali als das Aerar eine Betriebsanderung beabsichtige, oder dieViehsalzerzeugung nicht weiter j auf privát Mühlen fortsetzen lassen sollte, wird dem Unternehmer der Betrieb auf seiner Mühle 6 Monate früher gekündigt." — Itt tehát a szerződés felbontása világosan 6 havi felmondáshoz köttetett s igy nem áll azon táblai indok, mintha tizemváltoztatás vagy beszüntetés esetén bármikor felbontható lett volna, elég levén annak tudtul adatása; mert a szerződésben nem tudtuladás, hanem formális felmondás köttetett ki. Ily felmondás soha sem történt, mert a K. alatti rendelet annak nem tekinthető. — Az pedig épen nem áll mintha a szerződés 6 havi felmondás, illetőleg még ez időre a termelés megengedése mellett bár mikor felmondható lett volna, mert ez csak a fent kitett két esetben — üzemváltozás vagy magán üzem beszüntetése — engedtetett meg. — Hibás tehát az itélet abban is hogy a 88 napra csak a tényleges kárt s nem a haszonveszteséget is tériteti meg, mert a felmondás elmulasztatván, a kincstár minden kárt köteles megtériteni. Továbbá az eredetileg havonkint 6 ezer mázsában ! megállapitott termelési maximum F. G. szerint 15-re s I később tettleg 22-re emeltetett s igy 6 ló helyett 24-et 3 kocsi s kocsis helyett 12-töt 1 helyett 4 istállót s 2 malmot kellett tartani s előállittani. Igy a 6 ezer mázsa maximumra fektetett kárszámítás el nem fogadható — midőn a termelés majd nem négyszereztetett. — És ezen üzem terjesztéssel az oszt. polg. tk. 1379. §-nak megfelelő n o v a t i ó állt elő, miután itt a fődolog a munka mennyisége és épen ez lett változtatva — mi által felperes kis iparosból gyári üzletü nagy iparosok osztályába jutott. Ezen novatió is teljes kártérítésre jogosítja, mert felperes nem tudhatta előre, mily kár háro rnolna reá az által, hogy a kincstár nem marad a 6 ezer maximumnál. Mint fent említetett a kincstár valódilag, tényleg nem is mondotta fel az A. szerződést, de ha az L. alatti rendelet annak vétettnék is, miután ennek kelte s a K. alatti irat (rendetet) közzé eső időben az örlendő mennyiséget a kincstár ki nem jelölte, mit az a szerződés szerint hóról hóra tartozott tenni, kötelezve maradt a kincstár 22 ezer mázsát őröltetni — mig a felmondási időkezdetését nem veszi, mert más értelmezés mellett a kincstár jogosítva lett volna a K. rendelet folytán akár 8 évig nem dolgoztatni, s felperes készülékeivel mindig készen állani. Midőn tehát a bíróság felmondási iaőül július 17-ét mondotta ki, ebben implicite az is foglaltatik, hogy addig a szerződés nem levén felmondva,a 88 napra eső kár is megtérítendő, mi 20652 frt 42'/ krt. teszen. Az építkezésekért igényelt 22071 frt meg nein ítélése helytelen mert a termelés felemelése által a felek közt novatió jött elő, mely által felperesnek okozott kárról az az 18G6. jan. 1. életbe lépett szerződésben le nem mondhatott. Az nem áll, hogy a 6 ezer mázsa csak 1866. decz. 11-kéu stipuláltatott, mert a formális szerződés akkor íratott ugyan alá, de az előleges (P.) pontozatok még 1865. deczemberben s a szerződés 1866. jan. l-jén már életbe is lépett. Azon pontozatok keretén kivül eső építkezések tehát felperesnek megéritendők. — Az M. alattiban el is ismerte a kincstár, hogy az őrlés betiltása által felperes építkezési károkat szenvedett, és hogy azok specificálandók azon czélból, hogy a megtérítésre nézve a minister által tettajártlat megtétethessék— miből kitűnik, hogy e részben közöttük csak a megtérítési összegre nézve forgott fenn kétely — s azért arra a becslő esküt ajánlotta fel. A kincstár mint alperes a táblai itélet ma rasztalása elleni érvelésében főleg azt emeli ki, mikép a marhasó termelését a kincstár nem saját szabad elhatározásából tiltotta be, hanem közjogi törvény által volt arra kényszeritve, miután az 1868. 11. t. cz. 12. §-szában a magántermelés eltiltatott, t%z pedig az 1867. évi kiegyeszkedési 12. s 16-ik törvényczikk kifolyása volt. A szerződés beszüntetése tehát sem a kincstárnak sem felperesnek be nem számitható. Továbbá az oszt. polg. törv. 1294. §-ként kártérítésnek csak az ellenfél törvényellenes cselekménye vagy mulasztása folytán van helye — mi itt fen nem forog. Az 1311. §. pedig azt rende'i, hogy a véletlen által károsodván a felek — kártérítésnek helye nincsen. És ily esetet képez az 1868. 11. t. cz. Való levén az is, hogy azon tilalom által a kincstár még többet károsodott mint maga felperes. — Az 1417. §. pedig azt is rendeli, hogy ha a szerződés tárgya a szerződő féltől nem függő ok miatt megsemmisül — kártérités szinte nem érvényesíthető. És ezen eset jelen ügynél fenforog. Ezután tévesnek állítja a 37 ezer ftbani marasztalását azon alapon, hogy a szerződés 6 hóval előbb fel nem mondatott az A. szerződés értelmiben. Mert arra csak azon esetben volt kötelezve, ha önszántából be akarta volna szüntetni vagy más változás alá venni ; mig itt a törvényhozás tiltván el a termelést, a kincstárnak szabad akarata s rendelkezési szabadsága a törvény ellenében nem volt többé — de azt előre nem is láthatta. — A felmondás tehát más viszonyokra köttetvén ki, itt a kincstár nem volt kötelezve a felmondásra — miután maga a törvény szüntette meg. Egyébiránt felperes az A. szerződésben lemondott a kártérítésről az esetre is, ha maga a kincstár intézkednék máskülönben a marhasó termeléséről. Nem tagadtatik, hogy vagyonjogi tekintetben a kincstár is a közönséges magánjogi törvények alatt áll; az innen merített marasztalási indok még is téves, mert a kincstár is azt követeli, hogy a magánjogi szabályok az ő irányában is hason mértékben alkalmaztassanak. Ezek szerint ugyan is a kincstár nem követett el szerződésszegést, a nem tudván előre az 1868-ki törvény intézkedését. 6 hóval előbb fel nem mondhatott. Alaptalan tovább;* mintha felperes 1868. első felé| beu naponta 7731/, X. sőt termelt s ezért 234 frt 68 krt.